|
Post by Toda Josinaka on Oct 7, 2010 13:50:41 GMT 1
Akita neonfényben ragyogó belvárosa városa egyenesen az égbe tör. Gigászi felhõkarcolók mint megannyi bábel tornya magasodnak az ég felé. Lent a föld szintjén többszintú és vasútrendszer próbálja levezetni a közlekedést. A nap 24 órájában folyamatos az emberáradat. A belváros hatalmas és ijesztõ fõleg éjszaka. Mint mindenütt itt is a csillogás mögött ott rejtezik a város sötét oldala, amirõl az emberek igyekeznek tudomást sem venni.
|
|
|
Post by Rukishikaja Noruta on Dec 26, 2010 23:36:00 GMT 1
Norutát gyötörte a kíváncsiság a város iránt, gondolta elmegy és körülnéz. ~ A kapitányok talán nem veszik észre. ~ Gondolta magában, azzal levetette magát a mélybe. Zuhanás közben Motoék ablaka előtt suhant el, rá pár másodpercre, a földre érkezett, és ahogy tudott futott előre. Néhol shunpot hasznát hogy biztos legyen, hogy senki ne vegye észre. Tíz percre rá a város egyik sétáló utcájába ért. Lenyűgözte, amit látott. Amikor ő élt nem igazán volt esélye ilyesmiben részt venni. Elindult előre és rögtön valami könyvesbolt kirakata előtt állt meg. Valahogy nem igazán hasonlítottak könyvekre, hanem inkább valami kivetítő táblákra, amik hologramként vetítették ki a szöveget. Édes és egyszerre kellemes illatok vonták el Noruta figyelmét a kirakat elől. Körülnézett és egy fehér kis bódészerű épületben egy robot és egy nő árultak meleg pékárut. Előtte két gyerek húzták oda anyjukat. - Léégyszi anyu… vegyél nekünk! - Persze mindjárt csak várjatok. Had vegyem elő a kredit kártyám. – A nő a táskájában kutatott, amikor egy ezüst kis lapot húzott elő onnan, amit a robotnak adott. - Kettőt kérek abból. – A nő elvette a becsomagolt süteményeket a kártyájával együtt és tovább ment. Noruta elbambult, amikor a robot kérdezett. - És ön uram kér valamit? – Noruta gyomra összeszorult. Erre még ő sem számított, hogy egy ilyen szerkezet meglássa, de aztán valaki más szólalt meg. - köszönöm nem. – Noruta megkönnyebbült hogy mégsem vették észre. Az utcán az a zene szólt, amit még az épület tetejéről hallott. A szöveg pedig a karácsonyról szólt. Az emberek körülötte boldogok voltak. De ő mégis valamit hiányolt magában, valami ürességet érzett a lelkében. Nem tudta mi lehet az. Ahogy egyre a boldogságot látta minden ember arcán ő annál szomorúbbnak érezte magát. Az égen robbanás hallatszott majd színes fények törtek elő. Éppen tűzijátékoztak. Noruta magasabbra ugrott és onnan nézte tovább az égi előadást.
