Kutatási és Fejlesztési részleg

[Takahito Moto]

Örökös pittyegés, tudósok járkálnak fel-alá. A Kutatási és Fejlesztési részleg Dél-Seiretei legnagyobb létesítménye, mely a Föld alatt is legalább akkora kiterjedésű mint a föld felett.

[Butsuriteki Rippuku]

A Kutatási és Fejlesztési részleg általában, egy fegyelmezett precíz gépezetre emlékeztetett amely kényesen kiszámított pontossággal végzi munkáját, ám a mai napon inkább egy zavart hangyabolyra hasonlított. A káosz epicentruma az egyes számú gasztronómiai kísérleti központ más néven a cantin volt. Az egész reggel kezdődött amikor is kiderült hogy az egyik részleg gargantát fedezett fel rukingaiban ,amikor az is kiderült hogy az emberek világa és a lekek világa is elkezdett egymásba csúszni akkor kitört a káosz. Pontosabban egy véres tudományos vita kezdődött, a fizikusok kezdték később beszálltak a matematikusok a kido szakértők, délre már nagyméretű monitorokat mérőműszereket és más gépezeteket állítottak fel hogy figyeljék és feldolgozzák a gargantáról beérkező legfrissebb adatokat és bebizonyítsák egymásnak a maguk igazát. Rippuku délben jött le ebédelni és egy kellemes étkezés közben próbálta átlátni a történéseket. Egy kis szemlélődés után rájött hogy a szembennálló felek 3 fő kérdésben nem értenek egyet: Miért csúszik egybe a két világ? Mi fog történni ha egybecsúsztak? és Hogyan lehetne ezt megakadályozni ? A probléma összetett volt és bonyolult és a vita kezdett elhúzódni és eldurvulni. Épp most az egyik asztalnál zúzta össze egy éltesebb korú atomfizikus részecskékre alapozott elméletét egy fiatal quantumfizikus higgs bosonokkal és quarkokkal . Egy másik sokkal méretesebb asztalnál meg Einstein és Hawking elkötelezett hívei csépelték egymást relativitással és szuperszimmetriával. Mikor befejezte ebédjét Ripukku egy kis kerek asztalnál észrevette az Elméleti Fizikai osztály mind a három tagját. A magas csontos Masakawa professzor csendes iszogatta teáját, mellette Nambu professzor ült és kajánul nézte a vitázókat, mellette pedig az alacsony masszív termetü Yukawa professzor itta szakéját. Ők hárman voltak az intézet történetének legjobb elméleti fizikusai , Mayuri annak idején ezért is fogta rövidre a pórázukat és zárta el őket a többi részlegtől. Bár szakterületük a fizika volt gyakorta foglalkoztak más tudományágakat érintő főleg elméleti ritkábban gyakorlati kérdésekkel , ilyenkor külsős segítségét kérték , Rippuku is így került velük barátságba. Amint meglátta őket átült az asztalukhoz, egy rövid semmitmondó beszélgetés után rátértek a fontos témára, a gargantára. Rippuku tette fel a kérdést:
-Nos uraim mint szakértőknek mi a véleményük? Mivel magyaráznak egy ilyen rendkívüli anomáliát ?
Masakawa vett egy mély levegőt majd válaszolt:
- Nos a kérdés megválaszolásához meg kell vizsgálnunk a két világ viszonyát. A húrelmélet szerint mely eddigi tudásunk szerint legközelebb áll a valósághoz, több elkülönült világ avagy ha tetszik univerzum létezik egymás mellett párhuzamosan különböző membránokon. Ezek a világok néha találkozhatnak , összeütköznek elviekben össze is tapadhatnak. Szerintünk a mi az emberek és a hollowok világa is így került kapcsolatba, mivel az összetapadás tartósnak bizonyult kialakult egy köztes világ hogy biztosítson valamiféle elszigeteltséget, a köztes világ elpusztulásával az összeütközés befejeződik.-A monológ befejeztével kifújta a levegőt. Rippukunak egy kicsit gondolkodott majd feltett egy újabb kérdést:
-Tehát mindenképpen elpusztulunk?
Most Yukuwa válaszolt öblös hangján:
-Azért az még kérdéses. A tapasztalat azt mutatja hogy az anyagi részecskék és a lélekrészecskék megférnek egymással ,ha az összecsústás ilyen egyszerű lenne túl is élnénk, de a procedúra közben felléphetnek ismeretlen komplikációk. Én azt mondanám durván 33% hogy elpusztulunk.-Miután befejezte , felhörpintett maradék szakéját majd halgatásba burkolózott. Egy kis idő után ismét Rippuku szólalt meg:
-Hát akkor kedves kollégák igyunk.Proszit-És egy mozdulattal ledöntötte maradék teáját.

