|
Post by Toda Josinaka on Oct 16, 2010 20:56:02 GMT 1
A belváros szélén álló többemeletes hotel már régóta elhagytva áll Akitában. A nyugati stlusú épület még az ezredforduló környékén épült. Akkor mondernek számított, ma csak egy üres kisértetjárta rom. Jelenleg a sötét ódón épület a shinigamik legfonotsabb bázisa az emberek világában.
Josinaka látta, hogy elég nagy a káosz. Hakkari és Himase Soi Fonnal együtt várták hogy mi fog történni. Mellettük volt a nemrég felbukkant 4. osztagos lélek is. A 12. osztag shinigamijai és jó pár fõleg 1, 3. és 4. osztagos pedig igyekeztek kido gépek segítségével pajzsot felhúzni az épület köré. Olyat ami elrejti a sok shinigami Lélekerejét, és védi is az épületet. - A francba, Josinaka-san. - Páran hiányoznak a csapatból. Fordult felé valaki a csapatából. õ gyorsan körülnézett és látta hogy valóban ez a helyzet. Mondjuk nem csak õ állt így. Hallotta amint Hakkai hadnagya is üvöltözik valahol, és mintha a kapitányok csapatai is kevesebben lennének. - Rendben mond meg munsunak, hogy szedjen össze mindenki az 5. felderítõk közül és adjon nekik feladatot az épületen belül. Mindenkit vegyenek számban, hogy itt van-e. - adta ki az utasításokat. Végül megkereste a két 2. osztagost lányt, Nagit és Sakurát. Josinakát meglepte, hogy Kazumát is a közelükben találja. Bár Moto is a közelben lenne, de lehet még kint van valahol. A futástól kissé lihegve állt meg elöttük. - Nagi-san, Sakura-san, szükségem volna segítségetekre, és persze a tiédre Kauma-san. Páran a csapatunkból még nem értek ide. Jó lenne minnél hamarabb megtaláni õket. Úgy gondolom, hogy valahol akkor veszíthettük el õket, amikor a qincikkel találkoztunk. - Hadarta el Josinaka idegesen, és közbe gyorsan ránézett az órájára. - Sietnünk kell mert valami nagyon nics rendben. Számíthatok rátok ugye?
|
|
|
Post by Rukishikaja Noruta on Oct 17, 2010 11:51:21 GMT 1
Nagy volt a nyüzsgés a hotel környékén. Nehéz volt megtalálni a rendet, még a kapitányok is stresszesen tartották fent. Ennek oka az a valami ami a városban kószált. Noruta elvigyorodott. Eddig nem nagyon érzékelt ilyen erős ellenfelet. Reménykedett hogy egyszer találkozik vele, de ez nem most fog megtörténni, legalább is nem ma. Noruta a kardjára nézett és megakadt rajta a figyelme. A kezdetekre gondolt miket végig vitt a kardjával oldalán és hova jutott most. Majd a feje lüktetni kezdett, még mindig a kardján tartotta tekintetét és amikor elvette onnan a figyelmét, a lüktetés abba maradt. Amikor vissza nézett nem történt semmi és nem is törődött a lüktetéssel. A vezetősége alatt lévő embereken tekintett végig, majd a többieken. Néhány szót elcsípett Todától, valakik hiányoznak a csapatból és ahogy elnézte a kapitányokéból is. ~ Ch, nem lennék azok helyében akik a kapitányok csapatából vesztek el, de ha én vesznék el tuti hogy arra mennék ahol az a valami van ~ Gondolta magában.
