Post by Takahito Moto on Sept 25, 2011 12:33:16 GMT 1
-Rukongait Hollowok támadták meg. –kezdett bele Soi Fong taichō a küldetés összefoglalásába.-Bár a harcot elvesztették, egyikük elmenekült, és az egyik Shinigami-őr utána ment a Gargantán keresztül, s emiatt a Garganta nem záródott be, ami a lelkek világának összeomlásával fenyegetett. Ukitake gyorsan kiadta a parancsot: meg kell találni a Hollowot aki kinyitotta a Gargantát. Mivel több mint 10 éve sneki nem járt az emberek világában, a szükségesnél nagyobb csapatot küldtünk. 3 kapitány, 4 hadnyag, és minden osztagból 20-20 shinigami. Az osztagom és a 12. osztag csak 10-10-et vihetett.
-A túloldalon két bázist alakítottunk ki. –Takahito Moto jelentése itt kapcsolódott be Soi Fong taichō szavaihoz. –Egyet egy hotelban a város szélén, egyet pedig a belvárosban, az Akita torony mellett. Toda hadnaggyal ezt a bázist felügyeltük. A torony Shinto-papjaival harcba keveredtünk, mert egyikőjük árulóként Hollowokkal szövetkezett. A harc kemény volt, de végül győztesen kerültünk ki belőle. Ekkor jöttek a quincyk...
-Kemény párbajoknak voltunk tanúi. –szólalt meg most Toda Josinaka hadnagy. –Sokszor azt hittem, hogy nem élik túl a párbajozók. Halál csak a quincyk oldalán volt, de nem sokon múlt, hogy nálunk is legyen. Az utolsó harcot én vívtam meg Ishida ellen, bár addigra már nyertünk. Mégis, úgy tűnt, ez a harc fog mindent eldönteni. Nem volt könnyű dolgom, Ishida az első pillaanttól kezdve átlátott rajtam. Mégsem végzett velem. Csak az isten tudja miért. Győztesként kerültünk ki a harcokból, ezzel megnyertük a halálistent, aki felelőtlenül beugrott a Gargantába.
-A shinigami kihallgatását én vezettem. –Soi Fong taichō szemén lehetett látni a révedezést. –Minden flottul ment, de mikor rákérdeztem a gargantát nyitó Hollowra, aztmondta, hogy végzett vele. Ekkor midnen remény elhagyott minket, de kisvártatva egy hihetetlen segítség érkezett.
-Aimi. –gondolt vissza Toda. –Urahara Aimi. Gyönyörű nő volt, illet rá az Aimi szó. Urahara Kisuke ükunokájának vallotta magát, bár a shinigami képességek már rég kivesztek belőle. A 12. osztaggal együtt stabilizálta a Garganta állapotát, és rájött, ohgy hogy lehet bezárni, és újra kinyitni. Újra volt egy kapunk az emberek világába. Instabil volt, nem lehetett hosszan nyitva tartani de megvolt. A csapatottöbb részletben lehetett csak átengedni, így el is indultak a shinigamik visszafele. Kirendeltség szerint. Természetesen a mi csoportunk maradt utolsónak.
-Hihetetlen mészárlást rendezett. –Takahito hadnagy arca elsötétült. –Gargutannak rengeteg lidérce volt, és Ő maga is eljött. Az első akit megölt az Urahara lány volt. Toda hadnaggyal megkezdtük a sürgetett evakuációt, amíg pár emberünkkel feltartottuk a hollowokat. Rengeteg halottunk volt. Én súlyosan megsebesültem, és életemet csak Masahiro Kazumának köszönhetem, akinek az előléptetését már kezdeményeztem. Biztos hogy mind meghaltunk volna, ha nem érkezik vissza a 3 kapitány. Ők voltak azok akik visszaverték Gargutan erőit, és befejezték az avakuációt.
-Nagyon erős. –mondta Soi Fong. –Hihetetlenül erős. Felkészületlenek voltunk ellene, és az elsőszámú célunk a Shinigamik kimentése volt. Nem hősködhettünk. Az emberek világának megszabadítását jól kell időzítenünk és fel kell rá készülnünk. Ez a Vasto Lorde nem fogja magát hagyni, és mikor visszatérünk, valószínűleg már várni fog ránk.
-A túloldalon két bázist alakítottunk ki. –Takahito Moto jelentése itt kapcsolódott be Soi Fong taichō szavaihoz. –Egyet egy hotelban a város szélén, egyet pedig a belvárosban, az Akita torony mellett. Toda hadnaggyal ezt a bázist felügyeltük. A torony Shinto-papjaival harcba keveredtünk, mert egyikőjük árulóként Hollowokkal szövetkezett. A harc kemény volt, de végül győztesen kerültünk ki belőle. Ekkor jöttek a quincyk...
-Kemény párbajoknak voltunk tanúi. –szólalt meg most Toda Josinaka hadnagy. –Sokszor azt hittem, hogy nem élik túl a párbajozók. Halál csak a quincyk oldalán volt, de nem sokon múlt, hogy nálunk is legyen. Az utolsó harcot én vívtam meg Ishida ellen, bár addigra már nyertünk. Mégis, úgy tűnt, ez a harc fog mindent eldönteni. Nem volt könnyű dolgom, Ishida az első pillaanttól kezdve átlátott rajtam. Mégsem végzett velem. Csak az isten tudja miért. Győztesként kerültünk ki a harcokból, ezzel megnyertük a halálistent, aki felelőtlenül beugrott a Gargantába.
-A shinigami kihallgatását én vezettem. –Soi Fong taichō szemén lehetett látni a révedezést. –Minden flottul ment, de mikor rákérdeztem a gargantát nyitó Hollowra, aztmondta, hogy végzett vele. Ekkor midnen remény elhagyott minket, de kisvártatva egy hihetetlen segítség érkezett.
-Aimi. –gondolt vissza Toda. –Urahara Aimi. Gyönyörű nő volt, illet rá az Aimi szó. Urahara Kisuke ükunokájának vallotta magát, bár a shinigami képességek már rég kivesztek belőle. A 12. osztaggal együtt stabilizálta a Garganta állapotát, és rájött, ohgy hogy lehet bezárni, és újra kinyitni. Újra volt egy kapunk az emberek világába. Instabil volt, nem lehetett hosszan nyitva tartani de megvolt. A csapatottöbb részletben lehetett csak átengedni, így el is indultak a shinigamik visszafele. Kirendeltség szerint. Természetesen a mi csoportunk maradt utolsónak.
-Hihetetlen mészárlást rendezett. –Takahito hadnagy arca elsötétült. –Gargutannak rengeteg lidérce volt, és Ő maga is eljött. Az első akit megölt az Urahara lány volt. Toda hadnaggyal megkezdtük a sürgetett evakuációt, amíg pár emberünkkel feltartottuk a hollowokat. Rengeteg halottunk volt. Én súlyosan megsebesültem, és életemet csak Masahiro Kazumának köszönhetem, akinek az előléptetését már kezdeményeztem. Biztos hogy mind meghaltunk volna, ha nem érkezik vissza a 3 kapitány. Ők voltak azok akik visszaverték Gargutan erőit, és befejezték az avakuációt.
-Nagyon erős. –mondta Soi Fong. –Hihetetlenül erős. Felkészületlenek voltunk ellene, és az elsőszámú célunk a Shinigamik kimentése volt. Nem hősködhettünk. Az emberek világának megszabadítását jól kell időzítenünk és fel kell rá készülnünk. Ez a Vasto Lorde nem fogja magát hagyni, és mikor visszatérünk, valószínűleg már várni fog ránk.