|
Post by Takahito Moto on Oct 27, 2010 15:29:13 GMT 1
A modern Akita egy fejlett gazdasággal rendelkező gazdag várs, ezért az utcák mindenhol rendezettek, tiszták. Nappal hatalmas a forgalom, emberek és robotok járják a járdát, míg autók suhannak el az úton. Éjszaka csupán a biztonsági kamerák és a robotjárőrök törik meg az utca nyugalmát.
|
|
|
Post by Takahito Moto on Oct 27, 2010 15:37:16 GMT 1
Moto Norutára nézett. ~Minden rendben lesz vele.- gondolta. -elég erős.-majd felnézett a négy shinigamira. -Készüljetek, támadunk. -mondta Moto, és közelebb hívta őket. -A lényeg az hogy ne egyszerre, hanem átfedéssel támadjunk. Így mindig meg tudjuk akadályozni, hogy elveszítsünk valakit. Tehát ha az egyikünk mögött megjelenik így mint most Noruta mögött tette, a másikunk azonnal ott tud teremni, és eltereli a figyelmét. Megértettetek? -Igen, hadnagy úr! -mondták a shinigamik lelkesen. -Helyes, akkor indulás. A 4 shinigami sorban támadott, először az első. Az ellenség felvette vele harcot, és a második shinigami már el is indult, hogy a közelben lehessen. Pengék csattantak, majd shunpozott mind a két fél, és a lidérc feltűnt a shinigami mögött. Ekkor várakozó bajtársa azonnal megrohamozta a lidércet, és még az védett, már el is indult a harmadik, hogy azonnal segíthessen, ha társa bajban van. Moto elmosolyodott. A shinigamik megértették a feladatot, és úgy néz ki, hogy előnyükre tudják fordítani a számbeli fölényüket. Moto felkészült, ahogy a negyedik shinigami is közelment, mert a harmadik átvette a harcos helyét.
|
|
|
Post by Atsutane Takeda on Oct 28, 2010 19:45:06 GMT 1
Ahogy Moto az arrancar felé vágott, Ki hirtelen elmosolyodott és ritmust váltott. A fiú kardja a semmibe csapott. Komikus meglepetés ült ki az arcára, ahogy a mosolygó arrancar megjelent mögötte és jobb karját teljesen hátrahúzta. - Vége. - suttogta gyõzedelmesen. A keze gyorsan lecsapott. Vér fröccsent az égbe, ahogy kihúzta a sebbõl a kezét. - Ostoba. - mondta elhúzva száját. Az arrancar két lépést hátrált, majd végignézett a ledöbbent shinigamikon. Moto térden, kardját vaktában maga elõtt tartva felnéz a fölötte álló Yasura, ahogy kezét a hasára szorítja. Mutsohito és testvére egymás mellett álltak, arcukon döbbenet ült. Csak Noruta és Aki figyelték utálattal a kezét a ruhájába törlõ Kit. - Ez meg mire volt jó? - kérdezte, mikor úgy ítélte meg, hogy keze elég tiszta. - Sajnálom, hadnagy... - motyogta Yasu bágyadtan. Elõbb két térdére, majd hasára esett. Moto letérdelt hozzá, felfordította, majd gyógyító kidōt kezdett el motyogni. A kékes fény ragyogva világította meg a lány testét. A vér sûrû patakban folyt le az oldalán. - Te szemét! - kiáltotta a fiatal, szõke hajú shinigami, majd Ki felé lépett. - Ezért megfizetsz... Zúzz, Lavina! Az arrancar felé emelt katanáját a háta mögé vitte, majd lassan elõhúzta újra két karját. A kezén egy-egy egyszerû fém boxer bukkant fel immár. Ki elmosolyodott majd õ is maga elé emelte kezeit. - Csak óvatosan, Nissho. - mondta Mutsihoto fivérének. - Ne becsüld alá! - Nyugalom, testvér. Egy perc és végzek. - válaszolta a válla fölött hátrapillantva, majd hirtelen Ki felé vetette magát. Kezét hátrahúzta, majd közvetlenül az arrancar elõtt beleütött a földbe. A föld szinte felrobbant alattuk, a rengés pedig a levegõbe hajította Kit. - Még nincs vége, arrancar! - ordította Nissho és egy gyors shunpōval Ki fölött termett, majd teljes erejébõl a zuhanó arrancarba vágta bal kezét. Szédítõ sebességel zuhantak összefonódva az alattuk lévõ összetört betonba. Mielõtt a földre érkeztek volna, Noruta és Aki egy