A 4. osztag területe

[Takahito Moto]

Ez a rész leginkább a hatalmas kortermekről híres. A 4. osztag területe felét téglalap alapú nagy épületek foglalják el szép rendezett sorban, ezek a kortermek, és a terület közpe. Körülötte vannak a shinigamik szállásai, ami már sokkal termlszetesebb: régi házak parkokkal és ösvényekkel elválasztva.

[Toda Josinaka]

Josinaka évek óta nem járt már a 4. osztagnál. Nem is kívánkozott ide vissza. Épp elegett feküdt itt kómában. Bár volt pár karcolása, úgy dönöt nem annyira vészesek.
Elsõrorban Fudzsiko miatt jött. Sajnos az utóbbi két évben egyáltalán nem tudott találkozni a 4. osztagos lánnyal. Elsõsorban azért mert fõleg Raitával és Miharuval lett jóban, illetve mert az állandó harcok kevés szabadítõt adtak neki. És bár hiába lett átmeneti béke, mint hadnagynak a teendõi jóval megszaporodtak.
Csendesen sétálgaott és fogalma sem volt hol is keresse a lányt.
Josinaka már az akadémia óta ismerte Fudzsikót. Egyike volt azoknak, akikkel Josinaka igazán jóban volt. Mostanra a 30 fõs osztályból talán ha 5-en maradtak.
Csupán ennyien élték tól az elmúlt évek harcait.
Végül Úgy dönött, hogy arrafelé keresi a Fudzsikót, ahol az ügyeletesek dolgoztak. Apró sérüléseket láttak el meg hasonlók. Ha nem is lesz ott talán valaki útbaigazítja majd.

[Toda Josinaka]

Végül egy fél órás bolyongás után megtalálta akit keresett.
Teruzumi Fudzsiko az egyik napsütötte parkban pihent és egy kis könyvet olvasott.
A lány egészen kis termetû és vékony volt. Fekete haját hosszúra növesztette, de szinte mindig szoros konytba fogta. Mikor észrevette a közeledõ shinigami fiút elmosolyodott és kedvesen integetett neki.
- Josinaka-san. De régen láttalak. - Majd bosszúsan felvonta a szemöldökét. - Látom megint van pár sebed. Egyszer akkor is látogasson meg a hadnagy úr ha nem a sebeit kell összefércelni. Na ülj ide mindjárt befoltozlak - Mondta megjátszott haraggal.
- Én is örülök, hogy láthatlak Fudzsiko-csan. - köszönötte õ is a lányt és leült mellé.
Miközben Fudzsiko mágiával ellátta Josinaka karcolásait lelkesen elbeszélgettek mindenfélérõl. Kellemesen elnosztalgiáztak az Akadéiai évekrõl. És gyászolva emlegették a halott bajtársakat és évfolyamtársaikat. Fudzsiko többször is megszidta Josinakát amiért nem mondta el neki hogy kinevezték hadnagynak.
Josinaka pedig pedig azt vettette a lány szemére amiért nem mondta el hogy kinevetzék 6. tisztnek.
Végül Fudzsikonak vissza kellett dolgozni. Josinaka pedig megkapta Moto pokollepkéjét, és úgy döntött, hogy hosszú idõ után eltölt egy kellemes estét õ is a Lélekakácban.
Indulás elött küldött egy pokollepkét a kaiptányának, illetve Raitának és Miharunak. Bár nem igazán hitte hogy el is fognak jönni. Mostanában mindkettejüknek rengeted dolga volt, és ritkán tudtak találkozni.

[Toda Josinaka]

