|
Post by Toda Josinaka on Jan 26, 2011 19:13:13 GMT 1
A város második legnagyobb sportarénája az Arena Akita nappali fényben fürdött a város szélén. A hatalmas szürke tojásra emlékeztetõ épületmonstrum a modern sportaréna építészet remeke volt. Több ezer embert volt képes befogadni, és a dinamikusan változó kûzdõtérnek hála nem volt olyan sportág, vagy koncert amit ne lehetett volna megvalósítani benne. Az aréna belülrõl legalább olyan lenyügüzü volt mint kívülrõl. Körbe szinte végtelenül futottak a nézõsorok és a különleges páholyok. Az ötleteseh elhelyezett szinte láthatlan vhologram kivetítõk pedig gondoskodtak, hogy mindenki maximálisan élvezhesse az elõadást.
Fent magasan az aréna tetején függött a fõtartóíven az aréna idegközpontja, ahonnan mindent irányítani lehetett. három fehérruhás alak ült most itt, és a kijelzõket nézték. A legifjabb, egy szõke férfi ült a kezelõpultoknál és a monitorokat figyelte. - Még semmi mozgás. Kiiktattam a biztosnásgi rendszereket, és deaktiváltam az õr robotkat is. - Szép munka Peter-san - Dicsérte meg az õsz hajú öregember, miközben megigazította a szemüvegét. Nyakában fura amulett lógott: egy kis kör amibõl öt szál ál ki, mintha csillag lenne. - Nos még van idejük. Mi készen állunk Keichiro-san? Fordult a másik fiatalemberhez. Az egy pillanatra összerezzent gondolati valahol a lent gyülekezõ többi társukra gondolt. Arra a 30 qincire aki most itt volt hogy megmutassa azz öntelt halálisteneknek, hogy nincs szükség arr amit csinálnak. -Igen Ishida-sama. Itt van mindenki, a bevethetõ állomány fele. Volt aki a külvárosból sietett ide, de már mindenki itt van. Futólag beszéltem velük. Alig várájk a kihívást. Illetve hallottam egy aggasztó hírt. A Falánk megint megközelítette Akitát. Egyenlõre még a megye szélén van. de közeledik. Idegesek is a követõi. - Ezt én is halottam Ishida-sama- fordult meg a szkén a fiatal qinci. - Eléggé baljóslatú hír. Mintha nem lenne elég a sok hirten feltûnt arrancar. köztük azokkal a fura feketemaszkosokkal. - Na igen, ez engem is aggaszt. - Az öreg Ishida szeme hirtelen megvillant. - Itt vannak. A három qinci lenézett a hihetetlen mélyésgben lévõ lelátótér egyik ajtajára. A fiatal szõke qinci megnyomott pár gombot és egy kamera kivetítette a képet. Egyszerû ember semmit se látott volna rajta. Ám a három qinci jól látta a síkképen az átjáróból elõsorjázó feketeruhás halálisteneket. - Peter-san, kérlek maradj itt, én lemegyek és üdvözlöm a halál követeit.
Lent a shinigmik ekkor léptek be a hatalma arénába. Ameddig csak elláttak a kék székekkel felszerelt lelátót látták, és a szinén lenyügõzõ méretû arénateret.
|
|
|
Post by Rukishikaja Noruta on Jan 27, 2011 15:33:02 GMT 1
- Hah. Van itt hely harcolni nem mondom. - Noruta körbe nézett az arénán és rajta kívül még többen is észrevették a velük túloldalban levő quinciket. - Remélem ígéretes harcot nyújtanak.
|
|
|
Post by Rukishikaja Noruta on Jan 28, 2011 20:17:05 GMT 1
A shinigamik észre vették hogy valaki közeledik feléjük. Egy öreg quinci volt az Ishida. Megállt a shinigamik előtt. - Nem hittem hogy eljöttök shinigamik. Csodálkozom hogy nem futottatok el mint pár évvel ez előtt. - Ishida egyfajta megvetéssel méregette őket amit nem szégyellt kimutatni előttük. - A játékszabályok a harchoz egyszerűek. Egy az egy ellen párbaj. A küzdelmek addig tartanak amíg valamelyik ki nem esik, nem halálig tartó. Az győz akinek több embere marad játékban. Ha győztök tiétek a shinigami. - Mutattott az ellenfél csapat felé, akik előhurcolták a shinigamit. - És mi lesz ha veszítünk? - Kérdezte Noruta.
