|
Post by Toda Josinaka on Oct 19, 2010 19:37:36 GMT 1
A terület Akita külvárosának nyugati részén található, elég közel a kikõtõhöz. és a belvároshoz. Több kereskedelmi és ipari cég bérel vagy tart fenni it rakárt áruinak. Ám ez a kontérelabirintusokból és félig üres hatalmas raktárhangárókból álló része a városnak többnyire meglehetõsen csendes. Az automata robotjárõrök maximálisan fentartják it a rendet.
Daisetsu, és Benkei eléggé elkeveredtek a harcok során. két két hollow után újabbak jelentek meg, és bár ezeket is könnyen legyûrték. Szinte midig felbukkanta újabbak. A lámpa amibe daisetsu belevágta a kardájt szikrázva kialudt. És a közeli hologarfikus térkép is egy kicsit elkezdett vibrálni, majd négy újjab hollow jelent meg elnyújtott üvöltésük messze szállt az éjszakában. A szörnyek mind majomszerûek voltak, egyedül a maszkjaik külömböztek. Kettõ az ijász shinigamira támadt savat köpve, míg a másik kettõ pedig a villámló kardú Daisetsura. Ezek közül az egyik tüskék százait növesztette két vaskos karjára, míg a másik testén dudorok jelentek meg, amibõl valami sûrû gáz kezdett el szivárogni. Közben pedig fura, kicsi denevérszerû lények keztek el kõrözni a harcolók körül. Több méteres, lehetetlenül hosszú farkuk fekete szalagként szállt mögöttük, ahogy egyre közelebb merészkettek.
Míg a két shinigami folytatta harcát Josinaka csapata is belebotlott az elsõ lidércekbe amint behatoltak a lemaradók nyomát követve a ratárépületek labirintusába. Egy csapat szörnyeteg épp az egyik lemaradó halálistenbõl lakomáznak. egy épület széles, sík tetején. A szerencsétlenek a csak az egyik karja lógott ki az öt hollow közül.
|
|
|
Post by Takahito Moto on Oct 19, 2010 20:19:00 GMT 1
A shinigamik hatalmas túlerővel szembesültek egy idő után, és sajnos a fáradtság is ellenük volt. Mind Higa, mind Benkei mindent beleadott, hsiz a hollwokat nem volt szabad elengedniük, és alapból is a versenyszellem hajtotta őket előre. Bár egymást jól kiegészítették, és hosszú ideig tudták egymást védeni, végül a hollowok áradatának sikerült egymástól elszakítani a két shinigamit.
Higa jól viselte a túlerőt, kardjával közelharcban igencsak meg tudta mutatni, hogy mit tud. Miközben a hollowokat írtotta, magában számolt, és szemével folyamatosan Benkeit kereste.
Benkei jóval hátrányosabb helyzetben volt mint Higa, hisz neki a közelharc nem volt erőssége, mégis viszonylag jól tartotta magát. Körülötte körben Hollwook álltak, és a kör egyre szűkült. Benkei már-már csak szurkálta őket a nyílvesszőivel. Majd hirtelen feltűnt egy új, eddig nem érzékelt lélekenergia, és a hollowok kicsit megtorpantak, majd ujjult erővel folytatták a támadást. Benkei is meglepődött, de nem volt sok ideje gondolkozni. -Ne kímélj, szúrj, szeletelj, Rózsaszín ceruza!- hallotta hirtelen a shinigami, majd félre kellett ugrania, ugyanis egy hatalmas ceruza tarolta le a hollowokat. Benkei felállt a földről és a jövevényre nézett. -Kössz, kölyök!
