|
Kikötõ
Oct 7, 2010 14:01:28 GMT 1
Post by Toda Josinaka on Oct 7, 2010 14:01:28 GMT 1
Akita kikötje fontos szerepet tölt be japán gazdazáságában. Szállítmányozó hajóflottája fontos részét képezi a tengeri áruszállításnak és sok Oroszroszágból, és Kínából érkezõ áru jut be a városba, hogy azán továbbszállítsák japán többi részébe. Maga a kikötõ, ultramodern. Hatalmas dokkok látják el az atommeghajtású hajókat és fejlett rendszer vigyázza a biztonságukat is. A kikõtõ akárcsak a belváros sosem alszik. Állandóan jönnek-mennek a hajók és folyamatos a rakodás is amit óriási robotdaruk végeznek.
|
|
|
Kikötõ
Oct 24, 2010 18:33:34 GMT 1
Post by Atsutane Takeda on Oct 24, 2010 18:33:34 GMT 1
Amilyen lassan Akitára leszállt az éj, olyan lassan ürült ki a kikötõ. Mire Rippuku, Iku, Kohaku és Takeda megérkeztek, már egy embert sem láttak dolgozni. - Úgy tûnik itt senki nincs. Egy shinigamit sem érzek... - mondta Rippuku, amikor megálltak egy nagy uszály mellett. - Miért nem csodálkozom? - sóhajtott színpadiasan Iku, majd leült egy nagyobb doboz tövébe. - Most meg mit csinálsz? - kérdezte utálkozva Rippuku. - Ülök. Nem látod? - kérdezett vissza unottan a nõ. - De hát... - kezdte Rippuku, ám Iku közbe vágott: - Rossz helyre küldtek. Már messze vagyunk a hoteltõl. Nem tehetünk semmit már a többiekért. Amikor leszáll az este még több hollow lepi el a környéket. Aki elkeveredett, az csak magára számíthat. Nem fogom a saját életemet kockáztatni gyendébbekért. - Ezt meg, hogy érted?! - kiáltott fel vészjóslóan Rippuku. Egy lépést tett a nõ irányába. Ekkor Takeda a férfi vállára tette a kezét, majd amikor az még mindig mérgesen megfordult alig láthatóan megrázta a fejét. - Igaza van, Rippuku. - mondta, miután leült egy láda tetejére. - Most már nem tehetünk semmit értük. Egyébként is... jelentést kell írnom. Nemu hadnagy személyesen engem tett meg a küldetés jegyzõjévé. Rippuku sóhajtott, majd még mindig mérgesen õ is leült. Kohaku egy közeli bólya tetejére rugaszkodott és onnan nézett le a három shinigamira. Takeda lassan elõvett egy vörös jegyzetfüzetet és írni kezdett.
|
|
|
Kikötõ
Oct 26, 2010 20:27:20 GMT 1
Post by Toda Josinaka on Oct 26, 2010 20:27:20 GMT 1
kohaku hirtelen felkapta a fejét. Az adjucas szaglászni kezdett. - emberek - Morranotta el magát. - És három emberre mutatott akik szemlátomást siettek valahova a kikötõben. Nemrég szálltak ki egy elegáns autóból, és a közelben járörözõ robotok is csak rájukvillantották a szenzoraikat és nem törödtek velük. - A ma esti szeánsz mindenképpen jónak kell lennie. Már igy is kezdenek a másvilágiak idegesek lenni. - Igen, de úgy hallottam ma valakit a triád egyik emberébõl odaadnak nekik, hogy felfalhasák, és onanntól közéjük tarozzon. A haramdik ember lefkuncogott ezt hallva. - Am mi embereink a síron túl is szolgálják a szervezetet. A zsaruk tehetelnek egy szellemel szemben. Majd a hangok elhalkultak és az emberek eltávolodtak egy jókora modern jacht felé. - Kövessük õket - Mondta hirelen Iku. A shinigami nõ jeges pillantással mérte végig a társait és elküldött egy pokollepékt. - Ugye nem akarjátok hogy megismételjem?
|
|
|
Kikötõ
Oct 31, 2010 23:00:31 GMT 1
Post by Atsutane Takeda on Oct 31, 2010 23:00:31 GMT 1
Takeda sóhajtott, majd becsukta vörös dossziéját. Intett Kohakunak majd elindultak Iku után. Rippuku egy perc múlva követte õket. Nem volt nehéz kiszúrni a nagyobb jachtot, mely magányosan ácsorgott a kikötõben. A csapat egy ház tetejérõl figyelte, ahogy a három ember valamit súg két tagbaszakadt férfinek a bejáratnál, majd bemennek a jachtba. - Ide is kövessük õket? - kérdezte Takeda Ikutól.
