|
Post by Rukishikaja Noruta on Oct 26, 2010 14:26:36 GMT 1
- Látod? Ez az ami nyugtalanít! Mit keresnek ilyen erejű lények az emberek világában? - Noruta védő pajzsot vont maga és Moto köré a repülő törmelékek és a lélekerő enyhítésére. - Kéne valami terv de gyorsan! - mondta Moto. - Rendben - És ahogy ezt Noruta kimondta a pajzsa darabokra tört. Moto félre ugrott, de Noruta nem volt ilyen szerencsés. A szörny felkapta fejénél fogva és szabad kezével ott ütötte Norutát ahol csak érte. Ahogy elengedte Noruta térdre rogyott. A feje újra lüktetett és zúgott. A feje majd szét hasadt. A kardjáért nyúlt és a fájdalma enyhült. Végighúzta kezét az arcán és megjelent arcán a maszkja. Kinyújtotta kezét a lidérc felé és egy nagyobb cerót indított ami telibe találta. Noruta elmosolyodott és eltüntette a maszkját. Közeledett a porfelhő felé vérmes mosollyal, kardját vállára támasztva. Megtorpant mikor látta hogy a porfelhő mögül zöldes fény világított. - Majd én megmutatom milyen az igazi cero. - Azzal a zöld energia nyaláb mindent tarolt ami az útjába került. Noruta egy épületbe repült és átszakította a falát. - Most te jössz. - Célzott Motora a szörnyeteg. Noruta pedig vérző fejjel jött ki a törmelékek alól dühös arcot vágva. A fejében lévő fájdalom halk érthetetlen egybefolyt suttogássá alakult, majd egy idő után elhalkult. Kardja után kapott és elindult Motoék felé.
|
|
|
Post by Atsutane Takeda on Oct 26, 2010 16:57:59 GMT 1
- Hadnagy! - kiáltotta valaki, pont akkor amikor az arrancar ceroja megindult. Moto csodálkozó arcot vágott, ahogy valaki ellökte a sugár útjából. Noruta is megtorpant, figyelte, ahogy Moto és az idegen feltápászkodik. Szemmel láthatóan nõi shinigami volt, valószínûleg a 10. osztagból. Csinos arcát megvilágotta az égõ autók fénye. - Köszönöm. Ya... ? - kérdezte a fiú. - Igen, Yasu Kuga, szolgálatára. - felelte a lány. - 18. tiszt. Az osztagából, Takahito hadnagy. Sajnálom, hogy idejöttünk, de megéreztük a lélekenergiájukat. - Jöttetek? - kérdezte Moto. - Igen. - mutatott egy közeli ház felé Yasu. A háztetõn shinigamik sorakoztak, láthatóan várakozva valamire. Miután Noruta odaért melléjük, kardját kivonva, az arrancar leült a parkoló közepére. Kezét ásításra nyitott szája elé rakta, közben le nem véve szemét Norutáról. - Szóljatok, amikor kezdhetjük. Nekem van idõm... - mosolyodott el. Egy pillanat múlva három, kardját kivont shinigami jelent meg mellettük. Láthatóan õk voltak az elõbb a háztetõn. - Amikor kész van, hadnagy. - mondta egy fiatal, sötét hajú, jóképû shinigami. Frizurája katonásan le volt nyírva. - Csak ne ilyen hevesen, Mutsohito! - nevette el magát az egyik mellette álló fiú. Láthatóan nagyon hasonlított a megszólítotthoz, ám ellentétben vele, arcán folyamatos nevetés bujkált, illetve haja szõke volt. ~ Valószínûleg testvérek... ~ gondolta Moto. - Csak ne kerüljetek az utamba! - mordult fel egy nagyobb darab, hosszú, õsz hajú shinigami, majd Norutához fordult. - Ha nem tévedek, Rukishikaja? 11. osztag, 7. tiszt. Tsukade Aki. Noruta bólintott. Már látta többször az osztaguk udvarán, az általában egyedül gyakorló Akit. Az arrancar hirtelen tapsolni kezdett, miközben felállt a földrõl. - Egyszerre gyertek... Úgy talán még szórakoztató is lesz! - mondta az arrancar, majd harsogó nevetésben tört ki. - Csak ha esetleg életben hagyok valakit közületek... Jegyezzétek meg: Ki Koyo ölte meg a barátaitokat. Így hívnak Hueco Mundoban... - Csak maradjon mögöttem, hadnagy. - súgta Yasu Motonak. - Biztos, ami biztos. Ekkor Noruta ordítva az arrancar felé vetette magát.