|
|
|
Post by Atsutane Takeda on Oct 19, 2010 20:41:51 GMT 1
Feltartózhatatlanul özönlöttek be a hollowk a ládák által kialakított útvesztõben. Bár ezek egyszerûbb, gyengébb fajták voltak, túlerejükkel így is jelentõs gondot okoztak a négy shinigaminak. Toda utasítására megfelelõ alakzatba rendezõdtek, így folyamatosan tudtak haladni. Elõl a hadnagy sietett, Tokikent magasra emelve kereste a lehetséges kivezetõ utat. Nyakláncára kötött zsebórája ritmikusan csapódott keskeny mellkasához, ahogy egy-egy közelmerészkedõ hollowt vágott le. Közvetlenül mellette Sakura lépkedett, erõteljes kidokkal tizedelve ellenségei garmadáját. A páros elõtt lassan félkörben kezdett megnyílni az út. Nagi és Kazuma hátvédként fedezte az utat törõ Todát és Sakurát. Míg Nagi megfontoltan, reiatsuját tartalékolva lõtt közéjük egy-egy gyengébb kidot, Kazuma megszállottan írtotta a hollowkat, gyakran több tíz méterre lemaradva a csapat többi részérõl. - A francba! - kiáltott fel Toda, ahogy meglátta az elõttük tornyosulú, hatalmas kék ládaoszlopot. - Zsákutca! Sakura egy közeledõ hollow felé szúrt, majd összehúzott szemmel Toda felé fordult. Egy pillanattal késõbb a hadnagy mellé ugrott és kezével a ládákra mutatott. - Hadou: Bya... - kezdte, ám Toda közbevágott. - Ne! - lökte félre Sakura kezét, mire a lény kérdõn nézett rá. - Ezt nem tehetjük itt! Nem okozhatunk felesleges kárt! Sakura egy pillanatig még a fiúra sandított, majd vállat vont és a kidot belelõtte egy, még vonagló hollowba. - Akkor mi lesz? - kérdezte, zanpakutoját újra kihúzva a tokjából. Toda kinyitotta a száját, ám ebben a pillanatban Kazuma és Nagi robbant be a kis sikátorba. - Fussatok! - kiáltotta Kazuma, majd megtorpant, ahogy meglátta az elõttük tornyosuló ládákat. - Ilyen nincs! Egy másodperccel késõbb megérkezett a párost követõ több száz hollow, illetve egy-két, hozzájuk csapódó Menos Grande. - Most mi lesz?! - kérdezte Nagi, ahogy a hátuk mögött lévõ fal felé hátráltak. - Ennyivel nem bírunk! Toda felsóhajtott, ahogy tenyere hozzáért a falként körülvevõ elsõ hideg, fém konténerhez. Be kellett látniuk, hogy semmi esélyük nincs a több száz hollow ellen egyszerre. Lassan végignézett az acsarkodó, gyûlölködõ hollowokon és a Menos Grandékra, ahogy lassan egy-egy vörös cero kezdett inkarnálodni hatalmas szájuk elõtt. Lassan végignézett mind az összehúzott szemû Sakurán, ahogy egyik kezében egy kidot tart készenlétben, zanpakutoját pedig lándzsaként maga elé szegezi; Kazumán, ahogy katanáját egy éppen meginduló hollow felé vág; majd Nagin, ahogy kezét a földre szegezve összpontosít. A lány ajkain épp le tudta olvasni a 11. hadou elsõ szótagjait. Josinaka megmarkolta óráját és felkészült a legrosszabbra. Hirtelen egy remegés rázta meg az egész negyedet. A hollowk elõször is elcsöndesedtek, majd egymásra néztek. Egy-kettõ a hátsó sorból el kezdett hátrálni, majd saját gargantájukon eltûntek. A Menos Grandék szája elõl eltûnt a gonosz fénnyel izzó, vörös kido, majd lassan sárga fény kezdett megjelenni körülöttök és a közelben álló hollowk között. - Egy negación! - kiáltott fel Sakura. - Elmenekülnek?! - Ez az! Szerencsétek van! - ordította Kazuma, miközben a Menos Grandék és az egyszerûbb hollowk felemelkedtek az égbe. - Meneküljetek csak elõlem! Késõbb találkozunk! Nagi hitetlenkedve nézett körbe a csarnokon, ahonnan lassan az utolsó hollow is eltûnt. Lassan felállt, majd kérdõn Todára nézett. A fiú lassan ingatta a fejét, elengedve görcsösen szorított óráját. Hirtelen egy újabb földmozgás rázta meg a talajt. ~ Ez az epicentrum sokkal közelebbinek tûnt az elõzõnél... Talán... ~ gondolta Toda, majd egy pillanattal késõbb meghallotta élete egyik legmeglepõdött és legfájdalmasabb kiáltását. Az elõbb még oly lelkesen kiáltozó Kazuma görcsökben fetrengett a földön. Zanpakutoja pár