|
Post by Masashiro Kazuma on Dec 29, 2010 17:28:04 GMT 1
Kazuma nem válaszolt, bár szeretett volna. Itt most neki még nem szabadott megszólalnia.
|
|
|
Post by Eoghan Flann on Dec 29, 2010 20:51:00 GMT 1
-Azt fogunk. -mondta Eoghan, és hallatszot az ingerültség a hangjában, mjad Kazuma lábát megütötte a botjával. -Gyere velem kölyök!
|
|
|
Post by Rukishikaja Noruta on Dec 29, 2010 21:32:43 GMT 1
- Rendben... - És ahogy Kazumáék elmentek, Noruta is vissza tért a hotelba valami üres szoba után nézni hogy kipihenhesse magát. Ha nem i sokat de pár órát aludni próbál majd.
|
|
|
Post by Toda Josinaka on Dec 30, 2010 4:47:37 GMT 1
Josinaka másnap viszonylag kipihenten ébredt. Az éjszakai beszélgetés és italozás Motoval, szerencsére nem veszett teljesen homályba. Bár a szeké utólag visszagondolva elég erősnek tűnt. Rémlett neki, hogy a foglyokat nemsokára kikérdezik a kapitányok. valószínűleg csak ezután fog eldőlni, hogy mi lesz a következő lépés: Az arrancar nyomába erednek, akiről eddig nem sokat tudtak meg. Vagy a shinigami után, aki követte a gargantát nyitó lidércet. Ilyesféle gondolatok foglalkoztatták a miközben lefelé ment a lépcsőn. Út közben shinigamik jöttek fel és le. Lassan mindenki megtalálta a helyét, és a feladatát. De az első napokban elszenvedett veszteségek fájó nyomot hagytak. Hirtelen egy ismerős bukkant fel Josinaka előtt. - Á, szia Sakura-chan.
|
|
|
Post by Shunsen Sakura on Dec 30, 2010 15:50:23 GMT 1
- Josinaka hadnagy! - Sakura biccentett a fejével tiszteletadás gyanánt, majd egy halvány mosolyt villantott. - Mi járatban errefelé?
|
|
|
Post by Toda Josinaka on Dec 30, 2010 20:57:22 GMT 1
- Az étkezõbe tartok, talán van valami ott másnaposság ellen. Van kedved velem tartani? - Kérdezte a lánytól.
|
|
|
Post by Shunsen Sakura on Jan 1, 2011 0:50:45 GMT 1
- Miért is ne - válaszolt Sakura, még mindig mosolyogva. - Csak a hadnagy úr után.
|
|
|
Post by Takahito Moto on Jan 1, 2011 16:49:50 GMT 1
Motot szobájából kilépve egy fekete ruhás ninja várta. -Jó reggelt Takahito hadnagy! -köszöntötte. -A kapitányok üzenetét és parancsát hozom az 5. csapat számára. -Mi az, a pokollepke már kiment a divatból? -kérdezte Moto kicsit csipkelődős hangulatban. -Elnézést, hallgatom persze. -A kapitányok azt szeretnék, -kezdte a ninja, fel nem véve Moto sértését. -hogy az 5. csapat egy előőrsöt hozzon létre a belvárosban. Nekik mindegy, hogy hol teszi ezt, csak biztos hely legyen. -Értettem. Kinek küldtek még a kapitányok hírt a parancsról? -Toda hadnagynak. Más nem kapott az 5. csapatból. -Értem. -fejezte be Moto a beszélgetést. -Köszönöm. Moto első útja Nagihoz vezetett. Tudta, hogy rá számíthat, hogy gyorsan összeszedi a csapatot. A lány éppen aludt, úgyhogy nem volt mit tenni, Moto fölkeltette. -Jó reggelt Nagi-chan! -keltette fel a lányt. -Parancsot kaptunk. Össze kéne szedni az 5. csapatot és a tetőn találkozni. Számíthatok rád? A lány bólintott, és Moto tovább indult. Benyitott egy szobába, amiben elvileg Benkei is lakott. A szeme elé egy csapat alvó shinigami tárult, és alkoholszag csapta meg az orrát. -Nauki, Daietsu! -kiáltotta el magát. -Ébresztő! Egy óra múlva a tetőn találkozunk! Mindenkinek mondjátok meg az 5. csapatból!
|
|
|
Post by Toda Josinaka on Jan 2, 2011 0:31:41 GMT 1
- Kérlek, hívj csak simán Josinakának, vagy Toda-san nak. Még mindig görcsbe rándul a gyomrom, ha valaki hadnagynak hív. az étkezõig egyikük sem szólt sokat. Végül pedig leültek az egyik asztalhoz és reggelizni kezdtek. - Ugye, nem veszed tolakodásnak, ha megkérlek ró hogy egy kicsit mesélj magadról. Szeretnélek kicsit jobban megismerni. - szakította meg a kissé kinossá vált csöndet Josinaka.
|
|
Daisetsu Higa
Magas lélekenergiájú
A 9. osztag 7. tisztje
Posts: 111
|
Post by Daisetsu Higa on Jan 2, 2011 12:10:16 GMT 1
Daisetsu miután nagyjából tudta használni a technikát. Daisetsu és Tsuinryuu harc közben tökéletesítették. Miután végeztek Dai elbúcsúzott. Dai az alagsorból kifelé találkozott Nagival, aki elmondta az új hírt, egyenesen a tetőre ment.