Hollow arc

Kazuma és Josinaka beléptek a 4 osztag hatalmas kórházába. Békés idõben a hely kongott az üressgétõl. Ez most is így volt, ám Josinaka jól emlékezett rá, hogy a Serireitei ellen intézett támadások alkalmával milyen állapotok uralkodtak itt. Sebesültek és vér mindenütt, miközben elkínzott arcú 4. osztagos gyógyítók próbálták megmenteni a behozottak életét.
Sokan lenézik a 4. osztagot, mivel egy sor alantas munkát õk végeznek el, de ez csak addig tart, amíg egy gyógyító meg nem menti az életüket.
A két shinigami egy kisebb szobába ment be, ahol az edzések, gyakorlatok során megsebesült leleket látták el.
- Mi a panasz - dörrent rájuk egy nagydarab shinigami, aki egy asztal mögött ücsörgött. Alkata alapján inkább a 11 osztagban tudtavolna josinaka elképzelni mint itt. A férfi épp egy újságot olvasott mikor meglátta, hogy betegei érkeztek.
- Mi a panasz barátocskáim - kérdezte szívélyesen, és arcán aggodó mosollyal felállt a heléyrõl. - Túlságosan belemelegedtetek a gyakorlásba? ejnye ejnye. Nem lesz ez így. helyes. A túl sok agresszió árt a lélekerõnek. Na te ülj le oda - intett Josinakának. - Te pedig oda.
A 4. osztagos Kazuma kezébe nyomott egy üveget, hogy igya meg. Mint mondta, az õ sérülése nem vészesek, és az a gyógyszer majd helyrerakja. Közben végig Josinakán tevékenykedett. Tett néhány keresetlen megjegyzést a varázskötésre, majd mágiával elátta a sebet.
- Legközelebb joban figyeljetek oda. Ha nem lett volna az a kötés. Sokkal súlyosabb vége is lehetett volna, drága barátaim. Nos készen vagyunk mehettek is.
- Köszönjük a segítésget - Mondta Josinaka, és Kazuma is elrebegte a maga háláját. Bár látszott rajta, hogy nemigazán izlett neki a lötty amit megivott. Ellenben a lélekereje szépen visszatért, és sokkal kipihentebbnek tûnt.
- LEgjobb lesz, ha megérdeklõdjük Nagitól, hogyan halad az üldözés. Remélhetõleg közben megérekzik Takeda válasza is, hogy õ mit sejt efelõl a jelenségrõl. Hol találkozzunk Nagival? - Fodult a 11 osztagoshoz, miközben az ujján már ott billeget a kis fekete pokollepke.

[Masashiro Kazuma]

Joshinaka-san, hát hadnagynak nézek én ki? Én csak egy egyszerű beosztott vagyok, akinek az a dolga, hogy tűrje a sok löttyöt, amit a galád 4. osztagosok leküldetnek a torkán. Nem is beszéltünk meg semmit, egyébként, így nekem azt volt a leglogikusabb megoldás, hogy visszamegyek szépen a barakkba és várom a felsőbb utasításokat.
- Nincs megbeszélt hely, hadnagy úr, úgyhogy kénytelen leszek várni, míg osztagom kapitánya, vagy hadnagya újdonságokkal nem lép elő. És szerintem Hanata-san is ugyanezt kénytelen csinálni, így sajnálom, de nem tudok segíteni. - hajoltam meg előtte, majd visszaindultam a 11. osztag székhelye felé. A horribilis orvosság még mindig égette a torkomat, és szilárd meggyőződésem volt, hogy a doktorok szántszándékkal kevernek ilyen rosszízű itókákat: tiszteljük azokat, akiket alapjáraton lenéz a társadalom...

[Shunsen Sakura]

Sakura hangokat hallott a terem másik oldaláról, viszont egy fal miatt semmit nem látott. Rögtön felismerte a 4. osztagos hangját, aki őt is ellátta, illetve nem sokkal később Josinakáét, majd Kazumáét. Mire egyáltalán felfogta hogy kik is vannak itt, és hogy miről beszélnek, Kazuma már el is ment.
Sakura nagy nehezen feltápászkodott, majd eltotyogott a sarokig, ahol óvatosan kihajolva megpillantotta még üldögélő Josinakát. Nem volt valami jó állapotban, ám a 2. osztagos lánynak egy szava sem lehetett. Ő maga mindenütt televolt horzsolásokkal.
Mivel, Josinaka még mindig nem nézett fel, csak elmélyülten bámult maga elé, Sakura megszólította.
- Josinaka-san! - üdvözölte kedélyesen a 9. osztagost miközben kardját a vállán támasztva közeledett a hadnagyhoz. - Hát önnel meg mi történt?