|
|
|
Post by Shunsen Sakura on Oct 17, 2010 15:17:07 GMT 1
Sakura Nagival és Kazumával beszélgetett, mig szemlélte a hotelben összegyűlt embereket. Nem döbbentette meg hogy több ember is hiányzott, akit előtte látott, s mikor látta Josinaka hadnagy közeledtét, már érezte hogy ezzel kapcsolatosan jön. Miközben Josinaka elhadarta mondanivalóját, Sakura Nagi arcát fürkészte. Látta hogy a lány, akárcsak ő, tisztában volt a helyzet komolyságával. A 6. tiszt bátorkodott kijelenteni hogy Nagi sem bánná ha segitene. - Sietnünk kell ha megakarjuk őket találni - mondta halkan Sakura. - Azt javaslom azonnal induljunk, de előtte mindenképp szóljunk a kapitányoknak. Josinaka rögtön elindult a kapitányok felé. Sakura egy utolsó pillantást vetett Nagira, majd követte a hadnagyot.
|
|
|
Post by Masashiro Kazuma on Oct 17, 2010 20:05:24 GMT 1
~Mintha itt sem volnék~. A hideg szépség, Sakura szimplán levegőnek nézte Kazumát és csak Nagi felé irányította szavait. Bár jó pár szék különbség volt köztük Kazumát kissé leverte, hogy ennyire lecserélhetőnek tekintik. Bár ez most a kisebb gondjai közé tartozott: kissé gyorsan haladtak az események és nem igen volt Kazumának ideje megemészteni a rengeteg információt: a semmiből egy rakás ember jelenik meg, akik látják őket és quincyknek nevezik magukat, Soi-fon kapitány beparancsolja őket valahova, miután majdnem szívrohamot kapott egy reiatsutól (biztosan erős lehetett), és Noruta hirtelen az ő segítségét kéri...ja várjunk, ez annyira nem is rossz. -Nagi-chan, mit tettem, hogy Sakura-san úgy kezel mit egy jégcsapot?- suttogta Kazuma.
|
|
Hanata Nagi
Magas lélekenergiájú
A 2.osztag 5. tisztje
Posts: 135
|
Post by Hanata Nagi on Oct 18, 2010 15:17:31 GMT 1
Nagi komolyan bólintott, megértette, hogy mire gondol a fiú. -Ne vedd magadra Kazuma-san. -mondta neki. -Ő ilyen, ezt kell szeretni. Miután Josinaka-san visszatért, a kis csapat elindult a bejárat felé, szinte futva. -Kik vannak amúgy kint?-kérdezte Nagi futás közben. -Kiket kell megtalálnunk?
|
|
|
Post by Toda Josinaka on Oct 18, 2010 18:20:40 GMT 1
- Pontosan nem tudom. Daisetsu hiányzik tõlünk. És a még pár ismerõs arc is hiányzik, például két azr a 8. osztagtól, és mintha a tetovált 6. osztagos se láttam itt a hotelnél. - Mondta josinaka miközben kiszaladtak a hotel épülõ erõtere alól és a város felé vették az irányt. Õ ment elõl. Mögötte Nagi, Szakura, és Kazuma. Himase kapitányt nem lepte meg a kérése mikor beszélt vele. Úgy tûnt többi altiszt is hasonló gondokkal kûzd. Az ismeretlen 4. osztagos halálisten és a találkozás a qincikkel alaposan felborította Hakkari terveit. - De azt hiszem sejtem merre találjuk a többieket. Ám csak veletek van igazán esélyünk rájuk találni. a 2. osztag verhetetlen a nyomkövetésben. - Címezte a két lánynak, miközben neonfénnyel és hologramokkal kivilágított utcán rohantak keresztül.