|
|
|
Post by Butsuriteki Rippuku on Jan 29, 2011 0:14:08 GMT 1
- Nem kérünk tőletek semmit, elég a tudat hogy legyőztünk titeket és hogy bármit tesztek szégyenben vonultok haza.-mondta Ishida ,a hangjából megvetés és fölényesség áradt. Shinigami csapat szinte egy emberként mordult fel, nem tetszett nekik az öreg quinci arroganciája. Rippuku kivárta amíg a moraj elmúlik majd feltette a kérdést ami már egy ideje foglalkoztatta:-Ha jól értem most komolyan azt tervezzük hogy egymás torkának ugrunk , amíg odakint minden elvesztegetett percben ártatlanok halnak meg?-tartott egy rövid szünetet és körbenézett..mindenki hallgatott-Értem..csak biztosra akartam menni. Ishida szinte keresztül szúrta a tekintetével:-Ne minket hibáztass shinigami, ti itt hagytátok ezt a világot és mi mentettük meg..de ez lényegtelen ,mindent kézben tartunk odakint.
|
|
|
Post by Scott Sylvana on Jan 29, 2011 9:19:55 GMT 1
- Nevetséges, hogy mindent csak harcok árán lehet elérni. - Hallatszott egy halálisten hangja hátulról. - Miért nem tudunk leülni, és megbeszélni egymással kulturáltan a problémáinkat? Miért kell fegyverhez nyúlnunk örökké? Döntsük el sakkban, hogy ki nyert.
|
|
|
Post by Toda Josinaka on Jan 29, 2011 20:35:46 GMT 1
- A békés megoldásról már évekkel ezelõtt lekéstetek halálistnek - szólalt meg nagy hanggal egy 30 év körüli qinci férfi, aki Ishida mellett állt. - itt már csak a harc dönthet. Elvesztettétek a becsületeteket, és hálásnak kéne lennetek amiért Ishida-sama ad nektek lehetõséget szégyenetk enyhítésére. szavit a legtöbb qinci helyeslõen fogadta. Ám a halálistenek tábora sértetten hördült fel, és alig akadt olyan kéz ami ne tévedt volna a zanpakuto markolatára. - hadnagy úr had végezzünk velük. - Könyörgött egy sebhelyes arcú halálsiten Moto-nak. többen helyeslõen morogtak. - Esélyük sem lenne a nyavalyás fehérruhásoknak. Már akkor harcoltunk és gyõztünk mikor a kis ijász klubbuk még nem is létezett. - szólalt közbe egy nõ a 10 osztag képviseletében. Most a qincik is dühönen néztek a halálistenekre. Egyedül Ishida tûnt nyugodtnak, ám a büszkeség és arrogancia ami áradt belõle nagyon irritált sok halálistent. - Nos elfogadjátok a feltételeinket? egy az egy elleni párbajok.
|
|
|
Post by Rukishikaja Noruta on Jan 29, 2011 20:48:14 GMT 1
- Elfogadjuk. Efelől nincs kétség. - Lépett elő Noruta. - Már csak az érdekelne hogy hogy választjátok ki hogy ki ki ellenharcol?
|
|
|
Post by Scott Sylvana on Jan 29, 2011 21:26:26 GMT 1
- Nem szívesen, de ha kevés a szó, döntsön a kard. - foglalt álláspontot Scott. - Ha ezt kívánjátok, nem fogunk megfutamodni. Ám a küzdelem legyen igazságos, és az erőviszonyok kiegyenlítettek. Semmi csalás, vagy külső beavatkozás. Úgy gondolom társaim is egyet értenek velem, és ha ti is elfogadjátok a mi feltételeinket, akkor mi is elfogadjuk a tiéteket.