|
|
|
Post by Rukishikaja Noruta on Dec 28, 2010 21:25:57 GMT 1
Noruta a tűzijáték után beljebb ment a városba. Néhol az épületek tetején, néhol pedig a repülő kocsik tetején volt mozgásban. Kiszemelte magának az egyik legmagasabb felhőkarcoló épületét, ami körülbelül ötször nagyobb lehetett mint serieiti legmagasabb tornya. Gyors szökkenésekkel ugrott egyik kocsiról a másikra. Felfutott a felhőkarcoló oldalán egészen a legtetejére. Onnan nézett le a városra. Sötét haoria lobogott a szélben. Mosolyogva vette észre hogy innen is látni azt az elhagyatott hotelt ahonnan ő jött ez előtt egy fél órával. A szabadság érzet már hiányzott neki. Oly régóta volt már hogy teljesen szabadnak érezte magát. - Csodás ez az érzés. Olyan jó egy kis ideig újra szabadnak leni! - Kiáltotta a világba, majd hatalmas hahotázásba kezdett. A nevetése befejeztével levetette magát a felhőkarcoló tetejéről és megállíthatatlanul zuhant lefelé. Végül egy mozgásban lévő busz tetején landolt. A busz kicsit beleremegett de nem történt ennél több. Bár a buszról látott egy fehér ruhás alakot felé közeledni. Távolról nem ismerte fel de gondolta hogy valami nagyobb lélekenergiával rendelkezik mint egy ember. A fehér ruhás ember egy szempillantás alatt a busz végében volt. Egy csuklyás quinci.(folytatódik)
|
|
|
Post by Rukishikaja Noruta on Dec 29, 2010 16:07:07 GMT 1
Egy kis ideig szemben álltak egymással, majd a quinci törte meg a csendet. - Mégis ki vagy? Nem vagy hollow. - Szeretnéd ha a lennék mi? Egyébként shinigami vagyok. - Felelte Noruta. - Mi keresni valója egy shinigaminak erre felé? - Kérdezte a quinci. - Az legyen az én dogom, ugyan is mit érdekel az téged? - Ne játssz a türelmemmel shinigami. Miért toltátok vissza a képeteket!? - Ha ki akarsz szedni belőlem valamit... ahhoz el kell kapnod! - Noruta elugrott a busztól egy másik irányba haladó kocsi tetejére. A quinci előidézte íját és Norutára lőtt három kéken izzó lélekvesszőt. Noruta mind a három elől kitért, de az utolsó kibillentette egyensúlyából és leesett a kocsi tetejéről. A quinci követte és újabb sorozatot lőtt ki Norutára, amit Noruta a maga köré emel pajzsával védett ki. Leeresztette pajzsát és nyújtott kézzel várta hátha elkap valami járművet és sikerült neki. A kocsi alá bújva megtudott lépni a quincitől. A quinci pontosan látta melyik kocsi alá bújt, de hagyta elmenni. - Talán majd máskor... shinigami. - Noruta gondolta hogy talán ennyi elég lesz városi kalandozásaiból. Ezért gyalog vissza indult a hotelhez. Kora reggelre talán visszaér.
|
|
Hanata Nagi
Magas lélekenergiájú
A 2.osztag 5. tisztje
Posts: 135
|
Post by Hanata Nagi on Jan 16, 2011 20:52:11 GMT 1
Nagi ijedten shunpozott félre egy felé száguldó ütés elől, majd előrántotta a kardját. A három arrancar körbevette őt. -Okiru, Haru! -engedte ki a lány a kardját, majd megtorpant, akár csak ellenfelei. Egy másik lélekenergia tűnt fel nagyon közel hozzájuk. ~Kazuma! -Menjetek, ezt bízzzzzátok rám! -mondta az egyik arrancar, és előhúzta a kardját. -Mordeduras, Ssssszerpiente!(Marj, kígyó!). A többi arrancar felszívódott, Nagi ellenfele pedig átalakult. Feje helyén egy kígyóra emlékeztető maszk jelent meg, hosszú farka nőtt, és karjai végén kézfej helyett két kígyófej volt. A maszk gúnyosan elmosolyodott, és az arrancar egyik kezével előrecsapott. Nagi meglepetten tapasztalta, hogy a kezek megnyúlnak, és épphogy csak el tudott ugrani a csapás elől.
