|
Post by Nauki Benkei on Mar 1, 2012 21:33:35 GMT 1
Inuzuri teljesen Rukongai szélén van. Közepesen sűrűn lakott környék, viszont nagyon szegény. Északról egy hatalmas hegy magasodik fölé.
Benkei a nagy hegyen ült. Nem tudta mi ütött belé. Tényleg megtámadta volna azokat a Shinigamikat, vagy csak képzelődött. Nem szokása képzelődni pedig. Már éppen felállt volna és indult volna vissza, mikor egy fura érzés kerítette hatalmába. Vissza? Hova vissza? Hiszen ő itt jó helyen van. A shinigamikat mindet utálja. Benkei mosolyogva bólintott majd, bámulta tovább a tájat.
|
|
|
Post by Shunsen Sakura on Mar 2, 2012 11:18:10 GMT 1
Egy alak közeledett a hegyhez, amelyen Benkei ült. Ahogy közeledett, jobban kivehető alakja shinigamiként jelölte meg az illetőt. Amint felért a hegy tetejére, Benkeire pillantott, majd leült ő is a hegytetőn. A távolban egy újabb alak bontakozott ki lassan, aki szintén a hegytetőre érve megpihent. Lassan gyűltek a shinigamik, egyik sem igazán törődve a másikkal. Miután már legalább öten voltak a hegyen, hirtelen mindegyikük feltápászkodott, és köveket kezdtek pakolgatni egy ismeretlen alakzatba, mintha megszállottak lettek volna.
|
|
|
Post by Nauki Benkei on Mar 6, 2012 20:46:18 GMT 1
Benkei nem értette hogy mi folyik itt. Bár néha ő is kényszert érzett hogy felemeljen egy egy követ, de végül ezt mindig legyőzte. Érezte hogy valami nincs rendben vele, és agyában Kokutan is ezt üvöltötte, bár túl messze és túl érthetetetlenűl. Benkei minden erejét összeszedve elfordult a köveket pakoló alakok felől, és kémlelte tovább a tájat.
|
|
|
Post by Takahito Moto on Mar 13, 2012 17:07:44 GMT 1
Moto Norutával együtt érkezett meg a domb alá, ahol Benkei üldögélt. -Ott fent! -mutatott fel Moto. -Shinigamik. Oda gyűlnek. Benkeit még egyikük sem vette észre. Moto egy házra Shunpozott, majd kezével eltakarta a napot. Noruta is megérkezett mellé. -Sokan vannak. -mondta a hadnagy. -Jobban járunk, ha megvárjuk az erősítést. Takeda biztos hoz valakit. Addig is tartsuk őket megfigyelés alatt. Bármi különlegeset jegyezz meg, és mérj fel minden lehetőséget, hogy tiszta képet adhassunk majd az érkező csapatnak.
|
|
|
Post by Rukishikaja Noruta on Mar 15, 2012 16:33:34 GMT 1
Norutáék követték a shinigamikat, egészen Rukongai 78. körzetéig. Sokan voltak, ez valamennyire fényesítette Noruta kedvét, hisz eléggé zűrösen kezdődött. Moto a parancsokat világosan leadta. Megpróbált ennek rendje és módja szerint megfelelni. Látta hogy a sok shinigami kövekeket pakolgat. - Azt ne mondják, hogy most saját birodalmat építenek maguk köré. - Jegyezte meg Motonak. Azonban a köveket nem egymásra, hanem formákba rakosgatták. - Szerinted mihez hasonlítható az amit most csinálnak? - Célzott ezzel a kőből kirakott fomákra.
|
|
|
Post by Nauki Benkei on Mar 21, 2012 21:31:00 GMT 1
~Takahito-hadnagy? -gondolta Beneki, ahogy lenézett. Fején megint átvillámlott a gyűlölet, majd eltűnt. -Mi van velem?!-kérdezte magától hangosan, majd felsőbb utasításra elővette a zanpakutoját. -Uwangu, Kokutan! -mormolta, és előhúzott egy nyílvesszőt. Rátette a végére a kezét. -Hadou 63: Raikouhou! A nyíl vége vörösen felvillant. Benkei egy magasabb helyre shunpozott, majd célzott és lőtt. A nyíl a shinigami fukutaicho lába előtt csapódott be, felrobbantva az egész tetőt.