méterrel odébb hevert a földön. Fölötte az aggódó Nagi térdelt, kezét a fiú vállára téve. - Sakura! - akarta kiáltani, ám egy pillanattal késõbb a nyakát szorítva huppant Kazuma mellé. - Josinaka! Mi... - kezdte Sakura Toda felé fordulva, azonban egy pillanat múlva a mellette álló fal szétrobbant, bábúként taszítva magával a lány testét. Toda hitetlenkedve nézett a lyuk felé, ahol megpillantotta élete legerõsebb ellenfelét. Az alakból hatalmas reiatsu áradt. Elképesztõ erejû, semmihez nem fogható. Lassan elült a por, melyet a robbanás okozott. A lyukon belépõ férfi körülbelül 2 és fél méter magas lehetett. Széles vállából hatalmas méretû kezek indultak, melyekben egy-egy kama, azaz rövidszárú kasza volt található, középen lánccal összekapcsolva. Öltözéke megfelelt az egykori Espadájénak. Egyenes szálú fekete haja koronaként fogta körbe kifejezéstelen arcát. Hollow maszk maradványa az ajkain volt látható, éles tüskéket formázva szája elõtt. Szeme sötét árnyalatban játszott, mely tele volt gyûlölettel. - Shinigamik! - hörögte, majd két kamaját maga elé emelte.
|
|
|
Post by Masashiro Kazuma on Oct 19, 2010 21:13:40 GMT 1
Nyomás...kétségbeesett kiáltás...fuldoklás...elviselhetetlen nyomás ...robbanás...ijedt nyögés...vérfagyasztó hörgés...fájdalom...
Kazuma ezeket érezte, hallotta, miközben a masszív lélekenergia kis híján belepasszírozta a földbe. Ennyi lett volna? Madarame kapitány nem fog a kudarcának örülni. Nem hitte, hogy egy ilyen erősségű ellenfél akár létezhetett-e. Most már bánhatja, hogy nem használta ki idejét teste, lelke fejlesztésére...akkor bírná, vagy legalábbis ellen tudna állni. De nem; na ezt hogyan fogják megúszni? ilyenkor mindig történik valami csoda, egy nagy erejű barát beugrik és kihúz a bajból; de az csak a mesékben van...ezt itt a szomorú valóság...
|
|
Daisetsu Higa
Magas lélekenergiájú
A 9. osztag 7. tisztje
Posts: 111
|
Post by Daisetsu Higa on Oct 19, 2010 21:42:27 GMT 1
Dai lassan-lassan végzet a körülötte lévő hollowokkal. A park ahol voltak lassan megtelt. Nauki mellet egy gyerek shinigamit látott egy ceruzával a kezében. Dai nem igazán törődött vele, de örült a segítségnek. Dai látta, hogy erősítés nélkül, nincs esély. Hirtelen felugrott a park közepén álló szobor tetejére. Körül nézett. Ötlete támadt. Egy tervet eszelt ki. Dai küzdött magában, meg tegye-e, hiszen a kard lelkével esküt kötött, hogy Kidou-t nem vezet a kardba. Végül elhatározta, hogy megteszi. Lendületet vett és Naukiék mellé ugrott: - Légy szíves fedezettek.- ekkor hirtelen kardját Dai a földbe szúrta. A kard szikrázni kezdet, pár másodperc múlva villámok futottak rajta. Dai szinte minden elektromosságát a kardba helyezte, majd megszólalt: - Hadou 11. Tsuzuri Raiden. A kard erősebb fehér fényben csillogott, a csodás villámjáték során. Hirtelen 6 villám csapódott a parkszélén megmaradt 6 utcai lámpába, majd a villámok egy körszerű alakban, mindenkit körbe zártak. A lámpák ugyanabban a másodpercben, pislákolni kezdtek. A villámverem immáron újra kék fénye erősödni kezdet. Villámok sújtottak az értetlenkedő hollowokba. A legerősebb hollow, a 3. csapás után is csak röhögcsélt. Egyre közeledett. Dai még magánál volt. Látta ő az utolsó, ezért minden erejével egy erős csapást hozott létre. A villám belecsapódott és megsemmisített a hollowot.A kisülés, amit a villám okozott, áram kimaradást okozott. Pár pillanat múlva visszajött az áram. Dai kábultan esett össze.Naukiék megállapították, csak a kimerültség miatt esett össze. Dai negyed óra múlva, egy sikátorban tért magához. Nauki és a kölyök biztonságba vitték. Dai megköszönte, majd csak ennyit mondott:- Az utolsó támadásom nem ért. - Még jó hogy.- válaszolta Nauki, mire mindketten felnevettek. Dai újra a kölyökhöz fordult: - Kösz a segítséget, a nevem Daisetsu Higa, 9.osztag 7.Tiszt.
