Post by Atsutane Takeda on Feb 25, 2012 0:45:18 GMT 1
Az Archívum robosztus, szögletes épülete magasan a többi 12. osztagos létesítmény fölé tornyosult. Szürke egysége még a 12. osztagos nívóhoz képest is meglehetősen egyszerűnek hatott. Az Archívum kapuja előtt egy fehér kabin állt, melyben egy unott képű shinigami ült. A férfi lustán lapozott egy magazint, pár percenként rápillantva a négyzet alakú bejárati ajtóra és az az előtt álló őrökre, egy szőke, hosszú hajú, karcsú nőre és egy morcona, alacsonyabb férfire. A kettő láthatóan bárhol szívesebben lett volna, mint a 12. osztag Archívuma lépcsőjének a tetején. A nő néha elővett egy kendőt, mellyel megtörölte nedves homlokát, azonban ezenkívűl semmi nem törte meg rutinjukat.
Az épület belseje ugyanolyan semmitmondónak tetszett, mint az Archívum külseje. A belsőtér ürességét csak a méretes irrattárolók szakíthatták meg egyedül, melyek egyszerű formát adtak a terem arculatának. Közvetlenül a bejárati ajtó mellett egy recepciós pult állt, mely mögött egy szigorú arcú idősebb nő ült. A shinigami iratokat írt alá és pecséttel látta el őket. A teremben rajta kívűl csak egy lélek tartózkodott. Igazából kettő, azonban a másik hollow volt. A gázmaszkos shinigami egy jegyzethalom közepén térdelt, melyet az egyik közeli fiókból szedett ki. Az akta fedőlapján Kurotsuchi Mayuri volt kapitány neve szerepelt. A térdeplő shinigamitól nem messze, a félhomályban egy macskakoponyájú hollow dőlt az egyik szekrénynek. Az adjuchas fekete bundát viselt, melyet egy gomb kapcsolt össze közvetlenül a nyaka alatt. Láthatóan unta az ottlétet.
- Még sokáig leszünk itt, Takeda? - törte meg a csendet az adjuchas.
A Takeda nevű shinigami felnézett az iratból. Az Archívum üvegablakán beszűrődő fény megcsillant fekete haján, ahogy összetűrte az éppen olvasott papírlapot és a kimonōja alá csúsztatta. Takeda általában nem szerette, ha az Archívum adminisztrációs részlegére osztják be (ma éppen úgy történt), azonban az bőven kárpótolta, hogy éppen Mayuri kapitány munkásságát nézhette át. Az pedig, hogy valami érdekességet is talált, már csak hab volt a tortán.
- Úgy tűnik mehetünk, Kohaku. - mondta, miközben összesöpörte a szétszóródott papírokat a földön. - Találtam valami szokatlant, esetleg érdemes lenne megnézni. A nap hátralevő részét kivehetem, nincs más dolgom. Egy pillanat, amíg összepakolom az iratokat, aztán indulhatunk.
- Hova pontosan? - kérdezte Kohaku, kifelé menet.
- A Hollow-veremhez. - mondta Takeda, miközben tekercsekkel bekötött kezével intett a kabinban ülő shinigaminak.
Az épület belseje ugyanolyan semmitmondónak tetszett, mint az Archívum külseje. A belsőtér ürességét csak a méretes irrattárolók szakíthatták meg egyedül, melyek egyszerű formát adtak a terem arculatának. Közvetlenül a bejárati ajtó mellett egy recepciós pult állt, mely mögött egy szigorú arcú idősebb nő ült. A shinigami iratokat írt alá és pecséttel látta el őket. A teremben rajta kívűl csak egy lélek tartózkodott. Igazából kettő, azonban a másik hollow volt. A gázmaszkos shinigami egy jegyzethalom közepén térdelt, melyet az egyik közeli fiókból szedett ki. Az akta fedőlapján Kurotsuchi Mayuri volt kapitány neve szerepelt. A térdeplő shinigamitól nem messze, a félhomályban egy macskakoponyájú hollow dőlt az egyik szekrénynek. Az adjuchas fekete bundát viselt, melyet egy gomb kapcsolt össze közvetlenül a nyaka alatt. Láthatóan unta az ottlétet.
- Még sokáig leszünk itt, Takeda? - törte meg a csendet az adjuchas.
A Takeda nevű shinigami felnézett az iratból. Az Archívum üvegablakán beszűrődő fény megcsillant fekete haján, ahogy összetűrte az éppen olvasott papírlapot és a kimonōja alá csúsztatta. Takeda általában nem szerette, ha az Archívum adminisztrációs részlegére osztják be (ma éppen úgy történt), azonban az bőven kárpótolta, hogy éppen Mayuri kapitány munkásságát nézhette át. Az pedig, hogy valami érdekességet is talált, már csak hab volt a tortán.
- Úgy tűnik mehetünk, Kohaku. - mondta, miközben összesöpörte a szétszóródott papírokat a földön. - Találtam valami szokatlant, esetleg érdemes lenne megnézni. A nap hátralevő részét kivehetem, nincs más dolgom. Egy pillanat, amíg összepakolom az iratokat, aztán indulhatunk.
- Hova pontosan? - kérdezte Kohaku, kifelé menet.
- A Hollow-veremhez. - mondta Takeda, miközben tekercsekkel bekötött kezével intett a kabinban ülő shinigaminak.