2. osztag - Edzőtér

[Hanata Nagi]

Nagy, lapos terület erdővel körbevéve. A Terület tele van gyakorlópályákkal, és gyakorlóbábokkal. Az erdőben különböző csapdák és akadályok vannak felállítva, amit a Különleges Erők használnak a kiképzésre.

Nagi az egyik bábút ütlegelte nagy beleéléssel. A nap szép volt, és nem volt mi mást csinálnia, és jól is esett neki egy kis edzés.
~Ha befejeztem lehet megkeresem Kazumát. -gondolta, majd ütlegelte tovább a bábút.

[Nauki Benkei]

Benkei elindult "császkálni" Seireteiben. Neki sem volt semmit sem csinálni. Teljesen kikapcsolt aggyal kóborolt a háztetőkön, mikor egyszerre csak a 2. osztag területén találta magát, ott is az Edzőtérre vezető kis ösvény előtt. Még soha sem járt arra, úgyhogy a kíváncsiságától hajtva elindult befele. Egy nagy lapos területen találta magát. A terület jóformán üres volt, csupán egy-két shinigami harcolt vagy meditált. Benkei csalódottan nézett szét, hiszen minden ugyanolyan volt mint az ő területükön, leszámítva az erdőt. Azt hitte a híres második osztagosok más kiképzést igényelnek, de ezek szerint csak a "skill" szabja meg, hogy ki mennyire jó. Már éppen indult volna vissza, amikor meglátott egy csinos shinigami lányt amint "ütlegeli" az egyik bábút. Kicsit nézegette, majd belécsapott a felismerés.
~Nagi-chan!
Közelebb ment, és megszólította a lányt,
-Szép napunk van, nem igaz Nagi-chan. -a lány meglepetten fordult meg. -Nem bánod ha én is csatlakozom?

[Hanata Nagi]

~Nauki Benkei. -emlékezett vissza Nagi. ~Neki van az íja. Ha jól emlékszem 8. osztagos. Mit kereshet itt?
Szervusz Nauki-sama. -eröltetett egy mosolyt Nagi az arcára. -Hogy-hogy itt? Elég messze vagy a 8. osztag területétől.

[Nauki Benkei]

~Kicsit feszült a leány. -gondolta Benkei.
-Kicsit elkóboroltam. -mondta egy hanyag mosollyal. -De nem bántam meg. Tehát? Csatlakozhatok?
Nagi még mindig egy erőltetett mosollyal nézett rá. -És ezt hogy gondolod?
-Mit szólsz egy kis baráti párbajhoz? -kérdezte Benkei és előhúzta a kardját. -Tudod, rám férne egy kis gyakorlás közelharcban.

[Hanata Nagi]

Nagi arcán most egy igazi mosoly futott végig.
-Ebben biztos vagy?- kérdezte, és mikor a srác bólintott, Nagi villámgyorsan előrelendült, kardjával fentről lefele csapfa. Benkei pont kivédte a csapást, de Nagi lábát már nem látta. A lány oldalba rúgta Benkeit, aki kibillent az egyensúlyából és a földön kötött ki.
-Bocsi.- mondta cinkos mosollyal miközben Benkei feltápászkodott. -Tudhattad volna hogy ez lesz. Akarod folytatni?

[Nauki Benkei]

-Persze. -állt fel Benkei, és kicsit leporolta magát. Vigyorogva fordult Nagi felé. -Jó lecke volt. De mostmár készen fogok állni.
Nagi megint kilőtt felé, de most Benkei készen állt. Védte a felsőcsapást, majd Nagi lába elől is ellépett, és még egy horizontális vágást is tudott védeni, de a lány még mindig jóval gyorsabb volt nála, úgyhogy Benkeinek nem maradt más, mint hátrashunpozni.
-Mi van, megijedtél? -kérdezte a lány.
-Ne hidd cica, csak rájöttem hogy nem jó közelmaradni hozzád. -vigyorgott Benkei, de nem volt sok ideje, mert NAgi már előtte is volt, és megint lecsapott.

[Hanata Nagi]

~Ez most lecicázott engem komolyan? -gondolta Nagi. -Komolyan gondolja? Jó, hogy jóképű, de azért tudja, hogy nincs esélye nálam.
Benkei elé shunpozott, és felfele vágott. A fiú gyors volt, és ki tudta védeni, de Nagi megint kicselezte, és megrúgta. A srác most állva maradt, és vissza is vágott, ami elől Nagi csak épphogy el tudott lépni. Egy csípést érzett a bal kezén.
~Megvágott. -gondolta. -Hihetetlen!