|
|
|
Post by Shunsen Sakura on Oct 20, 2010 15:48:07 GMT 1
Sakura mozdulatlanul feküdt egy nagy halomnyi törmelék alatt. A feje és jobb karja kilátszott, a karhosszúságú kesztyű félig szakadtan, félig porosan takarva sebes és véres karját. Nem volt teljesen magánál. Szédelgett, úgy érezte már fekve és el fog esni. Összpontositani próbált a hörgésre amit hallott, próbálta összeszedni magát, ám hamar rájött hogy ez jelenleg esélytelen. Fejét lassan forgatta a hangok felé, s megpróbálta kinyitni a szemét, ám mikor sikerült, azt kivánta bárcsak ne tette volna.
|
|
|
Post by Toda Josinaka on Oct 20, 2010 19:11:25 GMT 1
Josinaka rájött már, hogy ha erõs ellenféllel találkozol, akkor vagy fuss, vagy adj bele mindent. Látta, hogy szegény Sakurát kiütötte a robbanás, míg Nagi és kazuma a lélekenergiaroham hatásait nyögi, akárcsak õ. Érezte, hogy nem bírják már soká. Rá kell kényszeríteni, hogy hagyja abba az erejének szétsugárzását. - Forgasd az idõ kerekét Tokiken - Sóhajtotta, és megforgatta a katanáját. A penge egy vörös villanással átalakult kaszává. Ellenfel elvigyorodott. Ez az arrancar úgytûnik kard helyett, két kamát használt. Csak ne legyen ideje felvenni az igazi alakját. Kilépett az idõbõl, amint a lidérc támadásba lendült. természetellenes csend és nyugalom szállt meg. Itt még a lélekerõt se lehetett érzékelni. Gyorsan kell cselekedine különben végük van. Josinak rézete, hogy kalapácsként dübörög a szive az adrenalintól, és közben átkozta a szerencséjt, amiért ilyen ellenfél akadt az útjukba, és amiért kudarcba fulladt a küldetést. Egy jó volt a dologban egyedül: ez a szörny nem az amelyiknek a hangját hallották. Josinak odasétált mozdulatlan ellenfeléhez, aki elõregörnyedt a támadáshoz. Odailesztette kaszája hosszú ívelt pengéjét a hasához és felkészült a várható a visszalépésre. Mikor visszalépett az arrancar teljes erejébõl beleszaladt a hasától pár centire lévõ kaszapengépe. Ereje és sebessége olyan sebet tépett a hasába, amire Josinaka saját erejébõl aligha lett volna képes. Épphogy nem árntotta ki a kezébõl a fegyvet. Az arrancar lendülte megtört és belecsapódott a falba alaposan berepesztve azt. Kazuma csak állt és nem hitt a szmeének. Csak annyit láthatott, hogy a hadnagy eltûnik és megjelenik az arrancar elõtt. Nagin ellenben látszott, hogy tudja mi történt. A támadás eléggé meglepte ellenfelüket. Lendülte és hatalmas egója megtört, és virszomjába egy kis óvatosság is vegyült Josinaka mutatványa után. Ráadásul Tokiken különleges képessége alaposan lelassította minden mozgását.