|
|
|
Post by Masashiro Kazuma on Jan 16, 2011 21:34:58 GMT 1
~Ó hogy az a...~ ennyire volt Kazumának ideje gondolni, amikor befutott a maradék két arrancar, szabályosan bekerítve őt. Ideje sem volt shikaiba átmenni, a támadások csak úgy záporoztak. Annyi mázlija volt, hogy nem tudtak semmi speciális resurectiont vagy valami ilyesmit, ami persze nem tette Kazuma helyzetét jobbá. Bár a helyzet kísértetiesen hasonlított az Eoghan Flannal töltött kis időben történt edzésre. Bár itt csak ketten voltak. És nem vitte el őket a lendület. Kénytelen volt kishunpozni közülük, távolabb Nagitól, de nem akarta a hátát mutatni a szörnyetegeknek. Hát akkor mindent vagy semmit. Most nem egyszerre jöttek, hanem egymás után. Az első támadott és Kazuma nem védte ki, csak félrefordította testét, amit a hollow nagyon meglepetten fogadott, de mivel nem a kardtartó keze volt közelebb Kazumának, így meg kellett elégednie azzal, hogy kihasználva ellenfele lendületét, jól orrba nyomja. A hollow visszarepült és úgy tűnt mintha egy kis időre (olyan 10 mp) ellenne magával, de a társa nem volt ilyen kedvében és forrófejűen, dühösen nekiment a fiúnak. Kazuma megint megpróbálta a közelengedés, kitérés trükköt ezúttal a kardos kezéhez közelebbi oldalon, de a hollow számított rá: lehajolt a fejét lekaszálni vágyó penge elől és gyomorszájon vágta a fiút, aki hápogva, hátrált visszafelé...
|
|
Hanata Nagi
Magas lélekenergiájú
A 2.osztag 5. tisztje
Posts: 135
|
Post by Hanata Nagi on Jan 19, 2011 22:39:51 GMT 1
Nagit még nem találta el az arrancar, de közel sem tudott sehogy sem jutni hozzá. Gyorsan be akarta fejezni a harcot, de Haru leveleit még nem akarta elküldeni: nem akarta leleplezni a kardja képességét, hisz lehet még jól jön majd a meglepetés. Mikor meglátta, hogy Kazuma bajban van, végleg elszánta magát: -Chi...- nem kellett befejeznie, mert hirtelen valaki ordítva engedte szabadjára a kardját és egy nyíl csapódott le Nagi ellenfele mellett. Beneki és egy másik shinigami érkezett segíteni. -Szervusz Nagi! -köszönt Beneki. -Remélem nem baj, ha... -Örülök, de ezzel én elleszek. -vágott bele Nagi. -Menjetek Kazumának segíteni! Beneki bólintott majd elment Kazuma felé.
|
|
|
Post by Masashiro Kazuma on Jan 19, 2011 23:50:34 GMT 1
Kazumánál a helyzet a fenéért sem akart jobb lenni. Ellentámadást sehogy sem tudott kivitelezni, csak védekezni. Egyre elkeseredettebben próbált néha visszatámadni, aminek az lett az eredménye, hogy jó néhány vágás felkerült testére, mint harci szuvenír. Gyengének érezte magát, nagyon gyengének: ~Még két ilyen pojácával sem tudok elbánni; szégyen~ gondolta. Bár a szégyennél most nagyobb probléma volt, hogy egyre jobban fáradt, és a sok vágásából adódó vérveszteség miatt, kissé szédelegni kezdett. Nem igen jutott el a tudatáig, hogy két új lélekenergia is megjelent, mindkettő ismerős. Majd hirtelen a támadások abbamaradtak, dühös üvöltés sorozat volt hallható, kardok csattantak, húr pendült, de Kazuma szemei előtt csak árnyak és fények táncoltak. Megpróbálta összeszedni magát, megütögette arcát, felnézett, és látta, hogy Benkei és egy ismerős 11. osztagos jött, hogy kihúzzák őt a kakiból...
|
|
|
Post by Toda Josinaka on Jan 22, 2011 22:06:18 GMT 1
A kígyószerû arrancar gúnyosan sziszegett Nagira. - Szzzzz jó préda lesssszzel szzzhinigami. A mester örülni fog ha levisssszlek neki. - Azzal újra támadásba lendült. Mindkét kezét elõrenyújtotta. A kézfeje helyén lévõ kígyúfejek pedig fekete lélekmérget köpve készültek belemarni Nagiba. Közbe a kígyó teste többi résézt is megnyújtotta, hogy aját testé hurokként a lány köré csavarhassa, lefogva õt.
