|
Post by Toda Josinaka on Aug 4, 2010 11:58:01 GMT 1
A híres 11. osztag területe nyugat Seireitei legmagasabb pontján található. Harci osztag lévén itt található a legtöbb edzõterem, kardoforgató és pusztakezes technikákat oktató dojo. Még a könyvtárukat is átalakítótták edzõremmé. Annak ellenére hogy a legkeményebb harcosok laknak itt meglehetõsen idilli a táj. Az épültek kecsesek és elegánsak. Csupán a fegyver raktárak magasodnak a többi épület fõlé. Az egész negyedet be lehet látni híres õrtornyukból.
|
|
|
Post by Toda Josinaka on Aug 21, 2010 20:02:24 GMT 1
Noruta épp az egyik dojoban gyakorolta kardvívást pár újonccal, mikor suhogó fehér haorijában megjelent az osztag nemrégiben kinevezett új kapitánya Madarame Ikkaku, és a harmadik tisztje Yumichika. Madarame egy Kenpachitól ellesett vérszomjas vigyorral nyugtázta a Noruta körül heverõ három másik halálistent. - Látom jól megy a gyakorlás. - Kiáltott feléjük madarame miközben kopasz homloka csak úgy szikrázott a napfényben. - Jó ötlet volt, hogy ellened állajank ki és így gyakorolják, hogy milyen az ha egy kicsit erõsebb ellenféllel vívnak. És látom nem is ment nekik rosszul - tette hozzá Mikor észrevette a Norután lévõ pár vékony vércsíkot. - szeretnék veled pár szót váltani négyszemközt, - azzal odébbhívta a tisztjét. Közben Yumichika jelent meg a gyakolló 11. osztagosok között, hogy elkápráztassa õket elegnáns vívóstílusával és szépségével. - Figyelj jól Noruta. Tegnap volt valami zûr Rukongai nyugati részén. Amióta Reito lelépett, hogy levadássza Ruruit a kisebb nemesi házak nyugtalanabbak. tegnap pár emberüket látták amint harcot provokáltak ki egy teázóban egy lélek miatt. Mint kiderült annak akkora a lélkereje, mint a tiéd. sõt talán még nagyobb. Ám képtelen kontrolálni, és romba döntötte az egész utcát. A Kani ház pedig mindenképpen meg akarja szerezni magának ezt a leleket. Ukitake pedig parancsba adta, hogy mi fogjuk el elsõnek. - Madarame sóhajtott egyet látszott hogy most jön a számra kellemetlen rész.. - A Fõkapitány úr szerint ez kiváló alkalom, hogy a 11. osztag vezesse az akciót. A parancs szerint pontban délben találkozol a más osztagokból érkezõ önkéntesekkel a nyugati fõkapu elött téren. És te leszel a szakasz parancsonka. részvétem, amiért te leszel a fõnök. hidd el nekem utálatos meló az. Már bánom hogy annyi évtized után belementem ebbe a kapitányídologba. Ja igen. Van egy lélek aki felkeltette az érdeklõdésemet, õt mindenképpen vidd magaddal.. Még viszonylag új nálunk és komolyabb rangot szándékozok adni neki. Figyeld meg a bevetés alatt és jelents róla. A neve Masashiro Kazuma. Van kérdés?
|
|
|
Post by Rukishikaja Noruta on Aug 21, 2010 22:30:13 GMT 1
Noruta végig hallgatta Ikkakut és a rá háruló feladatot. - Van kérdés? - Kérdezte Ikkaku. - Nincs. - Felelt egyhangúan. - Remek. Most pedig menj. Várom a jelentésed.
|
|
|
Post by Masashiro Kazuma on Sept 4, 2010 19:25:27 GMT 1
Kazuma visszatért divíziója territóriumára, de nem fűlött a foga az edzőtermekhez perpillanat. Kiszemelt egy elhagyott kis dombot, aminek tetején egy fa állt és leheveredett a fa tövébe. Első küldetésén túl volt és nem volt benne biztos, hogy mit gondolhatnak most róla a többiek. Lehet hogy az a Nagi szimpatikusnak találja vagy csak együttérzést próbált kifejezni utolsó hozzá intézett mondatával, de biztosnak egyáltalán nem nyilvánította. Lehunyta szemeit és reménykedett benne, hogy a pár óra pihi valamennyire helyre tudja hozni zavaros önbizalmát.....