[Toda Josinaka]

Josinaka kissé zehéz szívvel küldte útjára a pokollepkét. Azt üzente Naginak amire Kazuma is felhívta a figyelmét. Várniuk kell amíg a kapitányok eldöntik hogyan folytatódjón Benki kézre kerítése. Ám azt még hozzá tette az üzenethez, hogy találkozzanak majd a csapataikkal, fellegvár közelében. Onnan elméletben a város bármely része könnyen elérhetõ.
Még be se fejezte az üzenet lediktálását Kazuma már el is ment.
- Josinaka-san, hát önnel meg mi történt? -szólította meg a hadnagyot egy kellemes nõi hang. A shinigami fiú összerezzent és eleresztette a markában tarott pokollepkét, ami szárnyra kapva az ablakon át kilibbent a szabadba.
- Sakura-san, de örülök hogy látlak. - köszönt a lánynak Josinaka, és alaposan végigmérte - Ezt akár én is kérdezhetném tõled. Volt ma reggel egy kis gondom egy megvadult 8.osztagossal. Átdöfött egy nyílvesszõvel. Remélem te azért nem jártál ilyen szerencsétlenül

[Shunsen Sakura]

- Azt hittem hogy... - kezdte a lány, majd összeráncolva a homlokát a plafonra pillantott, mutatóujjával az állát böködve. - Éppen ebédelni tartottam a második osztag épületébe, amikor egy ismeretlen shinigami megtámadott. Azt se láttam hogy ki volt, vagy hogy milyen osztagos, csak hirtelen rám ugrott hátulról. Aztán birkóztunk egymással egy ideig, majd elshunpozott. Érdekes volt. - mormogta a lány, hirtelen Josinakára pillantva. - Mi a fene történik itt?

[Toda Josinaka]

- Bárcsak tudnám. - sóhjatott fel Josinaka. - Üzentem a kapitányomnak, és Nagi-san is ezt teszi a saját hadnagyával. De egyenlõre semmi hír.
Ekkor újra megjelent a nagydarab 4 osztagos férfi és rosszallóan mérte végig Sakurát. - Hihetetlen, hogy ma mindenki megõrült. A másik terembe sátnikált be az elõbb vagy négy sérült a 10 osztagtól. - csevegett, miközben elõszedte odalépett Sakurához és mágiával elkezdte gyógyítgatni a lány sebeit. - Te még egész olcsón megúsztad aranyom. Drága barátom ott melletted sokkal csúnyább sebet kapott.
Mikor végzett egy-egy üveget nyomott Sakura és Josinaka kezébe. - Ez vegyétek majd be. Segíti a lélekerõ regenerációját, és gyorsítja a lélektest gyógyulását. További sérülés mentes napot kívánok kedveseim - köszönt el mosolyogva és dudorászva átment a másik terembe.
- Arra gondoltam, mi lenne ha elmennék a 12. osztagoz? - Fordult Josinaka Sakurához, és közben elrejtette a ruhája zsebében a gyógyszert. - Talán ott tudnak valamit. Ha pedig megtalálják Benkit, vagy azt aki téged megtámadott. Akkor biztos szólni fognak nekünk is. Ürülnék ha melletted harcolhatnék.

[Shunsen Sakura]

- Jó ötlet - válaszolt Sakura. - Jobb is ha együtt maradunk, hátha megint valami őrültség történik. Meg aztán nem ártana ha valamit megtudnánk erről az egészről. Nem tetszik ez nekem.
Egy pillantás erejéig csend uralkodott a szobán.
- Josinaka-san... tud járni, vagy segítsek? - kérdezte lényegre törően a második osztagos.

[Toda Josinaka]

- Nem, köszönöm Sakura-san már meggyógyítottak. - Mutatta meg Josinaka az oldalát, ahol semmi nyom nem utalt ara, hogy a hadnagyot korábban leszúrták volna.
A shinigami lány bólintott, és jelezte, hogy induljanak. Az érkezésük óta egyre több sebesült jelent meg akiket saját társaik támadtak meg. A helyzet annyira komolynak mutatkozott, hogy még a 4 osztag hadnagya is elõkerült valahonnan a jegyzeteivel, hogy részletes jelentést vigyen Kotetsu kapitánynak.
Nem lesz ez így jó. Csóválta meg a fejét Josinaka. Minnál hamarabb az ügy végére kelljárnunk mielõtt még nagyobb lesz itt a felfordulás.
Josinaka egy pillantra megtorpant, mire Sakura kérdõn nézett rá.
- Azt hiszem beszélnünk kéne a hanagy úrral. Talán Harunobu-san tud valamit. - Intett Josinaka a nagyhangon parancsolgató, pedáns szõke halálisten felé. - És talán a sebesültek is mondanak új dolgokat. Meg kell tudnuk, hogy név szerint kik azok akik megörültek, és hogy mi lehet a közös bennük.