|
|
Hanata Nagi
Magas lélekenergiájú
A 2.osztag 5. tisztje
Posts: 135
|
Post by Hanata Nagi on Oct 20, 2010 20:05:11 GMT 1
Nagi azonnal megérezte a lélekenergiában az óvatosság szikráját, és már ki tudott egyenesedni, bár még mindig szenvedett a hatalmas erő súlya alatt. -Okiru, Haru. -suttogta, és még a hollow Josinakára rontott, Ő mögéshunpozott, és a hátába döfte a kardot. A hollwo megtorpant, és hatalmasat ordított, majd egyik kezével maga mögé csapott, ezzel átrepítve a lányt a fél raktáron. Nagi egy konténer oldalába csapódott, és félájultan a földre esett, Haru pedig a hollow hátában maradt.
|
|
|
Post by Masashiro Kazuma on Oct 20, 2010 20:53:27 GMT 1
Kazuma kissé megkésve tápászkodott fel és ő is elsuttogta hogy: -Abareru, Behemoth- majd megpróbált lélekenergiát gyűjteni karmaiba, ami nem volt könnyű, mivelhogy halálfélelme volt, és az ellenfél reiatsuja is nyomta. Látta, ahogy Nagi megpróbálja hátba kapni a monstrumot; mikor látta, hogy az egy ütéssel átküldte a lányt a fél termen elöntötte a düh: -Nagiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii- üvöltötte kétségbeesetten, és dühével pumpálta lélekenergiát a karmaiba; kezdett azonosulni Zanpakutojával. -Kanketsusen kjoda- kiáltotta, amint belevágta karmait a földbe. Appriximetíve 2 és fél másodpercnyi föld alatti zörej után a szörny alatt felrobbant a föld és forró gőz csapta telibe azt. Egy hosszú üvöltés hallatszott, és ellepett mindent a gőz. Ez az állapot nem tartott sokáig: és a felemelkedő gőzből egy kasza repült egyenesen Kazuma felé, aki számított ilyesmire, így is későn tért ki, és ha nem is mélyen, de a fegyver végighasította a mellkasát, majd utána, mint egy bumeráng visszarepült tulajdonosához, akin semmi külsérelmi nyom nem látszott, amitől Kazuma teljesen leblokkolt...~Josinaka-san, Sakura-san ha most nem találtok ki valamit, akkor itt a vége~...
|
|
Daisetsu Higa
Magas lélekenergiájú
A 9. osztag 7. tisztje
Posts: 111
|
Post by Daisetsu Higa on Oct 20, 2010 21:23:25 GMT 1
- Don Taki vagyok, 8. osztag 6.tiszt- felelte újdonsült társa. Dai már nem volt annyira rossz bőrben, bár egy kis ideig nem használhatja, negyed ennyire se a shi kai-t. Föltápászkodott. - Ideje indulnunk.- mire Nauki és Don Taki is útra készén voltak. Fogalmuk se volt, merre induljanak. Már egy ideje sétáltak, mikor Dai majd nem összeset, Nauki segített neki és mint mankó megtámasztotta őt. Egy régi épület közelében Dai ismerős lelkek erejét, érezte, azokét, akik még nem rég Seireteibe segítették és vezették őt. Nauki ránézett Daira, látta valami nincs rendben: - Higa, mi az....- elhallgatott, mire Don Taki is észre vette a furcsa, rémisztő hatalmas lélekerőt. Dai látta, hogy a többieket is észre vették, és szó nélkül az épület felé haladtak.
|
|
|
Post by Shunsen Sakura on Oct 21, 2010 16:28:26 GMT 1
Félig nyitott szemhéjjal szemlélte a harcot a második osztag 6. tisztje, bal szemét lassacskán ellepte a vér az erős traumát okozó feji sérülésétől. Látta Nagi sajnos sikertelen támadását, Kazuma majdhogynem remegő alakját, mig az erős idegen harcos hangosan felnevetett, szemeit még mindig Kazumán tartva. Itt az idő, gondolta Sakura, most vagy soha. Kinos erőfeszitések közepette letolta a legnagyobb törmeléket önmagáról, majd zanpakutoja után kapva halkan feltápászkodott, Kazuma elterelését kihasználva. Pillanatnyi gondolkodás után, amint az alak elkezdett a 11. osztagos felé rontani, Sakura a momentumot kihasználva kardját az alak hátába szúrta, nem sokkal Nagi elhagyott kardja mögött, amely sikeresen húst ért, legalábbis amennyire kissé zúzott kardján át érezte. Ám a lény megfordult, felkapta a sérült lányt, és Kazumára dobta. Ezzel mindketten egy közeli falba csapódtak, de Sakura fogta fel az ütést. Az arrancar Josinakára forditotta figyelmét, kaján vigyorral, és immár két karddal a hátában.
