|
Post by Masashiro Kazuma on Nov 15, 2010 21:48:44 GMT 1
Kazumának 3 métert ugrott a gyomra (vertikálisan majd vissza) mikor "megkapta" Nagi mosolyát. Talán mégis van esély.... Na most benne van a szarban......Nagi, Sakura, Haruna.......itt most bajok lesznek....
|
|
|
Post by Shunsen Sakura on Nov 16, 2010 17:50:07 GMT 1
Sakura körbenézett. Elég sokan voltak ahhoz képest, hogy egy paphoz mentek. Persze, ő is érezte a veszélyt, csak nem szokott hozzá egy ekkora csoporton belüli együttműködéshez. Pillantását Nagira vetette, aki pedig Kazumára mosolygott. Kazuma láthatóan sokkal jobb kedvű lett. A csoport viszont hirtelen megindult, igy Sakura a csoport legvégére maradt (ahogy szokott) 2. osztagos felettesével és Kazumával, a fiúval középen, aki azt se tudta melyik irányba nézzen, de nagyon céltudatosnak és bátornak tűnt. A lány arcán halvány mosoly futott át, majd szemeivel tovább pásztázta a sötét utcát.
|
|
|
Post by Toda Josinaka on Nov 16, 2010 19:48:52 GMT 1
Az utcán elég sok látnivaló volt. Színes hologramok villogtak mindenfelé. Ezernyi reklám és hírdetés, amibe belefájdult a halálistenek feje. Josinaka látta amint egyik mebere megtámad egy hologrammot. Mint mondta lidércnek nézte a moziszörnyet. Az utakon lebegõ autók közlekedtek, és az utca szintje fölött olyan sebeséggel húzott el egy vonat, hogy mire a halálistenek felfigyletek rá már ott sem volt. - Egy magasabb pontra kéne mennünk. - Jelentette ki Josinaka. Majd egy elöttük tronyosuló épületre mutatott. - Mostantól a levegõben fogunk haladni, vagy legalábbis közel az épületek tetejéhez. Viszont legyen mindenki résen. Azzal a csapat tagjai hatalmas ugársokkal elindultak felfelé. Volt aki egyenesen a falon fuott más meg szimplán repült, alig érintve a házfalat. Az épület széles tetejét elérve egyetlen hatalmas ugrással repültek át a következõ épület tetejére. Innen már Látni lehetett a helyet ahova mentek, az Akita tornyot.
|
|
|
Post by Takahito Moto on Nov 16, 2010 22:46:51 GMT 1
Moto a csapat elején haladt a levegőben. A shinigamik vagy szellemi energiát koncentráltak a lábuk alá, hogy a levegőben tudjanak maradni, vagy háztetőről háztetőre ugrálva haladtak .Moto egyszercsak megtorpant és Todára nézett. -Te is érezted? Toda bólintott. A levegőt egy kis ideig különös reiatsu töltötte be a torony felől, majd eltűnt. Moto hátranézett a shinigamikra. -Legyetek készen, a kezeteket tartsátok a kardotok markolatán. -adta ki a parancsot, majd továbbindult.
|
|
|
Post by Butsuriteki Rippuku on Dec 8, 2010 21:38:24 GMT 1
Nem volt könnyű visszajutni a hotelhez , Akita utcáin számtalan hollow portyázott , és sok közölük nem csak az átlagos selejtből állt, és nem kockáztathatták meg a fogoly elvesztését. Szerencsére többség nem volt olyan ambíciózus hogy rátámadjon a csapatra , így a körülményekhez képest hamar odaértek. Garo hadnagy már várta őket egy külön szobát is előkészített a fogoly kihallgatására . A szobát a 12. osztag technikusai zárták le és a hollowot "leláncolták" igy mozdulni sem bírt. A kihallgatás így rendben elkezdődhetett.
|
|
|
Post by Atsutane Takeda on Dec 10, 2010 20:51:04 GMT 1
Miután visszaérkeztek a hotelbe, Rippuku az elfogott hollow-al és pár technikussal a kihallgatószobába ment. Iku feleslegesnek érezte a jelenlétüket, ezért indítványozta, hogy számoljanak be a kapitányoknak a fejleményekrõl. Mivel szinte alig pár shinigami lõdörgött a szállóban, errõl letettek és az egyik közeli belsõ teraszba mentek, mely hûen imitált egy tipikus japánkertet. Iku kerített egy kis ételt és az egyik padra leülve ette meg a kushidangōkat. Takeda megrázta a fejét a nõ kínálására, és inkább megmosta kezeit és arcát a kis patakban. Kohaku kíváncsian megkóstolt egy darabot, de aztán prüszkölve köpte a földre a gombócot. Láthatólag nem az ilyen ételekhez van szokva. Takeda mosdás után az épületet kezdte fürkészni, ahol egymás után érkeztek meg a shinigamik a küldetésrõl.
