2. osztag területe

[Toda Josinaka]

A gotei 13. 2. osztaga, az orvgyilkosok, halálisten ninják és a dimenziók között vadászó elit alakulatok osztaga. Központja közel esik a fellegvárhoz és egy igazi kis erõd tele titkos rejtett kiképzõpályákkal, és termekkel.

[Hanata Nagi]

Nagi a szobájában volt, mikor kopogtattak az ajtaján. Felkapta köntösét, és az ajtóhoz ment, kinyitotta. A küszöbön egy feketerzhás ninja volt.
-Üzenetet hoztam Marechiyo Ōmaeda fukutaichō-tól. -mondta a feketeruhás. -Arra kéri önt, hogy csatlaakozzon egy Rukongaiba induló csapathoz a Nyugati kapunál pontban délben. A csapatot egy 11. osztagos titszt vezeti, és egy lelket kell kihozni Rukongaiból.
-Értettem, és köszönöm. -mondta Nagi, majd ecsukta az ajtót. Felvette a ruháját, és az oldalára kötözte a Zanpakutō-ját, majd lement az udvarra. 2 órája volt még a küldetésig, addig összeszedi a gondolatait.

[Hanata Nagi]

Nagi kissé másnaposan halgatta végig a híreket, hogy egy shinigami csapat indul az emberek világába.
*Míly meglepő!-gondolta. -Este még az emberek világáról beszélgetünk, reggel meg már csaspatok indulnak át. Vajon Josinaka tudott erről?
Naginak az is a fülébe jutott, hogy Kapitánya, Soi Fong is a csapat tagja lesz, és 10 shinigamit vihet magával az osztagjából. A lány semmiképpen sem akart kimaradni a küldetésből, ezért el is indult a kapitányi szoba felé.

A szoba előtt sor állt. Nagi megijedve számolta meg az embereket. 8. Ha már van bent valaki, és esetleg valaki már jelentkezett, akkor Ő már nem fér be a csapatba. Az ajtó előtt ott állt a 4. és a 3. tiszt, akik rangban előtte vannak, tehát Nagi szemében egy kis remény is felcsillant, hogy a kapitány talán rangsorban viszi el az embereket magában, és akkor még be fog jutni. Hirtelen kiabálás törte meg a helység csendjét. A hanga szobából hallatszott, és mintha Omaedara fuku-taicho hangján szólt volna.
-MI AZ HOGY NEM VISZ EL MAGÁVAL EGY ILYEN FONTOS KÜLDETÉSRE?!- ordított. -HOGY TEHETI EZT VELEM TAICHO!
A hang elhallgatott. Valószínűleg Soi Fong taicho most válaszol.
-DE MÉG AZ A KÉT ÚJONC HADNAGY IS ELMEHET!- üvöltött megint Omaedara, majd ismét csönd, és nyílt az ajtó, és megjelent a hadnagy vörös feje. -Be lehet menni. -mondta még mindig ingerülten.
Nagi elmosolyodott magában. Tehát Josinaka-san és Moto-san is jönnek.

Nagi negyedóra múlva került sorra, és belépett az ajtón. Meghajolt.
-Jó reggelt, taicho!
-Jó reggelt, Nagi. -mondta a kapitány. -Kitalálom. A küldetésre jelentkeznél.
-Igen. Persze csak ha van még hely.
-Szerencséd van. Te vagy a kilencedik. A gyülekezés Kelet-Rukongaiban történik, egy nagy tisztáson, aminek a közepén egy Garganta van. A terület le van zárva, csak shinigamik léphetnek be.
-Köszönöm, taicho. -hajolt meg megint NAgi, majd kiment a teremből.

[Shunsen Sakura]

Sakura a mai napon is az éjszakába nyúlóan edzett. Sérülései miatt a küldetés óta nem volt teljesen jó bőrben, törött bal karja még mindig gipszben virított oldalán. Egy hátraszaltó után következő körbepörgő rugást követően a sérült végtaggal próbálta magát megtartani egy egykezes átforduláson... sikertelenül. Fogvicsorgatva feküdt egy picit a földön, majd felugrott, és tovább folytatta a harcot a láthatatlan ellen.
Végig egy dolog járt a fejében : ha az az egy nyomorult hollow nem kapja el olyan rosszul, most fele ennyi baja nem lenne.... meg úgy amúgy is, hova lett mindenki? A legtöbb ember elment inni, de azért csak nincs ott mindenki.
Tovább gondolva a dolgot, felkerekedett egy jó kis futásra Seireitei körül így az éjszaka közepén, hátha kitisztul közben a feje, és a karjában levő lüktetés is kicsit lecsillapodik.