|
|
|
Post by Atsutane Takeda on Mar 25, 2012 11:20:25 GMT 1
Miközben mérföldekkel arrébb Benkei rátámadt Motoékra, Soifon kapitány kis csapata a hegy felé tartott. Kohaku nagyjából betudta határolni, hogy merrõl jön a számára ismerõs lélekenergia, így a kapitány vezetésével könnyen lokalizálták Inuzuri körzetét. A shinigamik megfeszített tempóban haladtak, kikerülve a sûrûn lakott falvakat. Csak egyszer-kétszer találkoztak a dolgukat végzõ lelkekkel, akik meglepõdve néztek a furcsa csapatukra. Shinigamikat nem sokszor látni ezen a környéken, egy adjuchassal utazó shinigamikat pedig aztán végképp nem. Kisvártatva egy erdõbe értek, mely elfoglalta elõlük a hegy látványát. Miközben már a sûrû erdõ felénél jártak, egy gurgulázó kacaj csapta meg a fülüket. Soifon felemelt kézzel állította meg a csapatot. Úgy tûnt, mintha a nevetés több oldalról jön. Kohaku a földhöz lapult, szemével a fák lombjait pásztázta. Hirtelen egy árny jelent meg az egyik fa koronáján. Mielõtt bármelyikük reagálhatott volna, több kisebb, rózsaszínû kristályszerû képzõdményt lõtt feléjük az alak. - Félre! - kiáltotta Soifon, ám késõ volt. Míg a többiek kishíján elkerülték a szilánkokat, addig Koiso közlegény hasát és bal lábát eltalálták a lövedékek. Újra nevetés hangzott fel, majd az árny eltûnt a hegy irányába. - Utána! - kiáltotta Goto, 10. tiszt, ám Soifon elállta az útját. - Sebesültünk van! Nem hagyhatjuk csak itt. Takeda lenézett a Koiso-ra, aki mellett már Nagi térdelt. A közlegény sérülése nem látszott végzetesnek, ám így is elég mély volt. Azonban a kristályok furcsának tûntek. Lassan izzottak a sebben és úgy tûnt egyidejejûleg párolognak is. - Csak le akart lassítani minket. - szólalt meg Kohaku, majd leguggolt a sebesült mellé. - Ezek nem végzetes sebek, viszont mozgásképtelenné tette egyikünket. És ezek a kristályok... - Rendben. - döntött Soifon. - Hiroaki és Kakuzeii! A támadó után eredtek ketten. Legyetek nagyon óvatosak, úgy tûnik veszélyes ellenféllel állunk szemben. Jómagam, Nagi, Atsutane és te, adjuchas, folytatjuk utunkat a hegy felé, ahonnan a shinigamik lélekenergiáját érezzük. Goto, te biztosítod a közlegényt és pokollepkét küldesz a 4. osztagnak, hogy biztosítsanak egy csapat orvost. Úgy hiszem, nem csak Koiso lesz az egyetlen sérült a mai nap folyamán. Kérdés?
|
|
|
Post by Rukishikaja Noruta on Apr 1, 2012 8:06:56 GMT 1
Norutáék figyelték a célszemélyeket, ám mindre nem tudtak összpontosítani. Főleg egy shinigamira nem, aki észre vette őket. Egy nyílvessző találta el azt a tetőt, amin álltak, közvetlen Moto előtt, ami fel is robbant. Noruta félre ugrott, de a lökés hullám tovább lökte, így pár méterrel arrébb ért földet. Előrántotta a kardját és a támadó shinigamira nézett. Nyilván nm ez lesz az utolsó támadása, de nem hagyhatják, hogy a többi is hasonló képpen tegyen. Mivel, ennyi shinigami ellen, nem tudja biztosítani teljes épségüket. Rátámadt hát arra a shinigamira aki rájuk lőtt. Felugrott, s mivel tudta és látta hogy íja van, felkészült a védekezésre, hogy a vessző semmi képpen se érjen célba. A támadása nem a shinigami testére irányul, hanem fegyverét veszi célba. Közel érve a shinigamihoz, vágásra emeli kardját és suhint, de Isten tudja sikeres volt e a találat. Ha mégsem jött volna össze, nem fog csüggedni, támadását addig nem hagyja abba, míg ellenfele valami képpen eszméletét nem veszti, vagy legalább is addig föltartani, míg nem jön a segítség.
|
|