Daisetsu Higa
Magas lélekenergiájú
A 9. osztag 7. tisztje
Posts: 111
|
Post by Daisetsu Higa on Oct 30, 2010 23:49:26 GMT 1
- Rendben, szólok Nagi-nak és Ön után megyünk. - Dai hirtelen kirobbant az ajtón. Az a tény, hogy a hadnagya jól van, őt is visszahozta az életbe. Egy emelettel feljebb, rátalált Nagira. A lány épp pihent. Dai átadta az üzenet. Míg várt a lányra, addig meglátogatta Kazumat, de nem volt az ágyában.
|
|
|
Post by Masashiro Kazuma on Oct 31, 2010 10:23:08 GMT 1
Kazumának nem igen fűlött a foga a fölösleges ágyban heverészéshez, ezért úgy gondolta, hogy felfedező útra indul a hotelban, megnézi mi a helyzet, megnézi, hogy mit csinál Haruna, vagy Sakura. Egész nyugodt volt már a helyzet egy órával ezelőtthöz képest. Már nem rohangáltak a 4. osztagosok csak sietősen lépkedtek, a folyosón shinigamik álltak, ültek magányosan vagy többedmagukkal, és úgy ahogy nyugodtnak látszottak. Meglátta Sakurát és odasomfordált hozzá. A lány nem vette őt észre , mivel valami érdekes kütyüvel volt elfoglalva egy szemüveges pupákkal mint társaság, és igen el voltak foglalva (a szerkezet éppen durrogni kezdett). Kazuma inkább otthagyta őket gondolván, hogy ő az utolsó, aki most segíteni tudna rajtuk. Haruna elvileg a 12es vagy 13as szobában volt....csak egy úton lehetett kideríteni; benyitott a 12es-be (csak szép óvatosan). Nem volt nagy tömeg odabenn: csak 2 ellentétes nemű shinigamit látott, akik látszólag nagyon el voltak foglalva egymással (ragasztó effektus), úgyhogy inkább a 13as mellett döntött. Rátette kezét a kilincsre és lenyomta, amikor az ajtó teljes erőből bevágódott, neki a karja majdnem kijött a vállából úgy esett egy nagyot előre. Feje fölött egy ismerős csilingelő hang kezdett nagy kacarászásba. Az egész szoba jót virult Kazumán (előre kitervelt ugratás kategóriájú vicc, minden bizonnyal csak a tréfa kedvéért),de volt egyvalaki, aki nem volt meggyőzve arról, hogy ez vicces. Kazumának remegett a hangja az elfojtott feszültségtől: -Látod, azt a valakit aki nem nevet Haruna?- kinyújtotta fél kezét és galléron ragadta a vicc eszmei kitalálóját. A lány jó alakú melle hozzányomult Kazuma alkarjához, de ez őt a legkevésbé sem tudta izgatni. -Én..én csak...-dadogta a rémült lány. A összes shinigami a szobában felugrott kezüket kardjukra tették. -Tisztázzunk egyvalamit- vicsorogta Kazuma -gyűlölöm az olyan típusú vicceket, ahol az áldozat valamilyen módon rosszul jár. Gyűlölöm, ha más fájdalmán valaki nevet. Úgy gondoltam, meglátogatlak, kicsit jobban megismerlek, hogy tudsz valami érdekeset mondani, tudok esetleg tőled tanulni valamit, de most sikerült elátkozott gyermekkoromra visszaemlékeztetned.- elengedte Haruna ruháját és elfordult tőle. -Bocsáss meg- suttogta a lány sírós hangon -nem tudtam, hogy ennyire megbánthatok vele valakit.- Kazuma hátranézett, tudta, hogy ha dühös nem tud sehogyan sem együtt érezni ezért kiviharzott a szobából.
|
|
Hanata Nagi
Magas lélekenergiájú
A 2.osztag 5. tisztje
Posts: 135
|
Post by Hanata Nagi on Oct 31, 2010 14:20:07 GMT 1
Nagi Josinaka hadnagynál futott újra össze Higával. Csak hárman voltak. Miután meggyőződött róla, hogy Dai és Josinaka is jól vannak, kicsit ijedten nézett körbe? -Hol vannak a többiek? -kérdezte. -Moto, Noruta és Munsu?