|
|
|
Post by Rukishikaja Noruta on Oct 27, 2010 13:52:36 GMT 1
Noruta vágott egyet kardjával és látta hogy Koyo félre ugrik. - Lassú vagy! - Röhögött Koyo amikor egy háztetőre készülődött ugrani. - Valóban? - Noruta előtt lassított felvételként játszódott le az esemény amikor Koyo ugrott és már a levegőben suhan ~ Márpedig én látlak...~ Noruta utána ugrott és már nyakát metszette volna fel, amikor Koyo elmosolyodva Noruta háta mögött jelent meg és egy kéz mozdulattal vissza dobta társaihoz eltalálva a két testvért. - Akkor most én...- Kezdet bele a lány. - Nem! Ő még az én ellen felem! - Majd hangos nevetésbe kezdett Noruta. - Rég nem volt már hogy mindent bele kell adnom. - Felöltötte magára hollow maszkját és kiengedett minden lélek energiát amit tudott, és még többet is haragjával egybe ötvözve. Felugrott ahol Koyo tartózkodott és vágott egyet a kardjával. Koyo jobb kézzel felfogta a csapást és ezt többször is végig csinálták. Mígnem Koyo félre ugrott, és egy ütéssel betörte Noruta maszkját. Koyo meglepődött Noruta mosolyán, de ez nem akadályozta abban amit csinálni akart. Újait előre nyújtva szívét célozva szúrt egyet, de csak vállon döfte, mivel Noruta a kardjával kitérítette Koyo kezeit az eredeti célpontról. Noruta lassan zuhant a háztetőről egy kocsi szélvédőjét betörve. Motoék odarohantak és fölsegítették, de Noruta csak térdre rogyott és mozdulatlanná dermedt.
|
|
|
Post by Masashiro Kazuma on Oct 27, 2010 14:32:30 GMT 1
Tűz....forróság....fájdalom....szenvedés....halál.... Egész Seiretei égett, a vér és a füst szaga fullasztó volt. Lépten nyomon kopjákhoz kötözött shinigamik, mindenféle ijesztően kinéző fegyverek álltak ki belőlük, sikoltozás....halálhörgés....kegyetlen röhögés........Kazuma ilyen utcákon haladt végig, követett valamit, de nem tudta mit. Megkínzott társaiból csak sötét foltokat látott, minden fájdalmat, amit ők átéltek ő háromszorosan szenvedett el. Égett minden testrésze, mintha felszúrták volna a fejét, minden egyes lépésnél azt kívánta érjen már véget, haljon már meg. De nem...még nem érte el célját. Majd csak megszámlálhatatlanul sok lépés után ért egy térhez, ahol sötét, vörös szemű, vigyorgó alakok vártak már rá. 3 kopját álltak körbe. Mindhárom kopjához kötözött személy élesebb volt Kazumának. Hogy is ne lehettek volna azok, mikor az egyik áldozat Nagi volt, a másik Sakura. A harmadik is egy lenyűgöző szépség lehetett volna, ha nem állt volna ki belőle millió sok kis tű. Kazuma nem tudott mit csinálni; a szörnyalakok hangos, károgós röhögésétől kísérve elkezdett üvölteni......................