|
|
|
Post by Masashiro Kazuma on Oct 21, 2010 18:01:02 GMT 1
Látta Sakura akcióját, majd egy repülő testet, ami őt eltalálta és felkente a falra. Nem így képzelte el a testkontaktust egy nőnemű egyeddel, bár ez a filozófia most nem izgatta túlzottan, ugyanis olyan erővel ütköztek és lettek tapéta, amit nem igen bírt tüdeje és bordái. Egyetlen szerencséje, hogy nem érzett sokat a fájdalomból: az adrenalin és a düh kezdte ellepni a tudatát, de még igyekezett logikusan gondolkodni a piros felhő mögül. -Bakudo no 9: Horin- kiáltotta Kazuma, és hatalmas üvöltéssel támadt. A hollow nem számított egy Kido-ra és mikor elkapta a bilincs elengedett egy masszív reiatsut, amitől Kazuma megtorpant egy pillanatra, majd leküzdötte félelmét és nekitámadt újonnan, bár kisebb lendülettel a szörny fejének. A hollow, mintha ott sem lenne, kitépte magát bilincséből Kazuma felé fordult és kaszája hegyes csúcsával vállon szúrta a fiút.
Hihetetlen fájdalom járta át a testét, és utolsó energiájával belevágta karmait a hollow kaszát fogó alkarjába. A monstrum felüvöltött eldobta kaszáját, de karja nem vált használhatatlanná. Kazuma alig volt eszméleténél, amikor a dühös lélek kitépte belőle fegyverét és elrúgta őt a terem másik felébe, ahol eszméletlenül a földön maradt.
|
|
|
Post by Toda Josinaka on Oct 21, 2010 18:35:24 GMT 1
A esmények túl gyorsan követték egymást. Josinaka tisztában volt vele, hogy azért vannak még életben, mert a szörny normális sebességének töredékével mozog olyan gyorsan mint most õk. A többiek sikeres támadásai láthatólag a végletekig felbõszítették a szörnyet, és hogy a helyzet mégrosszabb legyen josinakán kívül mindenki súlyos sérüléseket szenvedett. - Most te jösz - sziszeget az arrancar. Egy mozdulattal kicsavarta a testét és álomszerû lassúsággal kíhúzta a két zanpakutót a hátából. Nagi hárompengéjû Haru-ját, és Sakura katanáját. - Ügyesek voltatok de társaidnak annyi. Most te jössz. - Nem hiszem - válaszolt Josinaka, miközben minden idegszálával ellenfelére öszpontosított. Még van ereje, még csak alig érzi a shikai hatását, még csak egyszer használta azt az erõt. gyõzködte magát. Még lesz erõm támadni és segíteni a többieknek. Mikor az arrancar újra támadt. Egyik kamáját eldobta, míg a másikkat kezében tartva támadt. Josinaka kitért a repülõ penge útjából és kilépett az idõbõl. Odaszaladt a levegõben mozdulatlan hollow mellé. Magasra emelte Tokikent, és minden erejét beleadva a csapásba lesúlytott vele a hollow fejére. Pont akkor siklott vissza a normál idõbe, mikor a penge eltaláltaa célt. Az arrancarnak esélye sem volt kitérni. A csapás ereje teljesen letaglózta és úgy belecsapta földe, hogy a beton berepedt alatta, hatalmas reccsenés kíséretében. Az arrancar iszonyat lassan kezdett el feltápászkodni. A fél arca vörös volt a vérétõl, és teljesen össze volt zúzódva. De élt. Josinaka hitetlenkedve csóválta meg a fejét. Ez a csapás még egy adjucassal is végezett volna. Gyorsan megvágta még párszor, ám amikor egy végzetesnek szánt csapását hárította minden megváltozott. Az arrancar lélekereje, elkezdett átalakulni, a fegyverei a kezébe röppentek, és fehér füst kezdte körüllengeni. Egyértelmû volt, hogy mire készül. Josinaka kilépett az idõbõl és társaihoz rohant. Kazuma és szakura egymáson hevertek. Kazuma eszméletlenül, míg Sakura szarencsére magánál volt. Tõlük pár lépésre a füldön heverõ kardonkál kilépett visszalépett a normál idõbe és felvette az elejtett vegyvereket. - Fogd - Mondta egyszerûen, és a meglepett Sakura kezébe adta a kardokat. Majd mielõtt a lány bármit reagálhatott volna, megfogta a karját, ugyanakkor rálépett Kazumára, és a hosszú kaszáját kinyújotta Nagi felé, úgy hogy a penge éppen csak megérintette a mozdulatlannak tûnõ 2. osztagost. Josinak már vett egy nagy levegõt és újra kilépett az idõbõl ezuttal társait is magával rántva. természetellenes csand és nyugalom szállta világra, tölük pár méterre az átalakulni készülõ arrancar állt mozdulatlanul. - Jól vagy? - kérdezte Sakurától a lány szemébe nézve, miközben igyekezett tudomást sem venni a hirtelen rátõrõ fáradságról. - Mennyire sérültél meg?