[Daisetsu Higa]

Daisetsu nagy léptekkel igyekezet a hatalmas épület felé. Megállt és nagy önbizalommal belépet a főbejáraton. Egy kedves ifjonc tudós lépett hozzá.
- Miben segíthetek? - kérdezte lelkesen.
- Butsuriteki Rippuku-nak hoztam egy csomagot. Kérem, adját neki minél hamarabb.
- Rendben. - válaszolta Daisetsunak. Dai majd megörült magában. Mindig körül akart itt nézni. Vissza fordult a tudóshoz.
- Arrigato.- mondta és siettet ki az ajtón. Dai egy levelet is hagyott a csomagban.

,, Kedves Butsuriteki Rippuku!
Személyen nem ismerjük egymást, de mindenki azt mondta, hogy Önben megbízhatok. A doboz tartalmaz egy kis gömböt. A gömb a Lélek Gyűjtő nevet viseli. Ártalmatlanak tűnik, de nem az. Mielőtt csatlakoztam a Gotei13-hoz, a Higa klánt szolgáltam. Besegítettem a klán tudósainak. Egy egyszerű hologram kivetítőnek készült, de rosszul sült el. A kis gömb elnyelt mindent 2 km-es körzetben, csak nagy puszta maradt utána. Rám bízták a gömb elpusztítását, de nem tudtam. Akkoriban egy egyszerű kardom volt. A kard teljesen eltűnt a kezemből, mikor megpróbáltam elpusztítani. A gömböt több alkalommal megpróbáltam helyre hozni, de nem megy. Ahányszor bekapcsolom 10 mp-ig bírja, aztán leáll. Mindent megpróbáltam, de anyagi és technikai háttér nélkül nem megy. Ezért, Önre szeretném bízni. A dobozban minden feljegyzést, áttörést megtalál vele kapcsolatban. A Lélek Gyűjtő folyamatosan sugározza, az elszívott részecskéket. Ezért egy különleges kis dobozban van. Remélem segít nekem a helyre hozásában.

Üdvözlettel: Daisetsu Higa"

[Butsuriteki Rippuku]

A létesítmény kihalt volt, a technikusok és fizikusok nagy része a gargantán dolgozott. A részlegvezetők és más prominens vezetők nagy része meg gyűlést tartott, ennek örömére a legtöbben szabadságot vettek ki. Rippuku épp egy 3 órás kávészünet közepén tartott, kihasználta az alkalmat. Úgy tíz perce egy fiatal kísérleti patkány befutott egy csomaggal, azóta a csomagban lévő jegyzeteket és a mellékelt levelet olvasgatta. Mióta a 12. osztagnál szolgált kialakult nála egy egészségtelen paranoia, ami most teljes gőzerővel működött. Ha egy hollow szakértő egy fizikai talányt kap egy ismeretlentől ott valami nincs rendben. Ezt a gondolatmenet már nem tudta folytatni , egy újabb kísérleti patkány jelent meg de ő már az exklúzívabb fajtából. Kicsit idegesnek tűnt.
- Butsuriteki-san kérem kövessen, a részlegvezetők hívatják.- mondta halkan az ujjait tördelve. Rippuku felnyalábolta a küldeményt, és elindult a fiatal tudóst követve végig a hosszú néma folyosókon. A rövid séta az 1A tanácsterem előtt ért véget. Mindketten beléptek, tágas gyengén megvilágított terembe értek. A terem végében szép sorban a részleg és szakosztályvezetők valamint a 3. tiszt és pár kísérője foglalt helyet. Velük szemben tíz apró széken 9 osztagtársa foglalt helyet. Felfedezte köztük Masakawa professzort aki a gondolataiba mélyedt , mellette a fiatal számítástechnikus Yamakaji ült akivel régi barátok voltak, a sor legvégén Sentoumaru a létesítmény biztonsági főnöke ült. A többieket már csak látásból ismerte de mindannyian kiváló szakemberek voltak a maguk területén. Úgy néz ki csak rá vártak ezért gyorsan leült az üres székre. A 3. tiszt halkan köhintett és belekezdett monológjába:- Örülök hogy mindannyian összegyűltünk, bizonyára mind kíváncsiak miért hívtuk össze önöket. Az elmúlt napokban garganta nyílt Rukongai területén amely... Rippuku csak fél füllel hallgatta ez az eligazítás hosszúnak igérkezett próbalta kiszűrni a lényeges információkat és közben nem belehalni az unalomba.