|
|
|
Post by Butsuriteki Rippuku on Dec 16, 2010 22:21:12 GMT 1
A kínzás művészet , nehéz elsajátítani és még nehezebb művelni különösen igaz ez a hollowokra. Az ő testfelépítésük különbözik szinte mindentől ami emberi így igencsak nehéz megtalálni az érzékeny részeket. Rippuku már gyakorlott volt, így pusztán fél óra alatt megtalálta a páciens több gyengepontját , igaz a procedúra megviselte a szerencsétlent. Kígyószerű testén számtalan mély seb éktelenkedett , jópár kellemetlen kinézetű szerszám állt ki a vágásokból , fokozták a fájdalmát ugyanakkor életben tartották. Hangosan üvöltözött, ordított és a néhány fájdalommentes pillanatban ömlött belőle az információ, szinte dalolt, egy gyengegyomrú fiatal 12 osztagos pedig lejegyzetelt mindent. Rippuku elégedetten söpört le egy bőrdarabot a válláról és hátraszólt a társainak: - Úgy néz ki ez ennyi elé lesz mára, a megszerzett információt küldjék el Garo hadnagynak, a vendégünket meg hozzák rendbe.- egy tálcára lerakta a késeit ,majd távozott hogy egy üres szobában pihenjen le egy kicsit.
|
|
|
Post by Toda Josinaka on Dec 20, 2010 10:24:39 GMT 1
Mire a papokhoz küldött csapat visszatért, a többség már alig állta lábán. 4. osztagosok vették õket körbe, és különféle gyógyító tecnikákkal próbálták összekaprani õket. Közben Himase hadnagya, Gaor Gurakin fel, alá járkált és kérdéseket tett fel mindenkinek. Láthatóan a kapitányának gyûjtögetett információkat. Josinaka tdta, hogy mielõtt lepihenhetne még át kell esnine a három kapitány és az altisztek faggatásán. Öszintén örült neki, hogy az elfogott pap lelkét nem neki kell kikérdeznie. Miközben egy 4. osztagos a sérüléseit gyógyítótta és a lélekerejét próbálta visszaállítani, Josinak szép lassan elbóbiskolt a kimerültségtõl.
|
|
|
Post by Masashiro Kazuma on Dec 20, 2010 13:56:06 GMT 1
Kazuma is benne volt a hazatérő csapatban (mert hát hol máshol lehetne). Sérülései, hála Naginak nem voltak, kissé fáradt volt, de jó kedvében volt. Talán sikerült valamennyire bizonyítania, hogy nem egy használaton kívüli mod lélek volt. Hirtelen valami vagy valaki kacsóival hátráltatta a látásban. Ennek a valakinek sikerült pont úgy csúsztatnia a kezét, hogy nem bántotta vele Kazuma szemét, és nem ért a szemüvegéhez sem. A fiú ezenkívül valami nagyon puhát érzett a hátához nyomódni; sejtette, hogy mi lehetett az (vagy mik lehettek azok). Végül egy ismerős, játékosan édes hangot hallott a háta mögül csilingelni: -Szervusz Kazu-kun. Kazumának találgatni sem kellett, tudta ki volt az; ~Fene enné meg, először Nagi-chan, most meg Haru-chan; nincs nekem szerencsém a nőkkel~ -Helló Naru-chan- köszönt ő is mosolyogva -neked valamiért mindig túl sok energiád van- jegyezte meg játékosan megrovón. És leálltak beszélgetni. Kiderült, hogy Harunát nem gondolták alkalmasnak, hogy egy ilyen kaliberű küldetést is komolyan tudna venni, így inkább a hotelben ücsörgő készenléti gyógyítócsapatba osztották be. Kazuma mindeközben szokásos dilemmájával küszködött: Nagi vagy Haruna, az érettebb vagy a mókásabb?............. Az persze nem derült ki, hogy mi lesz a következő lépés a küldetésben, de Kazuma ezt rábízta az illetékesekre: addig is tud lazítani....