[Toda Josinaka]

- Utoljára mondom, hogy hogy a kötszereket, a cimkéjükkel kifelé kell a polcra rakni! - Csattant fel a szemüveges halálisten naplóját szorongatva. - A rend az alapja mindennek, ha az a nyavalyás cimke fordítva van összkeveritek nekem. Te meg hogy használod a gyógyítást azon a szerencsétlenen? - Kiáltott rá pár megszeppent gyógyítóra, akik épp két sebesültet láttak el. - borzalmas nap a mai is. a kapitány asszony figyelmen kívül hagyta megint a hatékonyság növelésére benyújtott javaslataimat. Ráadásul ma pár idióta egymásnak esett, és az újoncok nem elég elkötelezettek ráadásul hanyagok - irta elfordulva a többi 4. osztagostól. - Javasolni fogom Kotesu kapitánynak, hogy intenzív továbbképzésre van szükésg a felszerelés használatát illetõen. - Szavait tisztán lehetett hallani a teremben, és minden 4. osztagos csúnya pillantásokat küldött a hadnagy felé. Egyikük a mutató ujjával a fejét fúrta és közben a Harunobura mutatott. Az egyik lány halkan kuncogni kezdett.
- Áh Toda-san - Üdvözölte a 9. osztag hadnagyát az idegesítõ 4. osztagos. - Minben segíthetek? Mint látod elég sok a dolgunk.
- Harunobu-san hadd mutassam be Shunsen Sakurát a 2. osztagból. Nem baj ha egy kicsit beszélgetünk a sérültekkel? Illetv el tudod mondani, hogy mitõl sérültek meg ennyien? - Kérdezte, elhallgatva azt a tényt, hogy õ és Sakura is sérült volt pár perccel korábban.
- Ne is kérdezd Toda-an. Valami balhé a 8. oszagosoknál, meg páran a 7. osztagból. néhányan egymásnak estek, de nem olyan sima módon. Voltak akik erõs démonmágiát használtak, vagy kiengedték a kardjukat minden tilalom ellenére. Már küldtem is egy jelentést a kapitányomnak. Úgy tudom valahol a fellegvárban van most. - Intett az épület felé.
- Hogy, hogy csak 8. és 7. osztagosok sérültek meg? - Kérdezte Josinaka.
- Nem tudom ezt már tõlük kéne megkérdeznetek. Nekem elég sok a dolgom.
- Rendben nem is tarunk fel tovább. - Mondta josinaka, mikor egy pokollepke repült be az ablakon és egyenesen a 9. osztag hadnagyának vállára szált le. - Ez egy üzenet Takedától - mondta Sakurának. - Jobb lesz ha meghallgatjuk mielõtt beszélünk a sebesültekkel

[Nem játékos karakterek]

- Josinaka-san! - hallatszott Atsutane Takeda monoton hangja. - Motoval a Hollow-veremnél jártunk. Feltételezem, hogy hallhattál róla mi történt ott kint, nem rég. Ha mégsem, hamarosan biztos hallani fogsz róla, így csak röviden tájékoztatlak. Jelenleg Kohaku és én a Fellegvár felé tartunk, hogy értesítsük Ukitake kapitányt a történtekrõl. Egy adjuchas szabadult ki a Verembõl, mely kisebb mészárlást rendezett az õrök között. A halottak száma ismeretlen számomra, azonban ránézésre meglehetõsen nagynak tûnik. Az adjuchas rendkívül veszélyes, különleges és nagyon ritka képesség tulajdonában van. Irányítani tudja a shinigamikat és a gyengébb hollow-kat. Bár a 12. osztag vizsgálta az adjuchast, nincs tudomásom arról, hogy milyen kapcsolat szükségeltetik ahhoz, hogy irányítson valakit.
Benkeijel kapcsolatban: nem sok ilyenrõl hallottam... ma reggelig, amikor Norutát, Motot, Kohakut és engem shinigamik támadtak meg a Hollow-veremben. Beszámolásod nagyon sokban hasonlít a ránk támadók viselkedéséhez. Nem akarok elõrebocsátani semmit, de könnyen lehet, hogy kapcsolat van Benkei és az eltûnt adjuchas között. Már csak azt kell kiderítenetek, hogy mi. Én a 8. osztag területén kezdeném a keresést. Érdeklõdjetek Benkei után, mit csinálhatott az elõzõ napokban. Sok szerencsét, Josinaka-san! Szükségünk lesz rá.
Még utoljára egy furcsa recsegés hallatszott, majd a hang - a pokollepkével együtt - semmivé vált.