gyors villanást vettek észre, ám az egy pillanat múlva eltûnt. A robbanás nem várt erejû volt. Motonak egy hadōt kellett Yasu és maga köré vonnia, míg a többi shinigami a zanpakutōjával védte magát a záporozó kõdaraboktól. - Ezt nem élhette túl. - szólt Mutsihoto a többiekhez, amikor már nem esett több kõ rájuk. - Vége. A por is lassan leülepedett és a shinigamik szeme elé került a lihegõ Nassho, ahogy fölegyenesedett és a testvére felé mutatta feltartott hüvelykujját. - Mondtam, hogy nyugi, Mutsihoto. - mondta, miközben lerázta magáról a rászállt port. - Fiú, hol az ellenfeled? - kérdezte gyanakvóan Aki. - Kit érdekel, öreg? Valahol a törmelék alatt. - mondta, majd ebben a másodpercben egy kéz robbant ki a törmelékbõl és fogta meg a fiú fejét. Hirtelen lerántotta Nisshot és ugyanabban a pillanatban kõdarabok röppentek fel a levegõbe, ahogy Ki kimászott a törmelékbõl. - Nem is volt rossz, fiú. - mondta mosolyogva az arrancar. - Egy pillanatra megijedtem. De csak egy pillanatra. - Ez lehetetlen! - kiáltotta Mutsihoto és egy lépést az arrancar felé lépett. - Ezt nem élhetted túl! - Ki mondta, hogy túléltem? - kérdezett vissza jegesen az arrancar. - Akkor hogyan?! - kérdezte Mutsihoto. - Shhh... - suttogta Ki és lábát Nissho fejére tette. A fiú felnyögött, és szabad kezével az arrancar lába felé sújtott. Ám mindhiába. Az ütésében nem volt elég erõ. Az arrancar lassan felhúzta jobb ruhaujját és láthatóvá vált egy hosszú, hideg fémszerkezet az alsókarján. Bal kezével megpöckölte, mire az jeges csilingeléssel válaszolt gazdája mozdulatára. - Hát nem csodálatos a hang? - kérdezte hátborzongatóan, ahogy levette lábát Nissho fejérõl. - Kelj fel, fiú! Harcolj! Nissho lassan feltápászkodott, ám azonnyomban térdre esett. Felkiáltott és kezét a füléhez vitte. Hitetlenkedve nézett rá véres ujjaira, majd a mosolygó arrancarra. - Viszlát, fiú. - suttogta, majd kezét újabb vágásra emelte.
|
|
|
Post by Atsutane Takeda on Oct 29, 2010 19:38:06 GMT 1
Ahogy Ki lecsapni készült, Nissho bátyja azonnal odashunpōzott. Mutsihoto egy pillanat alatt újra kirántotta a zanpakutōját és hárította az arrancar kezét. Ki nem látszott meglepettnek, a szabad kezével a fiú felé szúrt. Az lebukott és bal lábával hosszú, kaszáló mozdulatot tett. Ki pár métert hátraugrott. A shinigami és az arrancar egyszerre indultak meg, középen találkoztak. Jeges csattanás hallatszott, ahogy a Ki kezén lévõ szerkezet és Mutsihoto zanpakutōja összetalálkozott. Tekintetük összetalálkozott. - Hogy tudtad kikerülni, arrancar? - sziszegte Mutsihoto zanpautōja fölött. - A hanggal. A hang erejével. - mondta nyugodtan Ki. - Miket beszélsz?! Válaszolj rendesen! - Igazat mond. - szólalt meg Aki, Noruta mellõl. - Én láttam. - Hogyan? Mirõl beszéltek? - Pontosan. Az öreg is látta. - bólintott Ki vigyorogva. - A hanggal tettem. Mielõtt a földre érkeztünk volna, beindítottam a szerkezetet. Ez hangrezgést hozott létre, melyet szabad füllel nem lehet hallani. A rezonancia szétporlasztotta az alattunk lévõ földet. Magyarul... mintha puha párnára érkeztem volna. - Te szemét! - kiáltotta Mutshihoto és még erõsebben nyomta az arrancar felé zanpakutōját. - Nem mondom... a fivéred ütését viszont megéreztem. - mondta Ki, majd vigyorogva letört egy darabot a maszkjából. - Csodálatos zanpakutō. Föld-stílusú, ha nem tévedek. Mutshihoto visszalökte az arrancart, majd visszaugrott testvére mellé. Nissho alig hallhatóan nyögött, ahogy bátyja az ölébe fektette. - Te akartad, arrancar. - mondta baljóslatúan Aki, ám Noruta közbelépett. - Õ az enyém. - mondta, majd az arrancar felé ugrott.