|
|
Daisetsu Higa
Magas lélekenergiájú
A 9. osztag 7. tisztje
Posts: 111
|
Post by Daisetsu Higa on Dec 22, 2010 12:55:56 GMT 1
Daisetsut egy külön szobába ápolták. - Néhány bordája megrepedt, 2 eltört. A bal karja 2 helyen, a bal lába 1 helyen. Csoda, hogy lábra tudott állni. Összeforrasztottuk, de legalább 2 napig pihennie kell. A csontjai könnyen eltörhetnek újra. - mondta a 4.osztagos - Köszönöm, megfogadom a tanácsát. Ekkor hirtelen egy idős, kopasz férfi lépett be az ajtón. - Jó reggelt Garo hadnagy- köszönt egyszerre Daisetsu és a 4.osztagos. - Kérem kifáradna, kettesben szeretnék beszélni a beteggel. - Máris.- felelte A hadnagy leült az ágy melletti székbe. Kényelembe helyezte magát, majd egy jegyzetfüzetet vett elő. - Na kezdjünk is bele. Úgy tudom ön megküzdött egy arrancarral, ugye? Elmondaná pontosabban mi is történt ? - Miután a Josinika és Moto hadnagy a toronyba ment, néhányan kinn maradtunk feltartani a hollowokat. Megjelent 5 darab Menos Grande, egy hollólidérccel együtt. A lidércet nem tudtuk megállítani, de a Menosok közül 3-t igen. Ekkor egy garaganta jelent meg amiből egy arrancar lépett ki. A neve Montero volt. Száma: 55 és fracción. Ezt később tudtam meg. Ő ismert engem, én csak később jöttem rá, hogy ki ő. Volt már vele dolgom, de akkor még csak Hollow volt. Odébb álltunk harcolni. Gyors volt és ügyesebb nálam. Hamar rájött a gyenge pontomra és az átalakulása volt a csúcspontja a harcnak. Levágtam a kezét, de az életemet egy fekete maszkos lidércnek köszönhetem. Később Nauki Benkei talált rám. Daisetsu abba hagyta beszédet és a hadnagyra nézet. Arca komoly lett. - Miféle fekete maszkos lidérc? - Nem tudom csak a maszkját láttam. - Rendben köszönöm, hogy elmesélte mindezt.- fejezte be és elköszönt. Dai zavarodottan ült az ágyában.
|
|
|
Post by Rukishikaja Noruta on Dec 22, 2010 13:35:07 GMT 1
Noruta nemigazán merült ki a küldetés alatt hisz alig harcolt valamit. A sérüléseit sem ápoltatta úgy mint más. A sebei összehúzódtak és pár nap múlva nyomuk sem marad, kivéve az a seb amit Ruruy egyik emberétől kapott néhány évvel ezelőtt. Noruta iszogatással töltötte idejét néhány hölgyemény és shinigami társaságában. Jól megnézve őket senkit sem ismert közülük, de ennek ellenére is jól szórakoztak. A többiek már majdnem részegségig itták magukat, amikor Noruta felállt és otthagyta a társaságot egy üveg szakéval kezében. Nem volt messze tőle Josinaka szobája ezért gondolta betér hozzá. Látta hogy alszik ezért nem is zavarta inkább, de a kezében lévő üveget letette asztalára és úgy távozott. Nem tudta mit kezdjen magával, ezért a tetőre ment és körülnézett a város fényein.
|
|
|
Post by Toda Josinaka on Dec 23, 2010 18:04:05 GMT 1
Josinaka mikor felébredt a szobájában, egy küveg szakét pillantott meg. Elrebegett egy hálaimát ismeretlen jótevõjének, és belekorgyolt az italba. A kellemes érzés lett rajta úrrá, és már nem is érezte magát annyira fáradtnak, mint mikor vézett a jelentésvel a kapitányoknak. Felkapta az üveget és elindult találomra az épületben. Elhatározta, hogy akárkivel is találkozik megosztja vele a teli üveg szakét.