|
|
|
Post by Shunsen Sakura on Jan 2, 2011 13:28:17 GMT 1
- Hát nem is tudom mit tudnék mondani amit esetleg nem hallottál volna eddig, Toda-san - kezdett bele mondanivalójába a második osztagos. - Családom nincs, barátaim kevesen vannak, és nehezen ismerkedek (ahogy ezt már tapasztalhattad). Vannak ennek hátrányai és előnyei, de elég nyomós okokból nem bizok senkiben. Saját magamról? Hát nem vagyok a legérdekesebb ember. A harcnak élek, ezúttal már másodszor, ugyanis még az életemben is egy harcos klán tagja voltam. Ennek köszönhetően elég keveset tudok a világ többi dolgáról a harcon kivül. Nem tudom mi fán terem a szórakozás, és hasonló dolgok. De elég rólam - én se ismerlek még igazán. - fejezte be a monológot Sakura, majd rámosolygott Josinakára.
|
|
|
Post by Toda Josinaka on Jan 2, 2011 21:08:26 GMT 1
Josina viszonozta Sakura mosolyát és az ezüst órájára pillantott. - Szerencsés lehetsz, hogy már életeben is harcoltál. Én a mondern kor terméke vagyok - Fintorodott el, miközben gúnyosan magára mutatott. - Olyan korban nõttem fel, és haltam meg ami a legtöbb halálisten számára nehezen vagy alig érthetõ: a 2020-as években. Én még éltem mikor az Árulót legyõzték. Egyszerû ember voltam, akit csak a történemel érdekelt. Mondhatni ez okozta a vesztemet is. Olyan titkokat találtam, amit nem egyszerû embereknek szántak. - Josinaka ennél a pontnál akaratlanul is elrévedt pár pillanatra, és egy ötlet rángatta vissza a valóságba. - Ha szeretnéd Sakura szívesen mutatok pár dolgot a városban. Lehet hogy halottak vagyunk, de mi is tudunk szórakozni. Voltál valaha a Lélekakácban? - Kérdezte, Sakurát, ám a lány csak a fejét rázta. - Kár. De szerintem itt is jól érezhetjük magunkat. Nem szabad csak a harcnak élni. - Bizonygatta Sakurának. - Elnézést hadnagy úr - cincogta egy félõs copfos lány, akiben josinak felismerte a csapatának egyik 4. osztagos gyógyítóját. Ám sajnos a lány neve nem ugrott be neki. - A kapitányok új feladatot adtak nekünk. Takahito hadnagy pedig a tetõn rendelt el gyülekezõt. - Rendben köszönjük, hogy szóltál nekünk. Megtennéd, hogy szól még akivel találkozol? A lány csak flõsen bólinot és már ott sem volt. - Ez is rosszkor jött - Bosszankodott Josinaka. - Nos akkor menjünk, találkozzunk a többiekkel. Remélem azért út közben is folytatjuk a beszélgetést.
|
|
|
Post by Nauki Benkei on Jan 2, 2011 21:29:09 GMT 1
Benkei egy kiáltásra kelt, és látta amint Takahito hadnagy áll az ajtóban, és utasításokat oszt neki címezve. Daisestut is mintha említette volna, pedig ő nem is volt a szobában. ~Tehát a tetőn.- gondolta Benkei. ÉS felállt. Kicsit megszédült, és megfájdult a feje. ~Kiváló. Másnapos vagyok. -fintorodott el. Odament az egyik csaphoz és megmosta az arcát. -Na így jobb lesz. -mondta hangosan. -Látta, hogy több shinigami is felébredt a hadnagy kiabálására, és felismert egy lányt a csapatukból. -Szia.- ment oda hozzá. -Te is az 5. csapatból vagy igaz? Nauki Benkei vagyok. -Funaki Kajoko. -mosolyodott el a lány. -Igen. És nem kell elmondanod a parancsot, én is hallottam. -Azt gondoltam. -mosolygott Nauki is. -csak gondoltam mehetnénk együtt. -Persze, mért ne?
|
|
|
Post by Shunsen Sakura on Jan 3, 2011 3:14:11 GMT 1
Sakura és Josinaka tovább sétáltak a céljuk felé, mely nem volt más, mint a tető. - Szóval a 2020-as években? És milyen dolgok voltak abban a korban éppen? - kérdezte a lány kiváncsian. - Hát mindenféle elektronikus kütyü, tévék, számitógépek, a technológia modern korszaka a mostanihoz képet mondjuk kissé elavult - elmélkedett a hadnagy. A második osztagosnak fogalma nem volt egyik emlitett dolog hasznáról, jelentőségéről, vagy úgy egyáltalán a létéről. Felhúzott szemöldökkel vette be a következő kanyart a folyosón, majd megszólalt : - Kérlek ne vágj kupán, Toda-san, de... az én koromban mi még sátrakban éltünk és klánokban, mi az a ... számitó... akármi? Vagy az elektrovalami? - Sakura kérdően Josinakára pillantott, aki hirtelen elmosolyodott.
|
|
|
Post by Toda Josinaka on Jan 3, 2011 20:05:49 GMT 1
Josinaka egész jól palástolta, hogy mennyire meglepte Sakura kijelentése a halandó életérõl. Ám gyorsan túl is tette magát rajta, hisz már nincs jelentõsége. - Huh, számitógép? A vicces az, hogy én se tudom annyira. - Nevetett a fiú, majd megpróbálta elmagyarázni a Sakurának, hogy is mûködik a számítógép, és hogy mire való. Nem volt könnyû dolga és sûrûn használt butábbnál butább hasonlatokat. Illetve gyakran hivatkozott a mágiával mûködõ gépekre. - Szóval erre jó a mobil telefon. - Fejezte be egy hosszabb magyarázatát. - Olyanok mint a pokollepék vagy a telepatikus üzenetküldés. De a legjobb talán a mozi. Feltélenül meg meg kell nézni egyet. Majd jól a fárszt hozzuk az emberekre a film közben. - Mondta miközben felértek a tetõre.
|
|