|
|
|
Post by Rukishikaja Noruta on Oct 29, 2010 22:05:32 GMT 1
Noruta megállt az arrancar előtt. Dühödt arcot vágott amikor az arrancar szemébe nézett. - Kezdesz idegesíteni. Próbálkozásaid hiába valóak. Fel sem fogom hogy ezt még hogy nem vetted észre? - Pofa be! - Noruta akadozva vette a levegőt a fáradságtól. - Nézz magadra... szánalom vagy. Arra se lennél méltó hogy végezzek veled. - Kuncogott az arrancar. Noruta nyugodtabbra vette formáját. A lélekenergiája lassan növekedett körülötte. A kardot két kézre fogta. Moto tudta hogy Noruta most mire fog készülni hiszen már többször is látta már ezt a támadást. A kardot a magasba emelve készült a támadásra, majd a kard suhintására nagyméretű energianyaláb hagyta el a kardját. Az arrancar kitért előle és támadásba lendült. Noruta várta hogy közelebb érjen majd egy újabb energia nyalábot indított útjára. Az arrancart telibe találta, de nem állíthatta meg. Noruta ledermedt. Olyan dologtól amit rég nem érzett...Félelmet. Az arrancar fejénél fogva átlökte néhány épület együttesen majd felszedte vele az utakat. Noruta körül forgott a világ és a hang is gyötörte a fejében. érezte hogy testét felemeli valami és beszél hozzá de nem érti. Majd egyre tisztább lesz a kép és azarrancar vigyorgó arcát látja. - Ebből elég. - Huh? - értetlenkedett azarrancar. Noruta torkon vágta ököllel az arrancart, aki elengedte szorításából. Majd kardját kereste amit elejtett még amikor átlökték pár házon keresztül. Futni kezdett amikor megpillantotta nyelét egy távoli törmelék alatt. Az arrancar pedig elé sunpozott. - Mégis hová? - Kérdezte, amikor a másik 11. osztagos és Moto közéjük shunpzott. - Noruta siess! Feltartjuk! - Kiáltotta Moto.
|
|
|
Post by Takahito Moto on Oct 31, 2010 16:04:49 GMT 1
Moto lélekenergiát szabadított fel, majd vágott. Az arrancar hibát követett el. Megpróbálta a kezével elkapni a vörösen izzó Kjobonarjut, aminek az eredménye az lett, hogy bár nem súlyosan, de megvágta a kezét. Az arrancar keze azonnal vörös lett, és elkezdett gőzölögni. Az arrancar ordítva kapta el a kezét a kardtól, de a sérülés már megvolt. A jobb keze rendesen megégett. -Ezért meghalsz! -tajtékozta, és hatalmasat sújtott Moto felé. Moto shunpozott, és megint az arrancar keze felé vágott. Az épp hogy megsérült ismét, de a hő megint átjárta a testét, és mégnagyobb erővel csapott Moto felé. Motot melkason találta az ütés, és csak egy ház fala állította meg reptében. Feltápászkodott, és látta, amint az arrancar nekiront. Régi stílusát elvesztette, a düh kezdte el elborítani az agyát. Valószínűleg az elmúlt párszáz évben soha senki nem sebesítette meg. Moto elshunpozott, s fájdalmasan érzékelte, hogy lába nem működik tökéletesen. ~Mindegy. -gondolta. -Ki kell tartanom. Visszashunpozott, és fájdalamsan felszisszent. Az arrancar mögött állt most, aki a falnak rohant. Kardját vágásra emelte, de ellenfele gyorsabb volt, és ismét mellkason találta őt egy ütés és Moto a földön kötött ki. Az arrancar föléállt, és felhúzta a jobb ruhaujját. Moto ijedten nézett rá, hiszen egyik társával valahogy így végzett. A fém szerkezet láthatóvá vállt, de nem az volt az alakja mint legutóbb. Kjōbōnarjū hője megolvasztotta. Az arrancar üvöltött egyet mérgében, majd Motoba rúgott, aki megint elrepült.