|
|
Daisetsu Higa
Magas lélekenergiájú
A 9. osztag 7. tisztje
Posts: 111
|
Post by Daisetsu Higa on Oct 31, 2010 18:44:56 GMT 1
- A hiányzok közül, mindenki harcol. Dai nem bízott abban a Munsu nevű fickóba, de lehet, hogy csak az irigység beszélt belőle. Nagi és Dai Josinika hadnagy mögött belépett a gyülekező terembe.
|
|
|
Post by Toda Josinaka on Oct 31, 2010 19:59:43 GMT 1
A terem a hotel egykori ebédlõje volt. A hatalmas terem szinte teljesen üres volt. A régi bútorok mind a falak mentén, letakarva porosodtak. Fényt Iroi hadnagy mágiája nyújtott. A kékesfehér fényben, az árnyak kisértetiesen vibráltak, és az egykori tapéta igazi másvliági fénnyel izott. Ott állt Hakkari Sencho, az 5 osztag igencsak kétes hírnevû kapitánya. Mögötte 3 kiválasztott tiszt álldogált. Josinaka az egyikben mintha egy 11. osztagost ismert volna fel. Hakkari mellett Soi Fon álldogált, karbafont kézzel, és türelmetlenül méregette az egybegyülteket. Csak úgy sugárzott belõle a lefjott energia. Mögötte csupán két maszkos 2. osztagos álldogállt. Susikamori Himase a 7. osztag kapitánya elmélyülten olvasgatott egy rakat kis papirfecnit. Mögötte 4.en sorakoztak. Iori hadnagy, Himase-hoz állt közel. Hakkari hadnagya szemlátomást elmélyülten vitatkozott egyeteln ottlévõ kijelölt tisztjévvel. Míg velük szemben Garo Gurakin írkált hasonló cetlikre mint amiket kapitánya is olvasgatott. Mögötte csupán két zavarban lévõ altiszt ácsorgott. - Na végre, tudtam, hogy késni fogtok, de attól még unalmas volt várakozni. Ne aggódjatok elöbb vagy utóbb a nagydarab 11. osztagos és a 13. osztagos is el fog kerülni. - Üdvözölte õket fellengzõs stílusban Munsu. A 8. osztagos elegánsan hátravetette a sálját, és a nemeskere jellemzõ döjfösségével fordult a többi halálisten felé. - Ejnye Josinaka, csak nem fáraszottad ki magad? Nem lenne jó ha a nagy csata elött lélekporrá válnál. - Suttogta Munsu. Mielött Josinak vagy két társa közül bárki válaszolhatott volna Hakkari megköszülte a torkát és jelezet, hogy szólni kíván.
|
|
|
Post by Rukishikaja Noruta on Nov 2, 2010 14:35:34 GMT 1
Norutáék vissza értek a hotelhez ahol már sokkal nyugodtabb volt a helyzet mint amikor elmentek. A 4 shinigamihoz fordulva kiadta a parancsot hogy lássák el magukat majd utána Motohoz. - Mi pedig jelentünk Todáéknak. - Moto bólintott azzal elindultak megkeresni az 5. csapat valamelyik vezetőjét aki megtudja mondani hol van Toda. Egy ideig keresték amikor Moto egy emberre mutatott. - Noruta, nézd az ott Toda csapatában van. - Kérdezzük meg. - Te Toda egyik embere vagy nem? - Kérdezte Noruta. - Huh?... Mi? Jah igen! Miért? - Hol van most? - Nem tudom sajnálom. - Noruta félre húzta a száját és elindult. - Gyere, akkor jelentsünk a kapitányoknak a mai esetről. - Norutáék keresték a kapitányokat is de nem találták őket. Egyik emberük igazította őket útba hogy a kapitányok és csapat vezetők gyűléseznek az ebédlőben. - Köszönjük. - Mondta Moto és elindultak az ebédlő felé.