Abból a pár órából pár perc lett. Fél szemmel kilesett és egy hegyvidék bontakozott ki előtte. Felült és körülnézett. Egy teljesen átlagos hegységrendszert látott maga előtt, kisebb hegyekkel, dombokkal völgyekkel teletűzdelt lenyűgöző tájképet, amit csak egy nagydarab szőrös szörnyeteg csúfított el.
-Szervusz Kazuma- mondta a csúf, ronda szörnyeteg. -Szervusz Behemót- mondta (a csúf ronda) Kazuma. A csúf, ronda szörnyeteg így nézett ki: 2x akkora volt mint Omeada hadnagy, tetőtől talpig fekete bunda, erős, rövid szőrzet borította, görnyedt volt, előre ugró állkapoccsal, amiből tűhegyes agyarak meredeztek. Két hatalmas karja végén hosszú karmok voltak (3 ujja volt/kéz), és lábujjai is karmokban végződtek (meglepetés: itt is 3). Szemei pirosan fénylettek, pupillája nem volt. Hangja megnyugtatóan mély volt.
(B)-Hogy-s mint leendő hadnagy úr? Rég nem beszélgettünk. (K)-Hadnagy pf...majd pár száz év múlva, amikor annyi szőr lesz az arcomon mint a te testeden... (B)-Legalább nem fogsz fázni- mondta jókedvűen. (K)-Te is láttad mit csináltam abban a műhelyben, csak azért, hogy bizonyítsam mekkora egy fafej vagyok- morogta- most már mindenki tudja, hogy a 11. osztag újonca nem marad le forrófejűségben az átlagtól... (B)-Hiába sajnáltatod magadat, én nem tudok rajtad segíteni. Elmondhatom ugyan, hogy szerintem mi lett volna a helyes döntés, de ez már nem fogja megváltoztatni a múltat, se a jelent, se a jövőt, hiszen végtére neked kell változtatnod önmagadon ha azt akarod, hogy elfogadjanak úgy, ahogyan te akarod. (K)-Én igyekszem elfogadtatni magam, de ezek után lesz mit bepótolni...mi lesz ha más küldetések is miattam kerülnek veszélybe, társaim halnak meg a saját önfejűségem miatt. Lehet, hogy nem vagyok rátermett, hogy shinigami lehessek. Lehet, hogy mindenkinek egy szívességet tennék ha lelépnék... (B)-Így gondolod? És akkor szerinted mi lesz velem? Mi lesz veled? Elmész földművesnek? Naphosszat ugyanazt az unalmas robotot végezni? Könnyen föladod, ha valami hibát követsz el. Nincs tökéletes teremtmény, nincs tökéletes shinigami. Mindenki hibázik, mindenkinek vannak rossz napjai, de van ez így fordítva is: mindenki ér el sikereket, mindenkinek vannak jó napjai. És ha hibázol, a többiek azért vannak melletted, hogy megbocsássanak többek közt, hiszen végtére te is megbocsátod mások hibáit. És ha ennyi időd van sajnáltatni magad, akkor menj el edzeni, erősödj, tanulj és meglátod, hogy én sem csak egy nagy szőrös valami vagyok.- mosolygott. (K)-...............Kösz Behemót; ez kellett. És tudom, hogy te nem csak egy nagy szőrös valami vagy. Te egy nagy szőrös karmos valami vagy.- (B)-Nos legalább haladunk, de épp itt az ideje, hogy felébredj és elkezdj dolgozni a hírneveden. Örültem a szerencsének... Kazuma becsukta szemeit, és már csak visszhangosan hallotta zanpakutoja hangját.
Kazuma, miután felkelt, elindult a barakk felé...talán kéne edzeni; ha csak egy kicsit is..
|
|
|
Post by Masashiro Kazuma on Sept 16, 2010 23:04:50 GMT 1
Kazuma az ágyában ébredt miután Noruta visszarángatta a fogadótól. Eltelt neki pár percbe mire felfogta hol van és mi történt vele tegnap. Nos, eltöltött egy igen érdekes estét, halálra itta magát, megismert egy újabb nőnemű személyt (ennyi ragadt meg) és....ennyi. Ami maradt az egy jó erős fejfájás volt, álmosság, gyomorgörcs, kis hányinger, és némi szédülés. Megérte? kérdezte magától. Majd eme költői kérdést nem megválaszolva megkereste a legközelebbi fürdőt és elhatározta, hogy többet sose fog még csak ránézni sem az alkoholra. Tisztálkodás után az egész napot kedvenc dombján gondolta eltölteni, ahol átgondolhatta a (szellemi) lét értelmét.