-Nem igaz, hozzon valaki még nyugtatót..... -Mintha álomtalan altatót kértem volna és olyat kapok amitől üvölteni kezd ilyen 4. osztagosok kezében lesz a jövő, mondhatni zseniális..... -Csináljanak már valamit, idevonzza az összes Hollowt.... -Szerintem mérgezzük meg, és akkor nem fog ő se szenvedni, meg mi se......... -EZÉRT A MEGJEGYZÉSÉRT 2 HÓNAPIG TE TAKARÍTOD A BARAKKOT...... -Már viccelni sem szabad? -NEM!!! Kazuma ilyesféle hangokat érzékelt a külvilágból, miközben üvöltbe hánykolódott, egy lázálomtól gyötörve, aztán egy kezet érzett a száján és egy földöntúli szépségű énekhangot hallot, ami bejárta az egész testét, lelkét. Kezdett megnyugodni, reiatsuja stabilizálódott, és végre magához tért. Mikor némileg kitisztult látása egy kedvesen mosolygó arcot látott maga előtt, akinek mozgott még a szája, gyógyító énekének utolsó sorát még eldalolta. -Uuuuuurgggghhhhhhhhh- nyögött egy nagyot Kazuma- hol...mi...mi tör...tént....hol...vagyok?- kérdezte még egy kicsit kábultan. -Visszahoztak és a hotelban vagy- válaszolt az arc. Hangja megnyugtató volt. -Társaid örülni fognak, hogy magadhoz tértél, már vagy két órája küszködünk, hogy lecsitítsunk. Azt hitték valami komolyabb bajod van. Kielégítő válsz volt?- mosolygott az arc. -Akkor semmi bajuk....nincs nekik?- próbálkozott beszélni Kazuma, de miután némi vért köhögött föl, az arc megtiltotta neki a további beszédet, kapott két 4. osztagost mellé, akik elkezdték gyógyítani. Az arc felállt odament bajtársaihoz, akiknek valóban túl sok maradandót nem okozott a harc, és tudatta velük a helyzetet, majd egy utolsó pillantást vetett Kazumára, akiben megfagyott a vér. Ezt a shinigamit látta ő már....a harmadik kopja.....a sok tű....túl sokat nem tudott ezen gondolkozni ugyanis kapott egy nagy adag nyugtatót (biztos ami biztos) teste elernyedt, és egy nyugodt(abb) állapotba került....
|
|
|
Post by Masashiro Kazuma on Oct 27, 2010 20:21:15 GMT 1
Miután Nagi és Sakura megbizonyosodtak arról, hogy Jasinaka és Kazuma is jó kezekben vannak elmentek a kapitányoknak jelentést tenni. A látogatás minden volt csak nem egy teadélután. Kiderült, hogy a kiküldött felderítők, akiknek az volt a feladatuk, hogy összetereljék az eltévedt shinigamikat, mind fraccionokba ütköztek és alig bírtak vagy egyáltalán nem tudtak elmenekülni. A kapitányok meg voltak ugyan elégedve Nagi és Sakura munkájával (Soi Fon nem is várt egyebet beosztottjától), szóban Josinaka segítségét és vezetését is pozitívan értékelték, szerencsétlen 11. osztagost viszont mintha nem is lett volna köztük, meg sem említették. Nagi ugyan próbált szólni Kazuma érdekében, de mintha meg sem hallották volna, útjukra bocsájtották a női duót és lelkükre kötötték, hogy nem hagyhatják el a hotelt. Meghagyták nekik, hogy üzenjék ezt meg minden hotelben ott lévőnek.
|
|
|
Post by Shunsen Sakura on Oct 28, 2010 19:26:26 GMT 1
Sakura egy sarokban üldögélt, halkan suttogva a kardjához, mint mindig. Látta, ahogy Nagi több embert is visszatart attól, hogy elkószáljanak, és látta ahogy Kazuma (viszonylag) nyugodtan fekszik a két 4. osztagos között. Eleinte kissé aggódott, vallotta be magának - nem akarta hogy a bajtársa meghaljon. Ám szemeit most inkább Nagin hagyta : a lány az előljáró, majd ha szükség lesz rá, jelezni fog... addig is nyugodtan elbeszélget ő régi jó barátjával, mig a jobb karján levő, immár (a 4. osztagosoknak köszönhetően) begyógyult sérülések helyét simogatta ellentétes kezével.