|
|
|
Kikötõ
Nov 1, 2010 20:42:56 GMT 1
Post by Toda Josinaka on Nov 1, 2010 20:42:56 GMT 1
A nõ csak bólinott, és hogy maga járjon elõl a jópéldával, le is szökkent az épület tetejérõl és a víz felé indult. Esze ágába se volt megközelíteni a hajót a szárazföld felõl. - Figyljetek, - szólat meg Kohaku miután körbeszaglászott. - A közelben van pár rokon. Fõleg a hajón. Takeda is hasonló következtetésre jutott, mert a hollow figyelõje is elkezdett jelezni. Vagy 10 lidércet jelent meg a kis tükör képernyõjén. - Meg kell talánuk a módját, hogy bejuthassunk. - szögezte le ellentmonsát nem tûrõen Iku. - Ötlet?
|
|
|
Kikötõ
Nov 2, 2010 21:49:16 GMT 1
Post by Atsutane Takeda on Nov 2, 2010 21:49:16 GMT 1
Takeda már épp javasolni akarta, hogy hagyják az egészet, ám ekkor egy létrát vett észre a hajó oldalán, mely az alsó fedélzetre vezetett. Úgy tûnt azt nem õrízte senki. - Arra. De úgy tûnik, nem ússzuk meg szárazon. - mondta Takeda majd beugrott a vízbe. Pár pillanat múlva a többiek is követték. Észrevétlenül úsztak el az õrök mellett, amíg el érték a létrát. Elsõként Rippuku ugrott fel, õt követte Kohaku, Iku majd Takeda. - Nos? És most merre? - kérdezte Rippuku, ahogy kinyitotta az egyik közeli ajtót.
|
|
|
Kikötõ
Nov 7, 2010 20:53:39 GMT 1
Post by Butsuriteki Rippuku on Nov 7, 2010 20:53:39 GMT 1
A szobában semmi érdekes nem volt és feltehetően a többi is hasonlóan nézhet ki , a triád emberei elég okosak ahhoz hogy ne felejtsenek elöl semmilyen fölösleges bizonyítékot. Egy röpke percig tanácstalanul álltak, végül Iku törte meg a csöndet. -Kövessetek.-és azon nyomban elindult a hajó gyomrába vezető lépcsőhöz.
|
|
|
Kikötõ
Nov 8, 2010 19:50:01 GMT 1
Post by Toda Josinaka on Nov 8, 2010 19:50:01 GMT 1
Bár a három shinigami és Kohahu úszva közelítette meg a hajót egyikük sem lett vizes. Mint szellemekre az emberek világának fizikai törvényei alig hatottak rájuk. Közönséges fegyver, víz tûz robbanás nem árthatott a feketerúhás, vagy épp maszkos holt lelkeknek. Az ajtó mögött, rövid, a hajókra jellemzõ rövid lépcsõ kezdõdött. A vliágítótestek cseles módon a falban kaptak helyet. A beépített mozgásérzékelõ nem jelezte a lépcsõn lefelé haladó szellemeket. Kohaku inkább kint várt, mint mondta õ túl nagy a szûk folyósókra, amik emberi mércével mérve meglehetõsen tágasak voltak. Lent egészen külön látvány fogadta a 3. 12 osztagost. Egy csapat ember álldogált a luxusjacht nagytermébõl kialakított szentélyben. A falakat vörös selyem borította és számos talizmán volt felfûzve paldfonra. A legtöbb bútort a fal mellé állították kivéve pár kényelmesfotel amiben kegyetlen tekinetû öltönyös alakok ültek. Mögöttük marcona biológiai úton tuningolt testõrök örködtek. A terem közepén egy nagydarab izmos alak ült szembe a fõnökeivel. A terem falai mentén a bûnszervezet többi tagja áldogált. Ám az emberek közül csupán páran láthatták amit a három rejtõzködõ halálisten figyelmét egybõl felkeltette. Egy jókora kígyótesû lidérc körözött éhesen a palfonon. Idõnként lepillantott áldozatára akinek hamarosan felfalhatja a lelkét.