|
|
|
Post by Masashiro Kazuma on Oct 18, 2010 20:43:39 GMT 1
~És én meg dísznek vagyok itt Josinaka-san? Vagy golyófogónak? Esetleg mindkettőnek...~ fortyogott magában Kazuma. De mindegy, a tiszteletet ki kell érdemelni, és nem lehet mindennek örülni. A halál nem habos torta. Igyekezett helyzete pozitív oldalát nézni: most már nem csak Nagi-chan szép alakú hátsó felét csodálhatta meg, hanem Sakura-san meglepően formás vonalaiban is gyönyörködhetett. Kazuma...vigyázz ott egy...BUMM..fa. Igen kissé késői volt a figyelmeztetés. De társai arckifejezései megértek egy misét: Josinaka úgy nézett rá mint, aki nem igen hinné el amit lát, Nagi csodálkozva oldalra döntötte a fejét és nem igen tudott mit mondani, Sakura pedig úgy nézett rá mint egy jeges csótányra: lenézően és undorodva. Josinaka megrázta a fejét (mármint a sajátját): -Kazuma egy kicsit több odafigyelés különben kénytelen leszek visszaküldeni téged Seireteibe; egy fontos küldetés ez, és nem engedhetjük meg a luxust, hogy lazán vegyük a feladatunkat...- megindult a szelíd, mégis erélyesebb fejmosás. -Hagyjad csak hadnagy úr- mondta lenézően Sakura- golyófogónak még jó lehet, elég ha magunk elé lökjük.- Kazumának nem igen esett jól eme megjegyzés (kinek igen), Josinaka enyhén tudatára adta Sakurának, hogy nem kéne így bánnia vele, hiszen csapattársak, de hamar feladta és folytatták útjukat.
|
|
|
Post by Shunsen Sakura on Oct 19, 2010 16:25:53 GMT 1
Sakura Kazuma-san mögött folytatta az utat. Akármennyire is volt a 11. osztag tagja figyelmetlen, a lány mégsem akarta hogy bármi történjen vele, igy inkább megpróbált vigyázni rá. A jeges pillantások és szarkasztikus megjegyzések mögött azért neki is volt szive és együttérzése. Kazuma-san botladozásait hátulról szórakozott vigyorral követte (senki nem látta, ilyenkor ő is lehetett enyhén jókedvű), s néha hangosabban is nevetett, minek következtében Kazuma-san többször is hátranézett megdöbbenve, hogy újra szembenézhessen az addigra már ismét komoly és jeges szempárral. Pár perc múlva Kazuma-san mellé ért. - Elnézést az előbbi megjegyzésért, Kazuma-san - mondta Sakura halkan. - De figyelj oda jobban, nem lenne jó ha kevesebben érnénk vissza mint amennyien elindultunk. Ezek után barátian hátba veregette társát, és előre kocogott Nagi-san mellé.
|
|
|
Post by Takahito Moto on Oct 19, 2010 16:38:12 GMT 1
Moto a hotel előtt felügyelte a bevonulást. Hatalams volt a kavarodás, pár shinigami összevissza ténfergett, szinte megtébolyodva a hatalmas lélekenergiától. Moto sorban szedte össze, és terelte be a hotleba őket. Egyik alkalomal, mikor a hotel ajtajánál járt, megpillantotta Norutát. ~Őt nem zavarja össze ez a nagy lélekenergia. -gondolta, célozva ezzel Noruta nagy lélekenergiájára, majd odafutott hozzá. -Kérhetek tőled egy kis segítséget? -kezdte, mikor látta, hogy Josinaka, Nagi, Sakura és Kazuma elmennek mellette. -Megkeressük akik nem értek ide. -mondta Josinaka a kérdő pillantására. -Rendben. Én is összeszedem akik ittvannak a kötnyéken.-bólintott Moto, majs ismét Norutához fordult. -Segítenél? Miután a shinigami bólintott, ketten indultak el összeszedni az éjszakában csámborgó lelkeket.
|
|
|
Post by Masashiro Kazuma on Oct 19, 2010 16:56:20 GMT 1
Kazuma kissé elpirult mikor hátán érezte Sakura kezét, majd félig elmosolyodott. Kiderült, hogy mégsem a jégkirálynővel van dolga; bár az álarc eléggé átejtő volt. Majd miután megbarátkozott ezzel a gondolattal elhatározta, hogy épp eleget ökörködött (mintha utálná ezt a viselkedésfajtát; ironikus nem?) és épp itt az ideje, hogy bebizonyítsa, hogy igenis nem csak forrófejű vadállatokból áll a divíziója.