|
|
|
Post by Shunsen Sakura on Oct 21, 2010 19:20:41 GMT 1
Mozdulatlanul feküdt a 2. osztagos a földön, egy ismeretlen láb a testén feküdt. Valaki hirtelen a kezébe nyomta Hakaitekina Noroi-t, mire Sakura értetlenül hunyoritott a nagyon ismerősnek tűnő arcra. - Jól vagy? - egy hang a messzeségből visszarántotta az álmodozó lányt a valóságba, majd amint felismerte a hangot, majd a személyt is sikerült kivennie fél szemmel, ugyanis a bal teljesen vérrel volt áztatva a vertikális vágástól amit az egyik törmelék okozott. - Mennyire sérültél meg? Az adrenalin a halál közeli élménytől akcióba lépett Sakura testében. Gyorsan a könyökére támaszkodott és körbenézett. Az arrancar éppen átalakulni készült, állapitotta meg a lány. De valahogy nem mozdult ... áh, hát persze, bizonyára Josinaka-san volt az oka. Lassan feltápászkodott, majd erősen Josinaka szemébe nézett miután kivette két társának ájult formáját jobb szemével. - Mozogni még tudok - mondta a lány, majd nyújtózott egyet, kiroppantva hátát. Gyorsan megfogta oldalát, amiből látszólag ömlött a vér, átáztatva a lány kimonoját. A jobb kezén lévő kesztyű majdhogynem cafatokra szakadt, horzsolások és karcolások végig láthatóak voltak a kezén, a tetoválás egyre jobban kivehető volt Josinakának. Két spirálisan kigyozó hosszú vonal, ám most nem ezzel foglalkozott, a kérdés az volt, hogy harcképes-e. Látszólag a lány elég rossz állapotban volt, ám arcán semmi nem látszott ezzel kapcsolatban, csak az elszántság. - Úgy érzem hadnagy úr, itt az ideje kivégeznünk ezt a förmedvényt - mondta, majd kihúzta a kardot a tokjából, immár hunyoritott szemét az arrancarra szegezve. - Sújts le a büntetlenre, Hakaitekina Noroi - suttogta halkan, majd a kardot eldobta a messziségbe. Pár másodperc múlva a bumerángként visszarepülő óriási zöld kardok a kezeiben landoltak, majd egy kacaj után harci pózt vett fel, egy kaján mosollyal méregetve ellenfelét. Látszólag a vértől és a sebektől kissé megőrült.
|
|
Hanata Nagi
Magas lélekenergiájú
A 2.osztag 5. tisztje
Posts: 135
|
Post by Hanata Nagi on Oct 21, 2010 19:34:45 GMT 1
Nagi is valamiylen szinten magához tért, hisz ahogy Josinaka átvitte őket az időn kívülre, már nem érezte tovább az őrjítő lélekenergiát. Feltápászkodott. -Köszönöm, Josinaka-san. -mondta, és egy eröltetett mosoly jelent meg az arcán ,amjd szemével Harut kezdte el keresni. Mikor megtalálta, odament hozzá, és a markolatára tette a kezét a földön fekvő kardnak, majd várta, hogy Josinaka visszavigye őket a valós idősíkra.
|
|