|
|
|
Post by Takahito Moto on Jan 29, 2011 23:46:08 GMT 1
-A quincik között nincs rosszabb, és jobb! -kiáltott fel egy fiatal íjász. -Nálunk mindenki különleges. -Pontosan! -fortyant fel egy 11. osztagos. -Mind selejtek vagytok. Az előző felszólaló quinci már meg is indult volna előre, de Ishida kitartotta a kardját. -Megállj. -mondta nyugodtan, mégis a quinci mozdulni sem mert többet.-Igaza van a társamnak shinigamik. Nálunk nincsenek rangok, legalábbis nem harci képességek szerint vannak. Ezért azt ajánljuk, hogy minden egyes shinigami választhat magának ellenfelet. A quncik nem fognak ellenkezni, és örömmel megküzdenek azzal, akit a sors hoz elébük. Több shinigami elégedetten, még több méltetlenkodva kiáltott fel. Moto mogorva maradt. ~Valami gyanús itt. -gondolta. -Tényleg nem zavarja őket, hogy kikkel kerülnek össze? -Elfogadjuk. -mondta Moto végül. -Egyéb kikötés, vagy kérés? -Véletlenszerű pályák.-mondta röviden ishida oldalán álló fekete hajú quincy. -Ez egy modern sportcsarnok. Lehetőségünk van a területet olyanná alakítani, amilyenné csak akarjuk. Véletlenszerűen válasszunk ki egy pályát minden egyes párbajhoz.Csak hogy senki ne hivatkozhasson arra, hogy a másik jobban ismeri ezt a helyet. Itt jelentőségteljesen a shinigamikra meredt. Moto megint elgondolkozott.
|
|
|
Post by Scott Sylvana on Jan 30, 2011 21:32:17 GMT 1
- Hát rendben, akkor ki lesz az első?
|
|
|
Post by Toda Josinaka on Jan 31, 2011 21:04:01 GMT 1
- A dolog igen egyszeren fog lezajlani. - Szólat meg Ishida. - 13 párharc lesz. Én utosónak fogok kûzdeni. Mi már eldönöttük a sorrendet. hogy közületek ki lesz az a 13. aki vállalja a párbajokat rajtatok múlik. És a sorrendet is ti döntitek el.
|
|
|
Post by Shunsen Sakura on Jan 31, 2011 21:09:40 GMT 1
- Hát rendben, akkor ki lesz az első? - hallotta Sakura a még eddig csak látásból ismert 10. osztagostól. A lány kaján, egyenesen gonosz mosollyal az arcán az összes ott gyülekező halálisten és quinci közé lépett, hosszú fekete, copfban pihenő haja meg sem libbent ahogy az ellenfeleken lassan körbevitte tekintetét. Kezében a kard látszóan egyszer erősebben, másszor gyengébben volt tartva, mintha a második osztagos váltogatna a szoritás és a laza megfogás között az összpontositástól. - Látom szép kis banda vagytok - mormogta halkan a lány, majd a válla fölött ugyanazzal a mosollyal Moto-hoz intézte szavait. - Majd én kezdek. Több embert végigpáztázott, ám megakadt a szeme egy középmagas quinci-n. Ő volt az egyetlen női tag a fehérruhás ijászok között, nem is csoda hogy pont őt szemelte ki magának Sakura. A körülbelül 19-20 éves lány magabiztos és utálatos arckifejezés mellett vállig érő vörös hajjal rendelkezett. Sakuráéval ellentétben nem viharszürke, hanem hihetetlen smaragdzöld szemekkel viszonozta a halálisten jeges tekintetét. - Mivel te nézel rám a lehető legcsúnyábban, - kezdte Sakura gúnyosan, majd a vállára emelte eddig bal kezében tartott kardját, a másik karját pedig kitárta, - Lássuk a tekintet mögött van-e igazi harag. A vörös lány kérdően nézett Ishidára, aki egy bólintással engedélyezte a párbaj megkezdését, aminek következtében a fiatal quinci előrelépett, immár a halálistennel szemben állva. - Ám mielőtt elvernél, - emelte fel jobb mutatóujját Sakura, még mindig kéjesen mosolyogva, - szeretném megtudni ki áll velem szemben. - Tanaka Mayu - bökte oda a fehérruhás kelletlenül. - Shunsen Sakura - a második osztagos erőteljesen rávert a bal mellére jobb öklével, fejet bólintva a hölgynek, továbbra is vigyorogva méregetve a lányt.