|
|
|
Post by Toda Josinaka on Oct 20, 2010 19:22:29 GMT 1
Rippuku, Takeda, Kohaku és a jégszívû Iku a holtel Fõcsarnokában nézték társaik szervezkedését. Láthatóan teljes volt a káosz. A csapatnak csak egy része érkezett vissza, páran elindultak a hátramaradottak keresésére. Szárnyra kapott a plegytak, hogy nemsokára Hakkari és a Hadnagya is elindul. Addig Himase és a hadnagya tarta majd a forntot a hotelban. A 12. osztag többi tudósa már elindult a dolgára. Rettegtek Ikutól és azonnal munkához láttak, hogy kiépítsék a szükséges berendezéseket. Hirtelen Garo jelent meg a Takedáék mellet. A kopasz shinigami meglehetõsen zaklatottan tûnt. Cédulák tucatjait húzta elõ hatalmas ruhájából, mire megtalálta az üres jegyzettömböt. - Úgy látom ti szabadok vagytok. remek. Nos habár teljes itt a felfordulás. Hakkari és Soifon kapitány úgy dönött, hogy kéne néhány fogoly hollow. lehetõleg az értelmes fajtából, hogy megtudjuk mi folyik errefelé. talán még a gargantaért felelõs lidércrõl is tudnak valamit. Szóval, hogy a kapitányt idézzem. fogják a masináikat és hozzanak egy két foglyot. vagy haszon hírt. - Mondta el a hadnagy miközben jegyzetelt az üres papírra. Bizonyára híresen feledékeny kapitánáynak írt valami emlékeztetõt. - Elég kevesen vagyunk szóval nem kapnak nagy erõsítést. Maguknak kell megoldani a problémát. Sajna ez van. Közölte bíztatásképpen a hadnagy majd elindult, hogy jól leordítsa a fejét pár vitatkozó léleknek
|
|
|
Post by Rukishikaja Noruta on Oct 22, 2010 21:15:02 GMT 1
Noruta bólintott a felkérésre és rögtön el is indultak a többiek keresésére. - Mond csak Moto. Neked nem tűnt fel valami furcsa ezen a helyen?
|
|
|
Post by Atsutane Takeda on Oct 23, 2010 19:34:54 GMT 1
- Mire gondolsz? - akarta kérdezni Moto, amikor egy hatalmas robbanás rázta meg a közelben álló hotelt és környékét. Mellettük sebesült shinigamik siettek el az ellenkezõ irányba. Párnak vérzett a feje, egy eszméletét vesztettet pedig két bajtársa támogatta a hotel irányába. - Mi történt?! - állított meg Moto egy shinigamit. A nõnek könyök alatt szinte teljesen leszakadt a keze, csak a szorítókötés gyanánt használt letépett kimono foszlány tartotta vissza. Láthatóan erõs sokkban volt. - Ro-robbanás... ott. - mutatott egy halom felborult autó mögé a hotel parkolójában. Noruta összehúzta a szemét, majd egy pillanattal késõbb Motora vetette magát. Egy pillanattal késõbb egy hatalmas busz csapódott be oda, ahol az elõbb álltak. A szerencsétlen nõt szinte kettétépte a súlyos fémtest. Esélye sem volt. A jármû és a nõ kettõse vércsíkot húzva csapódott a szemközti falnak. - Úristen. - motyogta Moto, ahogy Noruta felsegítette. A felborult autók kõzül egy görnyedt alak lépkedett feléjük. Szeme helyén két mérgeszölden izzó fénygömböt viselt. - Háhh! Ezt most megkaptad! Most mi lesz shinigami?! - ordította, majd kiáltása artikulálatlan nevetésbe csapott át. Moto összeszûkült szemmel nézte a feléjük lépkedõ alakot, majd kezét a zanpakutoja markolatára helyezte. - Állj! Ki vagy te?! Az alak mintha meglepõdött volna. Megállt, majd még két lépést tett a shinigamik felé. Az egyik közeli utcalámpa fénye így már pont ráesett a jövevényre. Magas, ám