|
|
|
Post by Takahito Moto on Nov 2, 2010 19:18:05 GMT 1
Mikor Moto és Noruta megérkezett, a gyűlés épp csak elkezdődött még. Moto kopogott, majd benyitott, nyomában belépett Noruta is. -Elnézést a késésért. -hajolt meg Moto. -De egy kis konfliktus közbejött. S lenne egy jelentenivalóm csak a hadnagyoknak és kapitányoknak, ha megbocsátotok. -nézett jelentőségteljesen a többiekre. Nagi és Higa azonnal elindult kifele, de a többiek a kapitányok megerősítésére vártak. Miután azok bólintottak, ők is kioldalogtak a teremből. -Halljuk, Takahito hadnagy. -kezdte Hakkari. -De remélem fontos, ha már kéve érkezel, és feltartod a gyűlést. -Igen az. Norutával kint felügyeltük a bevonulást mikor.... -kezdett bele mondókájába Moto. A történet vége fele már a kapitányok is feszült figyelemmel hallgattak. Még őket is lenyűgözte az Arrancar ereje. -Majd megjelent még egy, aki valami vezetőröl beszélt és egy parancsról, hogy vissza kell menniük. -fejezte be a történetet Moto, majd hozzátette: -Nem akarok pánikot kelteni, de szerintem Espadak voltak. Sőt! Nagyon is valószínű hogy espadak voltak.
|
|
|
Post by Rukishikaja Noruta on Nov 2, 2010 19:49:05 GMT 1
- Köszönjük a jelentésüket Takahito hadnagy és Noruta. Soi Fon-nal megvitatjuk majd az espada kérdést. De mint tudjuk elsődleges feladatunk a garganta bezárása. Sajnos ezek az ügyek most másodlagosak és így is eléggé akadályoznak minket az események. De ne aggódjanak még kitalálunk valamit. - Mosolyodott el Hakkari kapitány leplezve feszültségét - Ha megkérhetlek titeket szóljatok a többieknek hogy jöjjenek vissza. Elkezdenénk akkor a gyűlést. - Azzal Noruta ajtót nyitott és mindenki vissza állt a helyére.
|
|
|
Post by Masashiro Kazuma on Nov 3, 2010 10:42:53 GMT 1
Kazuma gőzölgő fejjel járt be vagy két folyosót próbálva hűteni indulatait. ~Idétlen lány, fenébe, hogy folyton én kapom meg ezeket a fura bogarakat; biztos nem komolyan gondolta, de akkor is... Mikor a második folyosó végére ért meglátta Nagit és Higát. Mire odaért a mögöttük lévő ajtó kinyílt. Kazuma be akart kukkantani, csak hogy megnézze mi a fene folyik odabenn, de Nagiban elakadt (ami nem is volt olyan kellemetlen), aki közölte vele, hogy ide ő már nem jöhet. -Igen? És mér nem?- kérdezte bizalmatlanul. -Mert nem vagy se kapitány, se hadnagy, se vezető.- mosolyogta Nagi. -Vezető............jaaaa- esett le Kazumának- tehát ezért ment a jelentkezés küldetés előtt....ha én ezt tudtam volna... Azzal sarkon fordult és elindult......valamerre, még ő sem tudta hova, de oda nagyon...