|
|
|
Kikötõ
Nov 19, 2010 19:16:07 GMT 1
Post by Atsutane Takeda on Nov 19, 2010 19:16:07 GMT 1
- Ez kellemetlen... - suttogta Takeda a többieknek. A kígyótestû hollow nem láthatott rájuk, mivel egy beugróban álltak az ajtó mellett. - Igen kellemetlen. - értett egyet Rippuku. - Szerintem nem kellene frontálisan támadnunk... - Háhh... Szánalmasak vagytok. Majd én megyek akkor! - kiáltotta Iku és zanpakutōját kivonva lesújtott egy közelben álló õrre. A férfi bal karja levált, majd miután a földre esett bezárta öklét. Egy pillanattal késõbb felordított és lerogyott a földre. Megmaradt kezével a csonkot szorongatta. - Ez meg mi?! - kiáltotta az egyik társa és egy kékes színben derengõ pengét húzott ki. Egy pillanat alatt felmérte a helyzetet és még két emberrel Iku felé iramodott. A nõ mosolyogva várta õket, ám amikor az egyik kard belevágott a köpenyébe, a mosoly az arcára fagyott. - Ez lehetetlen! - kiáltotta, majd elugrott, ahogy a kígyó formájú hollow farkával közvetlenül közé és az emberek közé csapott. - Ezek látnak minket! - kiáltotta Takeda, majd elõrántotta zanpakutōját, ahogy több õr is feléjük indult. - Nem csak látnak, te idióta! - mondta dühösen Iku, majd letépte a bal ruhaujját, melyet az egyik õr hasított szét. Rippuku összehúzta a szemét és beállt Takeda mellé, kardját maga elõtt tartva.
|
|
|
Kikötõ
Nov 20, 2010 22:28:29 GMT 1
Post by Butsuriteki Rippuku on Nov 20, 2010 22:28:29 GMT 1
-Teremts Tsukurite.-parancsolta Rippuku, a kard azonnal engedelmeskedett , a penge eltűnt és számtalan vérszomjas szörnyeteggé alakult közben létrejött a közös tudat közöttük. A ripperek parancsra támadtak , rávetették magukat az előttük lévő yakuzára , szerencsétlen alig tudott védekezni rövid úton felfalódott . A yakuzák rohama megtorpant ahogy a három shinigami az első meglepetésből felocsúdva viszonozta a támadásukat, rövid patthelyzet alakult ki. Egy örökkévalóságnak tűnő pillanatig egymást nézték végül a hollow csapott le elsőként , Ikut találta el. A shinigami és a hollow nem állt meg az ajtónál, egymásba gabalyodva a taton folytatták a harcot. A yakuzák kihasználva az alkalmat azonnal lecsaptak.
|
|
|
Kikötõ
Nov 23, 2010 20:10:02 GMT 1
Post by Toda Josinaka on Nov 23, 2010 20:10:02 GMT 1
A jakuzák egyre csak jöttek, ám hamar kiderült, hogy csak a felszentelt vakizasi-aik képesek megsebezni õket. Lõfegyverik teljesen hatástalanok voltak. A bandafõnökök hátul maradtak testõröktõl védve. A hajó ijesztõen elkezdett himbálózni, és több vészjelzõ is mûködésbe lépett. Fent a taton úgy tûnik Iku mellé Kohaku is beszált a kûzdelembe. Egyértelmû volt, hogy a kígyószerû dögnek nem sok esélye lehet egy adjucas ellen. Lent viszont kicsit más volt a helyzet. Szerencsére a kis ripperek második rohama egész jól hátráltatta a késes jakuzákat. - Kifelé Idióták. El kell kapnunk a Lidércet. Az emberek nem számítanak, amíg élnek. - Hallatszott Iku ordibálása. Úgy tûnt bár a jakuzák látják õket, a shinigami nõ kiabálását már nem képesek hallani.