görnyedt alakja volt, így hosszú kezei szinte majdnem a földet súrolták. Fekete, egy-részes, szakadozott köpenyt viselt, mintegy groteszkül kifigurázva a shinigamik kimonját. Maszkja az egész arcát fedte, mely kicsivel a felsõ ajak felett tört meg. Onnantól kilátszott keskeny vágású szája, tûhegyes fogakkal. Álarca hasonló volt a japán színházakban használtakhoz, ám ez teljes kifejezéstelenséget ábrázolt. Egyedül az arrancar szájának állása határozhatta meg a maszk többi részének rendeltetését. Ahogy Moto rákiáltott, eddig szomorúan lebigyesztett ajka, széthúzódott, felfedve tûhegyes fogai sokaságát és az azokon túli teljes sötétséget. Bal kezét lassan a háta mögé vitte. - Hogy ki vagyok? - kérdezte olyan hangon, mintha mulattatta volna a shinigami kérdése. - Arrancar? Números? Espada? Az nem kérdés... Az a kérdés, vajon te megtudod-e mondani?! Az utolsó mondat súlyos nevetésbe fulladt, majd miután befejezte hirtelen mozdulattal elõrántotta zölden fénylõ bal kezét. - Bala... - suttogta mosolyogva, kezét Motora emelve.
|
|
|
Post by Rukishikaja Noruta on Oct 23, 2010 21:45:41 GMT 1
Moto szemei tágra nyíltak és éppen hogy kitért a támadás elől, ami mögöttük nagy robbanást és légáramlatot csapott. Az ismeretlen robbantgató élvezte hogy van kivel eljátszani. Noruta sem akart kimaradni belőle ezért szabadjára engedte erejét. Az ismeretlen felfigyelt Norutára és elröhögte magát. - Harcolni akarsz? Akkor nesze. - Majd zöld gömbjeit dobálta Noruta felé. Az elsőt ketté vágta, de a következő és az azutáni célba talált, így négy- öt métert csúszott végig a földön. - Ennyi? Ennyi telik tőletek shinigamik? - A porfelhő eltűnt és Noruta lihegve állt az ismeretlen előtt. Vérmes mosoly jelent meg arcán és előre rontott. Az idegen lidérc zöld körpajzsokat hozott létre alkarjai fölé amivel kivédi a támadásokat. Noruta vadul szabdalta, de ellenfele könnyedén védte minden támadását. Moto előhívta kardját, és várta hogy Noruta vigyázzon az útból. Noruta a lidérc háta mögé shunpozott hogy onnan vigyen be egy támadást, de a lidérc gyorsabb volt és egy zöld gömböt nyomott a mellkasára ami azonnal robbant, és Noruta újra elrepült.
|
|
|
Post by Takahito Moto on Oct 25, 2010 17:19:11 GMT 1
-Moeszakaru Kjōbōnarjū!-mondta Moto, és nézte, ahogy Noruta többször is neki ront az ellennek. Ledöfte a kardját a földbe, és elkezdett reiatsut pumpálni bele. A föld először átforrósodott, majd ki is pirosodott, majd végül lávává vált. Moto várta, hogy Noruta kimenjen előle, és mikor a fiú a lidérc háta mögé shunpozott, Ő megindította a lávafolyamot az ellenségük felé. Moto látta, hogy az nem vette észre, és megcsillant benne a remény. -Vége-suttogta maga elé. A láva körbevette a hollowot, és kővé szilárdult. Moto Norutához rohant és felsegítette. -Szép volt Noruta-san. -mondta neki. -Ha nem tereled el a figyelmét, ez a támadás nem sikerült volna. Hirtelen mind a két shinigami megszédült egy hatalmas lélekenergia lökettől, majd reccsenések hallatszottak. Moto a kőburokra nézett, és maga elé emelte a kardját. -Ez nem jó jel! -kiáltotta. -Készülj Noruta! Ahogy az utolsó szót kimondta, hatalmas lélekenergia törte ripityára a szörny kőbörtönét.
|
|