|
|
|
Post by Toda Josinaka on Nov 5, 2010 13:22:30 GMT 1
- Nos Takahito hadnagy és Rukishikaja tiszt jelentése eléggé aggasztó. És csak még rosszabb a helyzet ha a többit is hozzávesszük. - Mondta Hakkari az egybegyûlt tiszteknek. - A veszeteségeink máris nagyok, az ellenfél túl gyorsan és túl erõsen reagált. De errõl még késöbb, most szeretném bemutani Vallar Bonodot, aki a 4. osztag tisztje, és azóta létezik az emberek világában, hogy az elválasztó világ megsemmisült. - Mutatta be a kapitány a mellette ácsorgó halálistent. - Vallar elmonta neküno, hogy sok shinigami ragadt itt hozzá hasonlóan. Köztük az életben maradt Zaraki kapitány és a hadnagya. Hakkari bejelentésre sokan rácsodálkoztak és fõleg a 11. osztagósok hangos ordítozással fejezték ki örömüket hogy még életben lehet egykori kapitányuk. - Vallar elmondta azt is, hogy az itt ragadt shinigami szétszóródtak. Sokan átmentek Kínába, és Indiába, páran még távolbbra is. Vette át a szót Himase kapitány, aki még most is pár cetlit nézegetett. - Kevesen voltak, és a lidércek egyre csak jöttek. És hamarosan megjelent Gargatua is. - Õ ki taicho? - szúrta közbe valaki a kérdést. - Egy Vasto Lorde, akárcsak a régi espada elsõ 3. tagja. - Válaszolt önkéntelenül Soi Fon, és közben szinte észrevétlenül megszorította a bal karját. - Igen Gargatua egy Vasto Lorde, ez biztos - Vallar most elõszõr szolt az egybegyültekhez. - Urahara szerint nem sok ilyen lény létezhet Hueco mundoban, õ a számukat talá egy tucatra becsülte, és úgy emlékszem a régi feljegyzések is hasolnló dolgot írnak le. Nos õ vezeti az itten lidércek többségét. Hatalmas hordáknak parancsol, de egy arrancar sincs köztük. Elkezdtek ránk vadászni és sokunkat megültek azok közül akik itt ragadtak. Majd az emberek jöttek. Nem elégedtek meg többé a szellemekkel. Elkezdték keresni a módját, hogy élõ emberek lelkét is megehessék. - Vallar, mindezt eléggé zaklatottan adta elõ. A termeben érezhetõen jeges borzogás kúszott végig mindenkin a 4. osztagos szavai hallatán. - Miközben fejlõdik a technológia, megjelentek a szellemek. Az emberek csak most kezdik érteni mi is zajlik körülöttük. Legalábbis egy részük. A magas lélekreõvel rendelkezõ emberek egy része a papság kizárólag a gazdagokat védi meg a lidércektõl. Míg a Japán Kormány Ishida Uryunak segítve qinciket kezdtek kiképezni. Idefeleje jövet találkoztunk is velük. Ha lehet még jobban gyûlölnek minket mint azelött. Úgy hiszik szándékosan nem segítettünk fenntartani az egyensúlyt. Vallar szavait várhatóan halk höbörgés követteme, és nem egy kéz szorult rá dühösen a kardmarkolatokra. - Röviden ez hát a helyzet. És hogy még rosszabb legyen a dolgunk. úgy tûnik a jelenlegi espada is elkülde pár szörnyetegét, hogy nézzenek utána mi folyik itt. Ha szerencsénk van a Vasto Lordal lesznek elfoglalva. és így mi folytathatjuk a küldetésünk. Jelenleg a következõ céljaink vannak: megtalálni és elfogni a katasztrófáért felelõs arrancart. Megkeresni zaraki kapitányt vagy más itt ragadt halálistent. Minnél többett megtudni a lidércek terveirõl, és céljairól. Mert mint arra Susikamori kapitány rámutatott a Vasto Lordnak tervei vannak. Végül pedig kétoldaló tájárót nyitni az emberek világa és a Lelke világa között.
|
|
|
Post by Rukishikaja Noruta on Nov 6, 2010 9:47:11 GMT 1
~ Zaraki él? ~ Gondolta magában Noruta, majd az a emlék sorozat játszódott le fejében, amikor még nem volt shinigami, de találkozott vele egyszer pontosabban 105 évvel ezelőtt. Nehezen uralta most nyugodtságát mivel olyan öröm járta át a testét ami még a harcok iránti élvezeten is túl tett.