[Masashiro Kazuma]

......... Hogy a tinó rúgná meg, hol a frászban vagyok? Csupa olyan épület, ami ugyanúgy néz ki, és csupa rossz arcú egyén, akik meglehetősen mogorván néztek rám. Legalább is a szemük vágása erről árulkodott, hisz csak maszkos, vagy ninja egyenruhás alakot láttam, és csak a testfelépítésből tudtam arra utalni, hogy milyen nemű személy néz éppen csótánynak.
- Mit keresel itt? - dörrent rám egy tompa hang. Az egyik árnyharcos nagyon is közel merészkedett a privát szférámba, és kénytelen voltam néhány lépést hátrálni, nehogy félreértések történjenek. Ideje volt egy mesével előrukkolni, de én megmaradtam az igazságnál.
- Ha-hanata Nagi kisasszonyt merre találom? -
A ninja meglepődött szemeket meresztett, majd összeszűkítette, és, ha lehet még gyanakvóbban nézett rám. Majd kinyújtotta a kezét, amivel majdnem lekaszálta a fülemet, és kénytelen voltam arra fordulni. Ááá már érzem és is; két lélekenergia, amelyek közül az egyik kellemesen hívogató volt.... a másik meg kellemetlenül ismerős. Lehet, hogy emiatt néznek rám ilyen gyanakvó szemekkel: ki az a shinigami, aki mások reiatsuját nem érzi.
- De, ha megtudom, hogy rosszban sántikálsz, megtapasztalod, hogy az erő nem minden. - sziszegte a ruha mögül. Ezek rosszabbak, mint néhány 11. es. Ilyen társaságban van az én szemem fénye? Nem jó, nem egészséges, nem normális, azonnal rá kell beszélnem, hogy változtassa meg eme elhivatottságának a helyszínét. Botladozva elindultam a küzdőtérnek tűnő pályához, de nem léptem ki a napfénybe, hanem az árnyékokból lestem, hogy mégis mit csinál a kedvesem azzal az iszákos, kétszínű valakivel.

[Hanata Nagi]

Nagi a második osztag területén bóklászott. A hadnagyot nem találta az irodájában, sem a szobájában, ezért elindult a kapitányi lak felé. Bekopogott, majd belépett.
-Soi Fong taicho!- modnta. -Jelentést hoztam egy különös ügyről.
A kapitány gyanakodva nézett rá.
-Miért, mi történt?
-A második osztag területén egy 8 osztagos shinigami rátámadt hármunkra. -kezdte el Nagi a történetet. Mindenről beszámolt, és külön kitért arra, hogy Benkeit nem ilyennek ismerte meg. A kapitány komoran hallgatta végig, majd miután Nagi befejezte, kis szünet után kiadta a parancsot.
-Menj vissza a szobádba. -mondta. -Kiadom a parancsot pár második osztagosnak a keresésre és értesítem a nyolcadik osztagot. Legyél a szobádban, ha kellenél tanúnak, esetleg személyleírásnak!
Nagi meghajolt és elhagyta a szobát, még pont hallva ahogy a taicho elkezd mormolni a pokollepkének.

[Hanata Nagi]

Nagi fel s alá járkált a szobájában, Egyszerűen nem tudta mivel lekötni magát. Már elővett egy könyvet, de azt is egy oldal után lerakta. ~Ilyen hülye parancsot!-gondolta.Persze logikus volt, hogy a kapitány azt akarta hogy azonnal kéznél legyen és ne mászkáljon el magánexpedíciókra, de akkor is legalább ott tarthatta volna, hogy a híreket azonnal hallja. ~Valami csak történni fog most már!!!

[Nem játékos karakterek]

Ahogy Nagi türelmetlenül várt, egy pokollepke röppent a szobába.
- Hanata-san! - szólt Soi Fong kapitány hangja. - A Fellegvárból érkezem pár perc múlva egy 12. osztagossal és egy kívülállóval. Azt akarom, hogy szedj össze 3-4 embert, akikkel azonnal üldözõbe tudunk venni valakit. A többit személyesen elmagyarázom, találkozzunk az osztag területén!

[Atsutane Takeda]

Soifon, Takeda és Kohaku pár perc alatt a 2. osztag területére értek. Ha Kohakunak nem is, Takedanak kissé nehezére esett iramot tartania a kapitánnyal. Ebben a pillanatban a 2. osztag területén lévõ füves domb tetején várakoztak. Soifon türelmetlenül járkált fel-alá, kék zanpakutōja minduntalan a hátának ütõdött, ahogy megfordult. Takeda eközben egy farönkön ült, rendezgetve felszerelését. Azonban gondolatai folyamatosan Motora és Norutara ugrottak. A 12. osztagos sóhajtott, majd a felszerelést besöpörte táskájába.
- Nem szeretném sürgetni, Soifon kapitány, de nem kellene sietnünk? - kérdezte Takeda, ahogy feltápászkodott a farönkrõl.
Soifon lesújtóan pillantott Takedara.
- Több emberre van szükségünk. Remélem nem gondolod, hogy bárki életét kockáztatni fogom, azzal, hogy kevesen és felkészületlenül indulunk el.
- Természetesen, kapitány. - bólintott Takeda.
Így tehát vártak.

[Hanata Nagi]

Nagi rohanva érkezett meg, 4 ember követte őt.
-Taicho! -kiáltotta és meghajolt. -Jöttem amilyen gyorsan csak tudtam. Szia Takeda-san! -mosolygott a maszkos shinigamira. -Ők itt Arato Hiroaki és Hayakawa Kakuzeii a felderítéstől, Goto Heiji, 10. tiszt és Koiso Meiji, közlegény. Remélem megfelelnek majd! Mi a következő lépésünk?

[Atsutane Takeda]

A négy shinigami a homlokához emelve a kezét tisztelgett Soifon kapitány elõtt. Takeda is üdvözölte Nagit, majd a kis csapat sietve megindult Rukongai felé.