[Masashiro Kazuma]

Komolyan pengével gyakorolnak? Nem látom értelmét annak, hogy komolyabban megsebesüljek csak pusztán gyakorlás végett: arra vannak az igazi, élet-halál harcok, hogy azt kockára tegyem. Beugrott az ismerős lélekenergia tulajdonosának a neve, és cseppet sem örültem neki: főleg, hogy célzó szavakkal illette a foglalt személyt. Persze Nagi arcából nem igazán tudtam kiolvasni, hogy mit gondolt erről a megjegyzésről; a remény hal meg utoljára, mint, ahogyan azt mondani szokás, bár nem voltam biztos az egészben. Ha egy szépfiú, akinek nagy a szája, és azt hiszi, bármit megtehet, el tudja csavarni a fejét, akkor így jártam, viszont nem is vesztettem vele sokat, hisz a szerelem, melyet ő érzett irántam hamis volt, vagy nem is volt egyáltalán, ami egy és ugyanaz. Az épület falának támaszkodva néztem a párbajt, várva a pillanatot, amikor is kénytelen leszek közbeavatkozni. Remélem, hogy nem kell majd ehhez folyamodnom.

[Nauki Benkei]

~Fene enné meg! -gondolta Benkei, mikor látta, hogy megvágta Nagi-t. -Ezt egy pillanatig sem akartam.
El akarta rakni a kardját, jelezve, hogy számára vége az "edzésnek", de a lány már megint rajta volt. Benkei alig tudott védekezni, a lány teljesen új tűzzel támadta őt.
-Elég leesz Nagi! -kiáltott a lányra, -Nem akartalak megvágni, ne haragudj! És amúgy is itt vár a barátod! -bökött a kardjával Kazuma felé.

[Hanata Nagi]

Nagi meglepetten nézett abba az irányba ahova Benkei mutatott. Hogy nem érezte a lélekenergiáját? Ennyire lekötötte a harc? Majd odafutott Kazumához, és egy csókkal köszöntötte.

[Masashiro Kazuma]

Istenem, de gyönyörű ez a lány. Sok perspektívából láttam már, de még mindig nem tudtam túltenni magam lenyűgöző szépségén, bódító illatán. Nehezen hittem el, hogy ez csak izzadság szag, hisz a saját méregtelenítő nedveimnek rettenek bűze szokott lenni. Élvezettel vívtam le egy szájháborút, majd, amikor elváltunk, kezdtem bele.
- Jól láttam megelőztetek a szándékomban; én is gyakorlás végett jöttem ide. Gondolom nem főzés közben vágtad meg magad. - vettem kezembe a kezét, és néztem a közepes vágást, miből csepegett a vér. Az ő vére. Nem mondtam ki, nyugodtan beszéltem, de nem bírtam látni, hogy szerelmem vérét előttem ontják.

[Takahito Moto]

Nem volt idő arra hogy Nagi válaszoljon Kazumának. Benkei elsuttogta a shikai hívószavát:
-Uwangu, Kokutan! -és meg is jelent a kezében az ébenfekete íj. -Kuss legyen végre!
Az utolsó szónál kilőtt egy nyilat ami Kazumát telibe találta volna, ha Nagi nem rántja el.
-Mi az istent művelsz?! -kiáltott rá Nagi a srácra, De Benkei csak elvigyorodott és megint tüzelt.

[Hanata Nagi]

Benkei előtte a nyilat és Naginak épphogy csak volt ideje elugrani a nyíl elől. Nagi elugrott még egy nyíl elől, majd előrántotta a kardját, és azzal védte ki a következő nyílvesszőt.
-Mit művelsz?!-a következő nyíl eltalálta Nagi vállát, és a lány térdre esett. A nyíl azonnal eltűnt, egy vérző sebet hagyva maga után.
-Hagyd abba! -kiáltotta Nagi. -Ez már túl veszélyes!

[Masashiro Kazuma]

Nem értettem, miért csinálja azt, amit, de életem szebbik felét veszélyeztetni igen nagy hiba: az egyetlen dolog, amit nem tudok semeddig sem tolerálni. Előhúztam kardom, és shikai alakját felöltöttem.
- Abareru, Behemoth. - Shunpo Benkei mellé, és máris vágtam volna háromba, ha nem használja ő is ezt az ismert technikát. Elég nagy hendikepnek éreztem, hogy ő lőhetett, míg nekem közel kellett férkőznöm, de ez azt mutatta, hogy neki elég lesz egy jól irányzott, váratlan ütés, és vége neki. Egyetlen probléma az volt, hogy hogyan jutok elég közel, hogy meg tudjam ütni. Patthelyzet volt, ami előnytelenre billent felém. Reményem az lehetett, hogy elfogy a lélekenergiából, amiből nyilait alkotja, de ez egy olyan lutri volt, amit nem engedhettem meg magamnak. Seiretei fulladásig van lélekenergiával; kifogyhatatlan mennyiségű nyila lehet. Védekező pozícióba helyeztem magam, és a nyilait blokkoltam legjobb tudásom szerint, de ez hosszútávon elégtelennek fog bizonyulni. Nagi remélhetőleg tud valamit kezdeni ezzel a félőrülttel...

[Toda Josinaka]

- Elárulná végre valaki mi a fene folyik itt? - Csörtetett oda Josinaka az edzõtérre, felvéve a hadnagyi karszalagját. Eredetileg azért jött erre, hogy találkozzon valamivel, de a gyanús viselkedés felkeltette a figyelmét. A levegõ meg csak úgy forrt a lélekenergiától. - Ti ketten nem vagytok a második osztag tagjai. Mégis miért itt baléhéztok? Nagi-san mi folyik itt?