|
|
|
Post by Masashiro Kazuma on Nov 7, 2010 0:33:55 GMT 1
Mi az? Zöld és össze-vissza járkál? Sétafika. Nos, Kazuma is ezt a tevékenységet űzte, mivel jobb dolga nem akadt. Biztos, ami biztos csak nyitott szobákba kukkantott be, hogy aztán beszélgető, pihenő shinigamikra bukkanjon. A főfejesek bezárkóztak termükbe, semmi ismerőssel sem találkozott, hogyha nem számítjuk bele Sakurát, aki még mindig a szemüveges pupák társaságában bíbelődött a telefonokon, és már annyit elértek, hogy sikerült alkotóelemeire bontani az egyik szerkentyűt (kezdjük az alapoktól nemde?). Ezek után Kazuma annyira nem tudott mit csinálni, hogy fogta magát és kilógott derékból az egyik ablakon, ami jó is volt meg nem is: lehűtötte valamennyire dúló érzelmeit a hideg levegő, de a vér hamar a fejébe tódult úgyhogy inkább felhagyott tevékenységével (~Ma már semmi sem akar összejönni?~ gondolta), amikor hirtelen Harunával találta szembe magát (ez meg honnan került elő?). -Öhm...zavarok?- kérdezte kissé csodálkozva a lány. Szemei enyhén vörösek voltak; Kazuma kezdte megbánni hirtelen kitörését. -Ahh nem épp a csodálatos eget...csodáltam.- mondta a lehető legfinomabb hangján. -Csak, mert félig eltűntél az ablakban, azt hittem valami hülyeséget akarsz csinálni.- felelte kissé elmosolyodva Haruna (nicsak, ki beszél a hülyeségről).- De majd én is kipróbálom- merengett el -biztosan érdekes élmény lehet...- úgy tűnt Haruna elkalandozott már megint. Kazuma békésen várt egy-két percet, majd amikor elege lett, megkérdezte, hogy miben tudna segíteni. Harunát mintha egy másik dimenzióból rángatták volna vissza, úgy riadt fel. -Hogy? Mi? Jaaaa... bocsi mit is kérdeztél?- játékosan rákólintott a fejére és kidugta a nyelvét (cuki nem?). Kazumának az agyán hirtelen átvillant, hogy tényleg érdemes volt-e ezzel a lánnyal szóba állni, majd kicsit erőltetett nyugalommal megismételte kérdését. -Csak...csak bocsánatot szerettem volna kérni előbbi gyerekes viselkedésem miatt, és...és tudni...tudni szeretném miért nem szereted az ilyesféle humort. Hogy jobban megismerhesselek és tanulhassak tőled.- akadozva indult, majd magabiztosabban zárta le mondanivalóját Haruna. Kazuma kissé meghökkent, majd eszébe jutottak a szavak, amiket lány fejéhez vágott nemrég, elmosolyodott és belekezdett a történetébe. Legalább telik valamivel az idő...
|
|
|
Post by Nauki Benkei on Nov 7, 2010 17:11:26 GMT 1
Benkei egy csapat 8. osztagos társaságában ücsörgött az egyik szobában. Valahonnan előkerült egy-két üveg saké, és a 8. osztagosok egy idő után elég emelkedett hangulatba kerültek: a férfiak bátrak, a nők nyíltak lettek. Benkei is élvezte az életet, már el is felejtette szinte a nemrég maga mögött hagyott harcokat. Csak feküdt az ágyán és falta az életet (élet alatt most részeg shinigami nőket értünk), míg egyszerre úgy érezte, hogy egyk is friss levegő kell neki. Kilépett a szoba ajtaján, és egy közeli ablakhoz botorkált, amin kihajolt. Amíg ott állt, hirtelen hangok ütötték meg a fülét. Széténzett, és meglátta Kazumáékat beszélgetni, egy ablakban. Integetve odament hozzájuk. -Sziasztok! -mondta, és kezet nyújtott. -Kazuma-sama, ha nem tévedek, igaz? Benkei vagyok, együtt jöttünk vissza a hotelbe az éjszaka a raktárból. Azon gondolkoztam, nem volna-e kedvetek benézni hozzánk a szobába. Egész jó a hangulat.-itt halkabb hangra váltott. -És még egy kis alkohol is előkerülhet.