|
|
|
Post by Rukishikaja Noruta on Sept 19, 2010 10:31:38 GMT 1
Noruta hallotta hogy a kapitány 20 embert keres egy igen fontos küldetéshez. Gondolta lesz elég veszélyes hogy megmozgassa tagjait, ezért felkereste a kapitányt. Amikor az irodájába lépett nem volt egyedül. A harmadik és negyedik tiszt is ott volt első jelentkezőkként. - Nézd már ki van itt! Csak nem a korcs Noruta? - Gúnyolódott a harmadik tiszt. - Fejezd be Kirioke! - Csitította társát a negyedik tiszt. - Bocsánat mi már itt sem vagyunk. - Mondta még mindig gúnnyal a hangjában. Noruta legszívesebben fejét vette volna Kiriokénak de nem tehette, most még nem. A kapitány unottan ült asztala mögött. - Miért jöttél Noruta? - Tudja maga jól. A küldetésre jelentkeznék. - Rendben. Hamarosan indul hattok majd. - És mégis milyen küldetés lenne ez valójában? - Szinte minden osztag elküldi húsz emberét az emberek világába. - Noruta meglepetten hallgatta kapitánya szavait "az emberek világába". - A többit megtudod azoktól a kapitányoktól akik veletek mennek. Jah és a gyülekező Rukongaiban lessz egy gargantánál, nem fogod eltéveszteni.
|
|
|
Post by Masashiro Kazuma on Sept 19, 2010 12:43:11 GMT 1
Kopogás, ajtó nyílik és egy álmos fej néz be rajta. -Tiszteletem Kapitány- kezdte el jól betanult szövegét Kazuma- hallottam egy 20 emberes küldetés hírét és jelentkeznék szolgálatra, ha van rá igény (áh üdvözlöm Noruta senpai). -Helyes- rikkantotta a kapitány - már kezdem azt hinni, hogy nem csinálsz egyebet csak a lóbőrt húzod. Noruta elmondja, hogy merre kell majd gyülekezni, és próbálj meg nem túl sok épületet lerombolni- tette hozzá vigyorogva Madarame.
|
|
|
Post by Takahito Moto on Sept 25, 2011 12:38:48 GMT 1
Kazuma a szobájában ült és még midnig a sebét ápolta. Bár már két hete történt, a Vasto Lorde csapása nem gyógyult gyorsan. Takahito hadnagy is még mindig kötésekkel jár, kel. Egyszere kopogtatást hallott a szoba ajtaján. -Masashiro Kazuma, 11. osztag 20. tiszt jelen van? -hallotta a formális hangot. -Itt vagyok, gyere be. -egy 11. osztagos shinigami lépett be. -Jó reggelt. MAdarame Ikkaku küldött. Látni óhajtaj önt. -Köszönöm. -mondta Kazuma, a shinigami pedig meghajolva kihátrált a szobából.
|
|
|
Post by Masashiro Kazuma on Sept 25, 2011 14:01:04 GMT 1
(Innentől 1es szám 1ső személyben fogom karakteremet irányítani, ne tessék meglepődni)
A kapitány? Valamit rosszul csináltam volna? Tudom, hogy nem sokat tettem hozzá az utolsó harcoknak, minden második percet hullát imitálva töltöttem, de még mindig élek.... bár lehet, hogy ez a probléma, hogy élek, és sokan mások meg nem, akik minden bizonnyal szintekkel felettem vannak. Ehhh, legrosszabb esetben kilépek, vagy elmenekülök, és beállok a rizsföldekre dolgozni. Biztos az is izgalmas munka. Sebeim kissé hátráltattak a mozgásban, így oldalamat fogva, sántikálva indultam el végzetem felé. Bekopogtattam és a "Tessék" felszólításra beléptem. - Tiszteletem kapitány úr. Hívatott? -
|
|
|
Post by Takahito Moto on Sept 25, 2011 16:13:48 GMT 1
-Igen. -bólintott Ikkaku. -Hogy vagy Kazuma? Rendben vannak a sebeid? -Elég lassan gyógyul az igazat megvalva....-mondta Kazuma félénken. Még mindig attól tartott, hogy ki lesz dobva. -Értesülésem szerint megmentetted Takahito hadnagy életét. És gondolom tisztában vagy vele, hogy emnnyi 11. osztagost vesztettünk el. 4. tiszt, 6. tiszt, 8.tiszt, 9.,10.,12.... sorolhatnám még, de túl hosszú lenne a lista. A 20 emberünkből 17 elesett, remélem büszkén. Kazuma lehajtotta a fejét. Szégyenkezett, hogy Ő visszatért. -Igen, taichō. Biztos büszkén estek el. -Tekintettel a veszteségeinkre, -foyltatta Ikkaku.- és arra, hogy Takahito hadnagy mindenki fülét ezzel rágja, ezennel kinevezlek 6. tisztnek! Az engedélyt már megkaptam Ukitake főkapitánytól, és holnaptól hivatalosan viselheted a címed!