|
|
Daisetsu Higa
Magas lélekenergiájú
A 9. osztag 7. tisztje
Posts: 111
|
Post by Daisetsu Higa on Oct 28, 2010 22:08:37 GMT 1
Dai miután megérkezett a főhadiszállásra megvizsgáltatta magát. Sebeit ellátták és ereje is visszatért. Bár ilyen jól járt volna Kazuma és Josinika hadnagy is. Elég rosszul álltak a dolgok. Dai és Nagi látta el az 5 csapat dolgait míg Josinika hadnagy magához nem tér és Moto hadnagy, Norutával vissza nem tér a csatából. A 4. Segítő szintén harcol. A 4.osztagnak elég sok a dolga ma este, rengetegen keveredtek harcba. Néhányan arrancarokkal is. Dainak szörnyű volt belegondolni is. Ő, Nauki és Don Takinak szerencsések voltak, csak néhány hollow-val szálltak szembe. Dai átöltözött, mert új ruhát kapott egy ismeretlen 4. osztagos lánytól. Sokan hallottak Josinika hadnagyék győzelméről. Mindenki róluk beszélt és kérdezősködött. Dai belépett Kazuma szobájába, nem messze tőle meglátta Sakurat és Nagit. Nagi épp sürgött- forgott. Dai oda lépett hozzá. - Nagi, sajnos csak mi vagyunk a 4 segítők közül. Noruta és 4. tag harcolnak. Josinika hadnagy ágyban és Moto hadnagy is épp harcol. Tartanunk kell a frontot. Már szétkürtöltem, de kérlek te is figyelmeztesd őket,hogy az 5 Csapat tagjai, nem hagy hagyják el a Főhadiszállást, míg nincs legalább a 4 segítő együtt. Kértem segítséget az egyik kapitánytól, de ők is problémákkal küzdenek és ez csak első nap. Jah, és ha valaki unatkozik segítsen a 4. osztagosoknak a beteg ápolásban. Köszönöm és remélem nem haragszol, ha ez egy kicsit is parancsolgatásnak is tűnik. Dai utált parancsolgatni. Főleg egy olyannak, aki másis osztagos és magasabb rangon van. Ezután Dai Sakurához ment. Látta, hogy a kezét simogatja.: - Hello! Minden rendbe van?- kérdezte Dai.
|
|
|
Post by Shunsen Sakura on Oct 29, 2010 9:47:02 GMT 1
Sakura kizökkent halk suttogásából és tekintetét Nagiról Daira irányitotta. A kérdés váratlanul jött, de ami még váratlanabb volt (legalábbis Dai számára), Sakura elmosolyodott. - Persze, semmi gond - mondta, majd felállt, a kardot tokostul bal kezében tartva. - Kéne valahol segitség? Dai egy pillanatig habozott : a lány bal szemén horizontálisan elhúzódó vágás nyoma még igy is megmaradt, ám pár tincs megpróbálta elvonni a figyelmet erről. - Hahó? - a lány összehúzta szemöldökét.
|
|
Daisetsu Higa
Magas lélekenergiájú
A 9. osztag 7. tisztje
Posts: 111
|
Post by Daisetsu Higa on Oct 29, 2010 17:06:07 GMT 1
- Nem tudom biztosan. A kereső csapatok visszaértek.... Várj lenne valami. Elmennél a 12.osztagosokhoz és utána érdeklődnél a lélek telefonok után. Jó lenne ha lenne kommunikátorunk, hogy tarthassuk a kapcsolatot a főhadiszállással és egymással. Kazuma miatt ne aggódj, jó kezekben van. Ha keresnétek Josinka hadnagynál leszek.