|
|
|
Post by Atsutane Takeda on Oct 31, 2010 16:26:44 GMT 1
- Rendben... Vége a játéknak... - mosolyodott el újra Ki és a kissé megolvadt fémszerkezetet a bal kezén a mellkasa elé vette. Moto lassan feltápászkodott a romok közül, majd Kjōbōnarjūt maga elé emelte. Ereje fogytán volt. Hirtelen Aki tûnt fel mellette. - Ajajj... - mondta az öreg shinigami. - Ha arra készül nekünk lõttek. Moto jobban megnézte Kit. A maszk mögötti fekete haja lobogni kezdett, noha szél nem örvénylett körülöttük. Vigyorában kivillantotta hegyes fogait. Felkészült a legrosszabbra, ám akkor: - Állj, Ki. - szólalt meg egy vékony hang valahol az arrancar mögött. Ki megpördült, az elõbbi jeges vicsora az arcára fagyott. Az egyik közeli háztetõn egy kislány állt. Szõke haja volt, melyet frufruban engedett rá a homlokára. Jobb oldalon egy copfban hordta, míg a balon két egyenes hollow maszk darab futott végig, lefogva hajfürtjeit. Fehér, néhol fekete ruhát hordott, hátán egy hátizsákszerû táska volt látható. - Sei?! Mit keresel itt?! - kérdezte Ki majd egy másodperccel késõbb leengedte kezét. - Õ küldött Ki. Vissza kell térned. - válaszolta majd egy pillanat múlva Ki mellett termett. ~ Ez lehetetlen! Micsoda hihetetlen sōnidō! ~ gondolta Moto megdöbbenve. - Még nem végeztem amint látod... - mutatott Ki Motoékra. - A parancs világos. Vissza kell térned Las Nochesbe. - mondta a lány kék szemét Motoékra függesztve. - A francba. - sziszegte Ki, majd újra elmosolyodott. Egy pillanattal késõbb õ is Motoék felé fordult, mire hangosabban folytatta. - Úgy tûnik életben hagylak titeket... egyenlõre. A Seinek nevezett lány még Norutára pillantott, majd utoljára fordított hátat a shinigamiknak. Kezét elhúzta maga elõtt, mire kis négyzetekben vált szét a levegõ. A rés mögött fekete ûr tántorgott. - Itt az idõ, Ki. - mondta, majd belépett a sötétségbe. - Még találkozunk, shinigamik. - mondta szinte derûsen Ki, majd behátrált a gargantaba. - De még mennyire. Moto fejében még sokáig csengtek ezek a szavak, miután a garganta bezáródott.
|
|
|
Post by Rukishikaja Noruta on Oct 31, 2010 20:12:24 GMT 1
Noruta még egy ideig állt döbbenten maga előtt amikor elrakta kardját a tokjába. - Ez a kettő első helyen szerepel a fekete listámon....már ha lenne. - Jegyezte meg halkan magának. - És most ideje minél előbb vissza térni. A kardom megrepedt, meg kell javítanom.
|
|
|
Post by Takahito Moto on Oct 31, 2010 21:35:47 GMT 1
Moto bólintott majd arra a helyre nézett, ahol az arrancarok eltűntek. ~Ezek espadak voltak. -gondolta Moto. -Nem hiába volt ilyen erős. -Gyerünk, Induljunk. -mondta Moto a két shinigami felé fordulva. -Ezek espadak voltak, szinte biztosra veszem. Erről be kell számolnunk. Azzal elindultak vissza a Hotelbe.
|
|