|
|
|
Post by Scott Sylvana on Jan 31, 2011 22:34:02 GMT 1
Íme a 2. osztag 6. tisztje. Bátor, gyönyörű és vakmerő. - gondolta magában Scott. Reméljük nem esik baja.
|
|
|
Post by Takahito Moto on Jan 31, 2011 22:49:51 GMT 1
Mayu levette a köpenyét és félredobta. Testhez simuló, fehér bőr ruha volt rajta. Oldaláról négy Seele Schneider lógott le. Jobb kezén teljes fehér kesztyűt, míg a balon a mutató és a középső ujját szabadon hagyta e fehér kesztyű párja. Ezeken az ujjain két kis fém lap volt. A quincy-keresztje a jobb csuklójáról fityegett. Nyakában egy különleges szemüveg volt. -A területtel mi lesz? -kérdezte Moto. -Ó, igaz is. -mondta Ishida.- Keito-san, intézkedj, légy oly jó! Addig shinigamik, én azt ajánlom, hogy menjünk fel a lelátóra. A shinigamik shunpozva, míg a quincyk hirenkyaku-t használva a lelátóra mentek, szinte meg sem bontva az előző csatarendet. Majd egy sípolás hallatszott, és a dinamikus küzdőtér átalakult. 6 oszlop tört ki a földből, és egy lap, amin Sakura és Mayu állt, majd az egész terület megtelt vízzel. Az oszlopokon 5 ember kényelmesen elférhetett, míg a lap egy fél focipálya méretét is meghaladta. Két szélén a két ellenfél állt. Mayu szétnézett, majd egy elegáns szaltóval átugrott az egyik oszlop tetejére, és előretartotta a kezét. -Kezdjük. -mondta, majd megjelent a kezében a kék íj.
|
|
|
Post by Shunsen Sakura on Feb 1, 2011 17:44:29 GMT 1
- Kezdjük - Mayu hangja visszhangzott az aréna óriási csendjében, a kezében megjelenő ij halk hangja volt ez egyetlen dolog, amiből Sakura kitudta venni tartózkodási helyét. A második osztagos körbefordult, teljes mértékben felmérve a csatateret, emlékezetébe vésve minden oszlopot, illetve a lapot, azoknak területét, és egymástól való távolságát. A quincy halkan várta a halálisten első lépését, aki kisebb nézelődés után ismét csak felé fordult. A csend egyre nagyobb, és erősebb volt, egyetlen hang volt csak : a viz halk csobbanása a csatatér oldalánál. Sakura megmarkolta a kardját, majd lazábbra fogta. A mosoly eltűnt az arcáról, hideg, egyenesen jeges kifejezése teljes koncentrációról árulkodott. Mig a vörös hajú lány méregette, a halálisten egy hirtelen mozdulattal mellé shunpozott, és egy fordulattal bal lábát a fejére célozva meglenditette, ám Mayu átszaltózott egy másik oszlopra. Mig Sakura átugrott a lapra, az ijász elkezdte lőni a kék ijából repkedő nyilvesszőkkel, amiket a második osztagos szaladva került ki, egyre közelebb kerülve a lányhoz. Már majdnem ott volt a lánynál, amikor egy könnyed shunpo-val mögé ugrott, karjával Mayu oldalába célzott egy erős ütést, ám ismét csak levegőt ért. Ez megismétlődött még úgy háromszor-négyszer, mielőtt ismét szemezni kezdtek egymással. Sakura lassan kihúzta tokjából katanáját, jobb kezével megforgatta, majd akárcsak egy tőrt vagy kést, megmarkolta. A háta mögé emelte, bal kezében a tokot pedig maga elé. Mayu nem tudta mire készül, erősen figyelt, ám igy is meglepődött, amikor a halálisten fölé shunpo-zott, éppen csak felhúzva kék iját hogy kivédhesse a lány csapását, ami másképp kettőbe szelte volna. - Ne hagyd magad - suttogta Sakura, viharszürke szemével mélyen belenézve a quincy smaragdzöldébe.
|
|