[Atsutane Takeda]

- Tehát mik mára a terveink? - kérdezte Kohaku Takedát.
Elõttük magasodott már a Kutatási és Fejlesztési Részleg nagy, robosztus épülete. Lassan lépkedtek, elõl Takeda, mögötte a nézelõdõ adjuchas. A sûrû köd szinte folytogatta õket, a shinigami gázmaszkja furcsán recsegett.
- Benézünk a Kutatási és Fejlesztési Részlegben. Ott majd beosztanak. Alighanem minket is a gargantához rendelnek. Bár szívesebben vonnám ki magam belõle.
Eddig csak kósza hírek jutottak Takeda fülébe, bárki aki többet mondhatott volna, már át lett vezényelve az alagúthoz.
Egy shinigami egy hollowt üldözve került az éppen záródó gargantába, mire az természetesen képtelen volt rendesen becsukódni. A shinigamiról nem hallott többet, a következményeirõl viszont annál inkább. Ez beláthatatlan következményekhez vezethet.
~Bolond... csakis egy 11. osztagos lehetett ilyen forrófejû. ~ gondolta Takeda, ahogy beléptek a Kutatási és Fejlesztési Részleg udvarába.
A tér majdnem kihalt volt. Nagy ritkán rohant el mellettük valaki, iratokat és hasonló dolgokat szorongatva. A garganta megnyílása tényleg sok mindent megváltoztatott a 12. osztagban is.
Kohaku lassan kitárta az ajtót, majd belépett Takeda nyomán.
- Atsutane-san? - A félhomályban egy alak támaszkodott a falhoz, úgy pár méterre tõlük. Hachi Sentoumaru, a Kutatási és Fejlesztési Részleg biztonsági felelõse ellökte magát a faltól és Takedáék felé lépett. - Nemu hadnagy pokollepkével üzent a csoportnak. Három shinigamit kértek még a gargantához. Gondolom számított rá.
- Nem mondhatnám, hogy meglepett... - sóhajtott Takeda, a tarkóját dörzsölgetve. - Feltételezem azonnal indulnom kell.
Kohaku tûntetõen hátat fordított a biztonsági fõnöknek. Ellenszenvük már az elsõ napon kezdõdött, amikoris a shinigami megtámadta a létesítménybe belépõ adjuchast. Az incidens után váltig állította, hogy õ nem kapta meg az értesítést Kohakuról, bár ezt Takeda erõsen megkérdõjelezte.
- Ez lenne a legjobb. - válaszolta a szokásos kimért stílusában Sentoumaru. Fekete kimonoján egy kék karszalag díszelgett. Õ nem a tudósokhoz sorolta magát, sokkal inkább a rendfentartó erõkhöz. 3. tisztként ideje legnagyobb részét a Részlegnél töltötte, utasításokat adva a többi kék karszalagos õrnek.
- Nos... akkor viszlát, Sentoumaru. Még találkozunk. - mondta Takeda.
- Úgyhiszem. - köszönt el Sentoumaru, még véletlenül sem pillantva Kohakura. Még egy pár másodpercig fürkészte Takedát, majd hátat fordított és egy másik kék szalagos shinigamihoz fordult. Kurta parancsokat osztott ki, majd mindketten kisiettek a szobából.
Takeda intett Kohakunak, mire az nagy nehezen elfordult a villogó monitoroktól és a kijárat felé vette az irányt. Takeda még pár másodpercig gondolkozott, majd egy hirtelen gondolatra levett az egyik felfüggesztett táskát.
~ Ebbõl sosem árt. ~ gondolta, majd a kimonoja belsõ zsebébe csúsztatta az átlátszó tasakban lévõ golyókat
Már indult volna ki, amikor szeme megakadt az egyik üvegvitrinen. Egy kék, kör alakú búra volt a vitrinen belül.
~ Tesztelésre vár, kérje szakembereink segítségét! Köszönjük! ~ olvasta a fekete kiíráson.
Takeda lopva körülnézett, majd vállat vont és kivette a zöld a szekrénybõl. Magához vett egy üres táskát, majd õ is távozott az épületbõl.