|
|
|
Post by Masashiro Kazuma on Nov 7, 2010 18:25:53 GMT 1
Ez meg ki a fene? -Üdvözöllek Benkei-san. És nem emlékszem rád, sajnálom- mondta Kazuma enyhén gyanakodva. Nem igazán örült, amiért félbeszakították, annak meg még jobban nem örült, hogy beszélgetőpartnere az újonnan jöttön felejtette szemeit. -Tudod eszméletlen voltam. És nem kell sama-zni. Nem érdemlem meg. És személy szerint ellene vagyok a korai ünnepelésnek- folytatta kimérve -, még hosszú ez a küldetés és akármikor megtámadhatnak. És nem bírom az alkoholt.- tette hozzá kissé elpirulva. -Ha nem hát nem.- válaszolt Nauki -de mit mond a csinos kis barátnéd, te nem akarod jól érezni magad?- átkarolta Harunát, aki még mindig csak őt bámulta. Tekintete érdekes volt. Majd kinyitotta a száját és egyetlen szó hagyta el azt: -Perverz(!).- úgy mondta mint egy robot. Ezt a kijelentést 1 perces néma csend fogadta. Egy perc után hozzáfűzött még egy mondatot: -Engedj el vagy sikítani fogok.- beszédét össze lehetett volna téveszteni Nemu hadnagyéval. Benkeiben egy világ tört össze; ilyet még nem látott. Eddig minden nő szó nélkül követte őt mindenhova, csodálattal az arcukon, ez a lány meg úgy néz rá mint....mint....ááá nem is tudom. De gyorsan összeszedte magát. -Én? Perverz? Hahahaha ilyet se hallottam még, miből gondolod, hogy az vagyok?- mondta vigyorogva. Ugyan történt fejszellőztetés, de még mindig benne volt némi oldottság, és nem veszíthet egy lány ellen. Még sosem veszített és nem is fog. -Látom- felelte Haruna -látom, az aurádban, hallom a hangodban, érzem a kisugárzásodból, engedj el vagy Kazuma megtámad. Már nagyon dühös. Az ő dühe nem olyan mint másoké. Engedj el, neked is jobb lesz, nekem is.- ezzel úgy tűnt, hogy Haruna befejezte fenyegetőzését. Benkei ugyan kénytelen volt elengedni (nem balhézni jött ide), de csak hitetlenül tudott nézni. Nem értette mi folyik itt. -Há-hát, ha nem- ismételte. Próbálta lazaságát megőrizni. -Akkor több marad nekünk- majd igyekezett gyorsan és lazán távozni. Mikor visszaért társaihoz (akik valahonnan előszedtek még több teli üveget, és már erősen kapatos állapotban voltak), de már nem tudott egy kortyot sem inni, hanem leült az egyik sarokba, és megpróbálta megérteni a kint történteket.
|
|
|
Post by Shunsen Sakura on Nov 7, 2010 19:31:02 GMT 1
Egy óra. Egy unalmas, és meglehetősen agyilag fárasztó óra volt az előbbi Sakura számára. A szemüveges hapek, aki elvileg a telefonok összerakásával bajlódott, nem hogy nem tudta hogy kell összerakni, még csak nem is azt próbálta összerakni, de természetesen a társai nem segitettek volna se neki, se Sakurának. Rengeteg kinba és fejvakargatásba került a lánynak hogy sikerüljön segiteni neki, és megoldani a problémát, ám most hogy a szellemtelefonok probléma nélkül működtek, a 2. osztagosnak semmi dolga nem akadt. Lassú léptekkel, kardját tokostul ismét a bal kezében fogva, elindult a lépcsőn felfelé, és a hosszú folyosókon szépen, komótosan vonult végig, bekukkantva a valamennyire nyitott ajtókon. Nem tartott sokáig, mire talált egy teljesen üres szobát, bútorok nélkül, és egy félig betört ablakkal. Ugyanazzal a sebességgel, amivel eddig sétált, a sötét szoba belsejébe lépett, majd az ablakpárkányra kuporodott, és hideg szürke szemeivel a messzeséget pásztázta a törött üvegen keresztül.
|
|