|
|
Hanata Nagi
Magas lélekenergiájú
A 2.osztag 5. tisztje
Posts: 135
|
Post by Hanata Nagi on Sept 25, 2011 16:36:56 GMT 1
Nagi leült Kazuma szobájának ajtajában. Természetesen tudta, hogy hol van a fiú, Moto az imént modnta neki, ezért úgy döntött, hogy megvárja itt, de aztán meggondolta magát. Szétnézett, sehol nem volt senki. Megpróbálta kinyitni az ajtót. Sikerült. Kazuma elfelejtette bezárni. Belépett, és leült egy székre a sarokban. Elrejtette a reiatsuját és várt.
|
|
|
Post by Masashiro Kazuma on Sept 25, 2011 17:12:34 GMT 1
Körülbelül két percig kellett a fejemből néznem ki, hogy felfogjam, hogy nem a kivégzőhely a következő állomás az életemben. Viszont nem hittem volna, hogy ennyire megkopaszodott az osztag. Konkréten alig maradtak páran életben, úgyhogy valószínű a fölösleges leépítést elkerülendő sem adtak volna hóhérkézre. Kihúztam magam, már amennyire sérüléseim engedték, és meghajoltam. - Köszönöm szépen. - éreztem, hogy az egyik mélyebb vágásom felszakad egy kicsit, de összeszorított fogakkal tűrtem. - Ennyi. - tett pontot a végére a kapitány - Most meg szigorú pihenésben kell részesítenünk téged, mert nem leszel jó a csatatéren ha romokban vagy. Ki tudja, mit tartogat a holnap számunkra. - Kiléptem az szobából, és bár sikerült megbirkózni a tudattal, hogy mostantól nem én leszek a fa gyökere, azért a 11. osztagok temperamentum nem igen tetszett nekem. Túlságosan is sokra értékelik, ha ... eh mindegy, nincs értelme ezen filózni. Felesleges, de legközelebb igyekszem majd jobban teljesíteni. Hogy egyetlen társam se lelje halálát a harcmezőn. Mert ugye élve jobb, mint halottan... bizonyos helyzetekben. Gyanútlanul nyitottam be a szobámba, amikor is a semmiből támadási szándékot észleltem, de túl zavart voltam, hogy ki tudjak térni előle.
|
|
Hanata Nagi
Magas lélekenergiájú
A 2.osztag 5. tisztje
Posts: 135
|
Post by Hanata Nagi on Sept 25, 2011 17:19:21 GMT 1
Nagi leteperte Kazumát. -Hehe. -mosolygott. -Iylen könnyű lenne meglepni a 11. osztag 6. tisztjét?
|
|
|
Post by Masashiro Kazuma on Sept 25, 2011 17:32:53 GMT 1
Egy jókora puha test volt rajtam, és egy kedvesen csipkelődő hang tulajdonosára néztem fel. Amióta visszatértünk az emberek világából nem igen volt alkalmunk, hm, egymással lenni... tudjátok... privátban stb. Bár nem voltam hálás, testem végképp nem, hogy találkozott a padlóval (éreztem, hogy valami megint felszakadt), nem tudtam kedvesemre haragudni. - Igen, ez a jó halál, én így akarok eltávozni innen, ebben az ágyban, ezen a párnán. - azzal eljátszottam, hogy meghaltam.
|
|
Hanata Nagi
Magas lélekenergiájú
A 2.osztag 5. tisztje
Posts: 135
|
Post by Hanata Nagi on Sept 25, 2011 17:36:46 GMT 1
Nagi nevetve vágta fejbe Kazumát. -Idióta vagy! -kiáltotta még mindig nevetve, majd lefeküdt Kazuma mellé.-Miylen érzés? -majd Kazuma értetlenségét látva hozzátette egy kis vigyorral.- Mármint 6. tisztnek lenni.
|
|