|
|
|
Post by Masashiro Kazuma on Oct 29, 2010 18:08:25 GMT 1
Kazuma résre nyitotta az egyik szemét, majd mikor nem látta amit látni akart újból becsukta. Várt 5 percet és megismételte ezt az akciót. Mikor már ötödjére játszotta el az egyik 4. osztagos (megint egy nőnemű) kissé rosszalló pillantást vetett rá, majd erélyesen kupán vágta. -Ááááááááá- kiáltott fel Kazuma alaposan ráijesztve a teremben ülőkre. -Ezt meg mivel érdemeltem ki?- kérdezte méltatlankodva. -Ha Haruna-chant akarod látni akkor azt mondjad és ne leskelődj, mert irritáló.- Kazuma arca kissé elpirult, mikor az egész terem jót virult ezen a megjegyzésen. -De látom már jól vagy és nem kellünk mi ide- mondta a 4. osztagos, majd szigorú hangneme átalakult egy ragacsos, nyálasan édes hangra -Taku-kun nem akarsz elkísérni a folyosó végéig, nem akaroooom, nem merek egyedül menni- úgy nézett a másik 4.esre mint szíve szerelmére.................ööö mert az is volt, öhm én kérek elnézést. Kazuma kissé irigykedve kézett utánuk, miután megfagyott a vér az ereiben ettől a hirtelen hangfrekvencia változástól. Felült és felszisszent; szúrt hege még kissé......szúrt. Akkor nézett csak fel, amikor valaki leült mellé. A mosolygós arc volt az. Így közelebbről még elbűvölőbb volt, mint legutóbb. -Hallottam Kasumi-santól, hogy annyira jól érezted magad, hogy nevelésben kellett részesítenie. Ezt örömmel hallom -Hehe- nevetgélt kicsit zavartan Kazuma- szóval akkor te vagy Haruna.........-chan. -Igen Tsukino Haruna, 4. osztag 17. ülőke. -Tessék? -Áháháhá, mármint szék- próbálta idétlenségét leplezni a lány, de már késő volt. Kazuma, aki nem igen kedvelte a nem korhoz illő viselkedést, valamiért nem találta irritálónak ezt a szándékos nyelvbotlást. Mintha a lányból tiszta pozitív energia sugárzott volna. -Masashiro Kazuma, 11. osztag 20. szék- mondta diszciplináltan Kazuma, mintha így mintát akarna mutatni. -Úúúúúú nekem azt mondták, hogy az összes 11.es izompacsirta, bunkó vadállatok- mondta Haruna, minden bizonnyal rosszindulattól mentesen. -.......................................- most vagy nagyon őszinte vagy... -Tudod, én is 11.es vagyok ééééééés kinézek úgy mint egy bunkó vadállat?- próbálta frusztrációját egy mosollyal árnyékolni Kazuma. -Nem és épp ezért olyan izé ez az egész.- úgy tűnt mintha a lány gondolkodóba esett volna, amikor kinyílt az ajtó és beszóltak rajta:-Haruna-san a 13as szobába tessék jönni, megint behoztak egy párat és minden szabad kézre szükségünk van.- Haruna hirtelen felriadt saját kis világából. -Hát egy öröm volt Kazu-kun- mosolygott rá Haruna és kifutott (nem a divatból).
|
|
Daisetsu Higa
Magas lélekenergiájú
A 9. osztag 7. tisztje
Posts: 111
|
Post by Daisetsu Higa on Oct 29, 2010 18:39:33 GMT 1
~Őrület ez a véget nem érő éjszaka- gondolta magában Dai. ~ Alig pár órája érkeztünk és máris mindenki lesebesült. Dai is csak most vette észre, hogy még csak hajnali 4 óra van és csak egy órája érkeztek meg, de mintha napok teltek volna el. Dai beakart lépni Josinika hadnagyhoz mikor hátba lökték. - Elnézést figyelmetlen voltam- szólt egy hátulról.Dai meg fordult és egy második osztagos fiú vett észre.- Takamoto Sanatomo vagyok, 2.osztag 20 Tiszt 3.csapat. Soi Fon kapitány üzenetét hoztam Toda Josinika hadnagynak az 5. Csapat egyik vezetőjének. - folytatta. - Sajnálom. A hadnagy épp lábadozik. Daisetsu Higa vagyok 9.osztag 7.Tiszt 5.Csapat. A vezetők egyik segítője vagyok. Átadhatom, ha kell. - Megköszönném, de kérem a hadnagy nyissa ki először.- ezzel el is ment. Dai belépet a kórterembe.