|
|
|
Kikötõ
Nov 24, 2010 17:23:46 GMT 1
Post by Atsutane Takeda on Nov 24, 2010 17:23:46 GMT 1
Takeda a falhoz lapult, ahogy Rippuku ripperei elhaladtak mellette. Az elsõ yakuzák hátráltak pár lépést de elkéstek. A szörnyetegek beterítették és leszorították az elõl állókat. Takeda oldalra pillantott, majd egy robosztus yakuza elé shunpōzott, aki Rippuku felé rohant. Zanpakutōját rászegezte. Az óriás egy elmosolyodott, majd a shinigami felé sújtott a hátán cípelt hatalmas buzogánnyal. Takedat az utolsó pillanatban elugrott. Mikor fél méterrel arrébb földet ért, beterítették a repülõ forgácsok, melyet a fegyver hasított ki a padlóból, ahol egy perce még õ állt. A yakuza meglepõ gyorsasággal kirántotta a buzogányt a földbõl. Eközben Takeda felállt és az óriás felé sújtott a katanajaval. Az a fegyvere nyelével hárított, majd megpördülve újra a shinigamit vette célba. Takeda az utolsó pillanatban lebukott, közben elõvéve 3 sötét színû golyót a ruhaujjából. Hátraugrott és mindegyiket az óriás elé dobta. A yakuza a robbanás elõtt két kezét az arca elé kapta, elengedve a falba csapódó buzogányát. Takeda felállt, leporolta magát és újra Rippuku felé fordult. A shinigami, miközben a ripperek minden körülötte állót lefogtak, az öltönyös emberek fel indult. A férfiak gyorsan a falig hátráltak, a megmaradt pár õr pedig lándzsáját a shinigami felé tartották. Takeda már épp indult volna felé, ahogy a burjánzó füstbõl egy ököl csapódott az arcának, nekilökve õt az egyik közeli falnak. Gázmaszkja elcsúszott az arcán, felfedve orrát, melybõl érme nagyságú vércseppek estek a földre. Kábán megigazította a maszkot, majd megrázta a fejét. A füstbõl az iménti óriás lépett ki. A robbanás nem hagyta sértetlenül, bal szeme teljesen eltûnt a vérfolyamban, mely a homlokából és a bal arcából szivárgott. Kesztyûje kékes fényben izzott. Hátborzongató vicsor ücsörgött szétroncsolt arcán, ahogy öklét ropogtatva Takeda felé lépkedett. A shinigami megrázta a fejét, hogy elûzze a kábaságot. Zanpakutōja után kapott, ám megdöbbenve vette észre, hogy az nincs a tokjában. ~ A francba! ~ gondolta, majd egy pillanattal késõbb megpillantotta az óriás mellett pár méterre. ~ Biztosan esés közben vesztettem el! - Sejtem, hogy nem hallasz, de remélem, hogy te igen. Ezt az anyagot nem csak fegyverekre lehet felvinni! Akár a testrészekre is! - mondta a yakuza, majd öklével a mellette álló falba vágott. Az ütés nyomán egy tálca nagyságú lyuk maradt. - Nos? Jössz vagy én menjek?
|
|
|
Kikötõ
Nov 26, 2010 22:39:43 GMT 1
Post by Butsuriteki Rippuku on Nov 26, 2010 22:39:43 GMT 1
A yakuzák nem voltak túl ügyes harcosok , azt hogy egész eddig nem lettek lemészárolva annak a ténynek köszönhették , hogy a 12. osztagosok idejük nagy részében inkább szobatudósok mintsem remek kardforgatók. Ezt a pillanatnyi előnyt hamar elvesztették , abban a pillanatban amikor Rippukunál elszakadt a cérna. Feldühítette hogy egyszerű emberek tartják fel. Átshunpózott a robbanástól kábult yakuzákon egyenesen az egyik bandafőnök mögé. Az ujjait a nyakára és a fejére tekerte , és egy precíz mozdulattal megszüntette a kapcsolatot az koponya és a gerinc között. A test élettelenül terült el , a yakuzák ilyedten kapták oda a fejüket. A shinigami elégedetten elmosolyodott és oda fordult a következő áldozatához.
|
|
|
Kikötõ
Dec 7, 2010 21:56:43 GMT 1
Post by Toda Josinaka on Dec 7, 2010 21:56:43 GMT 1
A yakuzák rövidesen fejbvesztve menekültek a kisértetjárta jactról. A vízbe ugráltak vagy ép kisebb csónakokkla menekültek. A testõrrobotk pedig hiába keresték a behatólókat. Sem ezek sem pedig a biztonsági lézerek nem akadályozták meg hogy Rippuku és Takde felmenjen a fedélzetre. - Na végre, már azt hittem pár ember tényleg kihívást jelentett - Vetette oda nekik a nõ. - Takde, Kohaku elkapta a lidércet. Nem menos csak egy sima selejt. Csak egy picit okosabb mint a többi selejt. Ezt visszük magunkkal, Irány a bázis. - Adta kiaz utásítást Iku. A fogoly kígyószerû lidérc mágikus erõketrecben vergõdött amit 12. osztagos gépek gerjesztettek. Ezek az eszközök kifejezetetten a lidércek ellen készültek. Kohaku a partot fürkészte. - Jobb lenne ha hamar indulnánk. A tenger felõl pár menos közelít. De nem ide tartanak.
|
|