|
|
|
Post by Masashiro Kazuma on Dec 23, 2010 23:17:01 GMT 1
Harunának végül is mennie kellett, mivel sérült shinigamiból sosem volt elég, és így Kazuma magára maradt. Törte a fejét, hogy mit is lehetne csinálni, aztán eszébe jutott valami, amit elvétve hallott valahol, nem is tudta hol, de nagyon felcsigázta az érdeklődését: Bankai. Zanpakutóval volt kapcsolatos, így úgy gondolta, hogy kedves, szőrös barátja talán tudna segíteni. Előhúzta katanáját, behunyta a szemét és koncentrált. Öt percnyi koncentrálás után kivizslatott félszemmel, és egy ismerős hegyvidéki, patakos tájat pillantott meg, aminek a gyönyörét megint csak egy nagy, fekete, nagyon szőrös valami torzította el. (Behemót (B), Kazuma (K), meglepő). (B) -Örülök, hogy beugrottál- köszöntötte a neki háttal álló lény Kazumát. (K) -Hát még én mennyire örülök, hogy láthatlak- felelte némi iróniával. Kis csend. (B) -Láttam nem igen tudsz dönteni közöttük- mondta némi jókedvvel. (K) -Köztük- nem esett le neki először majd -ja, hogy....igen....nehéz eset, amint elmegy az egyik jön a másik, mindkettő úgy néz ki, ahogyan egy nőnek ki kell néznie, az egyik gyerekesebb, játékosabb meg édesebb, a másik érettebb, gyönyörű a mosolya meg......ááááááááá- elkezdte a haját tépni- mindegy, annyira ez most nem fontos, van egy égetőbb kérdésem. (B)- Had halljam- most már felé fordult. (K)- Mi a rák az a bankai? (B)- .....hmmm, kimondanád a jelenlegi formát, amit elő tudsz hívni zanpakutódból? (K)- Shikai, ha erre gondolsz. (B)- Shikai, Bankai, Shikai, Bankai; látod a kapcsolatot? (K)- Öööö ez is valami előhívási forma? (B)- Igen, póriasan kifejezve igen- Kazuma sértődött arcot vágott - a Bankai a második formája a Zanpakutóknak; amikor materializálódunk a való világban. (K)- Vagyis megjelensz a valóságban? (B)- Igen, valamilyen formában.- Kazumának felcsillant a szeme (K)- És...és milyen formád lesz? Valami nagy és...és hihetetlenül erős?- elfogta az izgatottság -Képes leszel hegyeket felemelni, hatalmas földrengéseket szítani, és ilyenek?- Behemót elnevette magát. (B)- Gyere vissza földre idétlen, nem leszek csodákra képes, de mielőtt nagyon elszállnál, nem könnyű a Bankait elérni, és kontrollálni. Eggyé kell válnod velem, évek kemény edzése útján lesz ez elérhető. A Bankai ritka képesség, nagyon ritka.- Kazuma nem igen akart visszatérni a földre. (K)- Az idő nem akadály, van belőle elég, menni fog, csak hinnem kell magamban................. Most, hogy ezt sikerült megtárgyalniuk Kazuma visszatért a régi dilemmájához: Haru-chan, Nagi-chan, Haru-chan, Nagi-chan. Behemót halkan nevetett rajta ~Micsoda egy szerencsétlen flótást fogtam ki~ gondolta, majd visszatért a meditálásához.
Kazuma mikor visszatért a való világba megfogadta, hogy nincs ezentúl lustulás, keményen edzeni fog, és eljut a Banakiig (hajrá).
|
|
|
Post by Rukishikaja Noruta on Dec 24, 2010 9:12:08 GMT 1
Noruta a háztetőn érezte hogy egyre hidegebbre fordul a levegő, majd a szeme előtt el szállingózott egy kis fehér pehely. A markát kitartotta hogy abba essen bele, de az pár pillanat múlva elolvadt. Felnézett az égre és látta hogy egyre intenzívebben esnek a kis fehér pelyhek. - Mi ez? csak nem hó? itt már tél lenne? - Noruta tekintetét újra a város fényeire összpontosította és látta hogy a fények megváltoznak valami kellemesebb formát öltenek magukra. A távolban már énekeket hallott, de nem értette a szöveget. Elmosolyodott és tovább gyönyörködött a látványban
|
|
|
Post by Takahito Moto on Dec 24, 2010 11:14:25 GMT 1
Moto az egyik folyosói ablakban ült. Kardja mellette a párkányon volt. Most semmi dolguk nem akadt, szinte egyik hadnagynak sem, mindenki pihent. Ő csak nézett ki az ablakon, majd meglátta ő is, amit Noruta pár pillanattal előtte tapasztalhatott: elkezdett havazni. Moto elmosolyodott, és szétnézett a folyosón. Az egyik oldalról Josinaka közeledett, egy üveget szorongatva a kezében.
|
|