|
Post by Masashiro Kazuma on May 2, 2011 15:14:52 GMT 1
Kazuma kezdte visszanyerni önuralmát valamelyest, de még mindig túlságosan is ideges volt ahhoz, hogy felfogja az 5 kard jelentőségét. Nem igen tetszett neki a dolgok gyors történése: nem igen tudta őket követni. Egyszerűség kedvéért a már sérült ellenfele felé irányította figyelmét. ~Térj magadhoz te majom, kontrolláld az erőmet, vagy mindketten itt veszünk~ hallott egy ismerős hangot a fejében. Igen, irányítani, hatalma alá venni, koncentrálni, gondolkozni. Már kezdett a vörös köd felemelkedni szemeiről, de már késő volt. A kutya odaért az egyik kardhoz, elroppantotta az üvegcsét és a folyadék, ami benne volt, a kardra csöppent. Evvel egyidejűleg a Shuya nevű quincy gyorsan hátragurult és pont kiért egy nagy fénylő ötszög belsejéből, viszont, aminek közepén Kazuma állt. És ez az ötszög szépen felrobbant, nagy mennyiségű pusztító energiát szabadítva így fel. Kazuma világát elöntötte a vakító kékes fehér fény, és mintha minden porcikáját tüzes vassal égettek volna. A nagy mennyiségű negatív behatást csak egy hosszas üvöltéssel tudta értékelni...
|
|
Hanata Nagi
Magas lélekenergiájú
A 2.osztag 5. tisztje
Posts: 135
|
Post by Hanata Nagi on May 12, 2011 20:37:17 GMT 1
Nagit elvakította a villanás. -Ne! -lehelte, és két térddel a földre esett. -Nem hiszem el. Hatalmas por borította be a pályát, és a lány sem támadott Nagira. Meghagyta neki a gyász perceit.A shinigami arcán könnyek csordultak végig. Már csak Rippiku harcolt. Még a por el sem ült, mikor Nagi felállt. Üres tekintettel a quincyre nézett, majd maga elé tartotta a kardját. -Okiru, Haru! -suttogta, és a kardja átalakult. -Ezért megfizetsz. Villámgyorsan indult el a lány mellé, és az épphogy csak hárítani tudta egy csapását. A következő pillaantban a quincy mögé shunpozott, és végighasította a hátát, majd lehajolt és az egyik lábán is egy vágást ejtett. A lány felkiáltott és arréb ugrott, de Nagi már várt rá, és ismét egy sikeres találatot vitt be, majd megint előről támadott. A quincy felemelte a Seele Schneider-jét, de Nagi ahelyett, hogy vágott volna, átszaltózott felette, és ugrás közben elengedte a zöld leveleket, amik ezzel körbevették a quincyt. -Véged. -mondta Nagi, amint a levelek megindultak a lány felé.
|
|
|
Post by Masashiro Kazuma on May 13, 2011 15:50:28 GMT 1
A por lassan leszállt, a fényt eltûnt; Kazuma ott állt egy nagy kiégett ötszög közepén, majdnem olyan fényesen festett, mint a föld, amin állt. Egész teste füstölgött, szinte minden ruhája elégett (alsó rész megmaradt, mivel nem vagyunk perverzek), és volt néhány fehérnek kinézõ folt a testén; a többi mind égés volt. Szája még mindig nyitva volt, szemei üvegesek.
Az élesség nem akart visszajönni: mindent homályosan látott. Minden porcikáját átjárta a égõ fájdalom, de valamiért nem dobta be a törülközõt. Még nem lehetett. Valami még mindig hajtotta. Egy ismerõs dolog rajzolódott ki a zavaros képbõl: a cingár quincy, aki pont az ötszögön kívül volt. Nem látta az arckifejezését, de ez nagyon nem érdekelte. Végezni vele; ezt kellett még megcsinálnia. Nem lehet az, hogy megint õ a vesztes, hogy megint õt verik meg, hogy megint nem lesz hasznára társainak. Lassan, bizonytalanul elindult Kazuma a quincy felé, imbolyogva ide-oda, félig halott szemei egy célpontra fixálva. A quincy elkezdett hátrafelé mászni, nem hitte el, hogy ellenfele még lábra tud állni. A semmibõl hirtelen elõugrott a kutya, hogy gazdája társát védje, hátulról Kazuma vállába mélyesztette fogait és megpróbálta lerántani a földre. Kazuma mintha meg sem érezte volna, szabad kezébe fogta kardját, megfordította és hóna alatt a kutya szügyébe szúrta, amire az állat nagy nyüszítéssel elengedte. Folytatta hát kínkeserves útját a quincy felé, aki talán a félelemtõl leblokkolva, csak hátrálni és ijedten nézni tudott. Lassan elérte õt, rálépett a lábaira, ami csak arra volt jó, hogy a quincy ne tudjon elmászni. Ellenfele valamennyire összeszedte magát elõkapta az íját, hogy fejbe lõje Kazumát, aki odébb döntötte a fejét, így a nyíl csak egy vágást tudott okozni. Felemelte a kardját, vigyorogva. -Te szörnyeteg, haljál már meg - kiáltotta pánikszerûen a cingár, és megpróbált kifordulni a kard elõl, így nem a szívét találta el a penge, hanem a vállát, de azt átvágta. A quincy felüvöltött fájdalmában, és a vérzõ csonkját fogva már nem nézett ki harcképesnek. Kazuma felállt megfordult arra, amerre sejtette, hogy társai harcolnak, felemelte kardját tartó kezét, de kardja kiesett a kezébõl, õ összeesett és elragadta a már ismerõs fekete homály...
|
|