|
|
|
Post by Toda Josinaka on Oct 29, 2010 18:43:38 GMT 1
Josinaka a hotel egyik félreesõ szobájában pihent. Alig bírta ki a visszautat. Miután legyõzétk az arrancart, (akivel hihetetlen nagy mázlijuk volt, hogy nem volt ideje átalakulni.) Josinak azonnal összeesett a kimerültségtõl. Még ennyi év után is képes volt végzetesen kimeríteni ha használta az idõn kivüli mozgást. Ahogy Shiba egyszer megjegyezte: Az elõ csapás mindig az övé. ha azzal öl megnyerte a harcot. Ha nem akkor veszít. Most nagyon sokat köszönhetett a lányoknak. Josinaka úgy vélte, hogy sok szempontból jobban állták a sarat mint õ. Még ahhoz is gyengének érezte magát, hogy felálljon és megköszönje nekik a segítséget. Ehelyett itt ül a falnak dõlve és próbál nem elájulni. Ekkor lépett be az ajtón Daisetsu. - Hello Daisetsu-san, örülök hogy látlak. Kazuma-san és a lányok jól vannak?
|
|
Daisetsu Higa
Magas lélekenergiájú
A 9. osztag 7. tisztje
Posts: 111
|
Post by Daisetsu Higa on Oct 29, 2010 18:51:12 GMT 1
- Jó estét hadnagy. Kazuma is ágyba kényszerült, de jól van. Nagi-san épp az 5.csapat tagjait fékezi meg, hogy elmenjenek. Sakura-san épp most megy a 12.osztagosokhoz a kérésemre. Moto hadnagy és Noruta harcba elegyetek egy arrancarral. A 4. segítő is. Az első éjszaka bár nem ért véget, de rengeteg a sebesült. Míg el nem felejtem, ez a levél Soi Fon kapitánytól jött. - mondta Dai miközben átnyújtotta a hadnagynak a levelet.
|
|
|
Post by Toda Josinaka on Oct 29, 2010 21:09:32 GMT 1
Én nem aggódnék Munsu miatt. - Sóhajotta halkan Josinaka. - az a bájgúnár tudja mit csinál, és túl sokat tud olyan dolgokról amikrõl nem lenne szabad.... hogy mi, egy levél? Milyen levél? - Azzal átvette a tekercset Daisetutól. Gyorsan átfutotta levelet. - Pfff pokollepkét is küldhettek volna. - Azzal egy egyszerû mágiával elhamvaszotta a levelet. Kapásból meg is bánta a dolgot, hisz amúgy is lecsökkent lélekere mintha még tovább zuhant volna. - A kapitányok az új helyzetre való tekintettel egy gyûlést akarnak. Számbavenni kik maradtak életben, és ogy mik legyenek a továbbiak. mind a 6. csoport vezetõjének és kijelölt tisztjeinek ott kell lennie. - Közölte a levél tartalmát Daisetsuval, miközben lasan, óvatosan feltápászkodott és beletûzte Tokikent a vörös övébe, és egy gyors pillantást vetett az órájára.
|
|
|
Post by Shunsen Sakura on Oct 29, 2010 22:12:31 GMT 1
Sakura a lelkekkel teli folyosón próbált átpaszirozódni, ám ez láthatólag elég nehéz feladatnak bizonyult. A sebesültek be, a lábadozók ki, a gyógyitók pedig össze vissza rohangáltak, az egész egy nagy kavarodásnak tűnt. Pár perc múlva azonban sikerült a lánynak kijutnia a folyosóról, és megpillantotta a 12. osztagosokat egy kupacban a hotel előszobájának egyik falánál, ám a lélek telefonoknak nyoma sem volt. A 2. osztagos gyorsan leszaladt a lépcsőn és odakocogott a beszélgető csoporothoz. - Shunsen Sakura, 2. osztag 5. szék - mondta az egyik rá figyelő embernek -Higa-san parancsára a lélek telefonok ügyében jöttem. A lehető legnagyobb szükség lenne az összekötő kapcsolatra a főhadiszállással. Az egyik lány a csapatban rámutatott a falhoz legközelebb guggoló kis szemüveges emberre, aki éppen próbálta összerakni a kommunikációs eszközöket. Sakura a fejét fogta úgy egy fél percig, mielőtt melléguggolt és megpróbált segiteni.
|
|