Kazuma pár utcával arrébb a saját ellenfeleivel volt elfoglalva. Beni és a 11. osztagos a tagbaszakadt arrancarral kûzdött, akinek a maszkjából csak egy jókora szarv maradt meg. Kardja pedig hatalmas méretû volt. Fel sem vette Beni átlagos nyilati, amik lepattantak kemény hierrojáról. A lidéc inkább a 11. osztagosra koncentárlt. Kauma ellenfele pedig taktikát váltott. A feketemeszkos lidérc elvigyorodott. És kezét elhúzta a maszkcsonkja elõtt, mintha le akarná tépni. Ám ehelyett egészen más történt. Az alkaja teljesen megváltozott. Mire Kazuma észbe kapott ellenfele helyett már Nagi-chan állt elõtte arcán szerelmes mosollyal. Kardját félig a háta mögé rejtve. - Ugye nem akarsz bántani engem?
Josinaka és Munsu shunpóval haladt az utcák szintjén. kerülgették a lebegegõ rendõr robotokat, és az útjukba kerülõ egyéb akadályokat. - Mire számítsunk Munsu? - Ejnye. Nem szereted a meglepetéseket? Hát jó. Három arrancar lesz ott. Segítenünk kell a többieknek, hogy ép bõrrel megúszhassák.
|
|
|
Post by Masashiro Kazuma on Jan 22, 2011 23:22:43 GMT 1
Kazuma eléggé rossz állapotban volt, nem igen látott már tisztán, épp, hogy ki tudta venni, hogy az egyik arrancarral leállt harcolni a felmentő duó, hogy a másikkal mi történt azt nem is tudta, egyszer csak kedvese jelent meg előtte, aki arcán ráadásul egy nagyon csábító mosoly volt. Amikor hallotta, hogy azt mondja "Ugye nem akarsz bántani engem?", agya átváltott rózsaszín üzemmódba: se kép se hang. Egy hangot hallott mélyen a feje egyik eldugott részében: -Ne hagyd magad átverni, puhány legény- egy rettentően bosszantó hang szólt hozzá, ami eléggé irritálta, ahhoz, hogy inkább azzal foglalkozzon. -Egy ilyen szakállas trükknek is bedőlsz? Miféle harcos vagy te?- -Hogyan lehet egy ilyen ocsmány szajhába belehabarodni?- és hasonlókat mondogatott jótékonyan a hang. Kazuma egyre idegesebb lett, rázta, püfölte a fejét, hadonászott a kardjával maga körül, amikor két penge csapódásának hangja térítette magához: az álNagi kénytelen volt felemelni a kardját, hogy ne találja el az egyik véletlenszerű csapás. A hang is felszívódott, Kazuma magához tért. Lehet, hogy nem volt jó állapotban, de sikerült annyira összeszednie magát, hogy lássa, hogy ennek a Naginak kissé fals a mosolya, nem árad belőle a kedvesség, nem érzi a virágok, növények illatát. És mit keresne itt, amikor Benkeiék még mindig egy arrancarral szórakoznak. -Látom magadhoz tértél, kedves hordozóm.- szólalt meg megint egy hang, ami csak kicsiben hasonlított az előző bosszantó hangra, de Kazuma felismerte: zanpakutója sikeresen kihúzta a kakiból.....
|
|
|
Post by Nauki Benkei on Jan 23, 2011 15:38:47 GMT 1
Beneki ingerülten lőtt ki még egy sorozatot az arrancarra. -A francba már! -kiáltotta, és visszaalakította a kardját, majd előrelendült. Az arrancar szinte le sem vette a szemét a 11. osztagosról, suhintott egyet, és telibe találta Benkeit. Beneki a falnál landolt, és egy pillaantra elsötétült körülötte minden. Mikro kinyitotta a szemét azt látta, hogy Kazuma össze-vissza rángatózik és csapkod. Felé indult, mikor látta, hogy Kazuma valamiylen szinten visszanyeri az ép eszét, megint kiengedte a kardját, és villámgyorsan felhúzott rá két nyílvesszőt. -Kazuma! Félre! -Kiáltotta el magát, és mikor a fiú félre ugrott, Benkei mellkason lőtte az éppen nem figyelő arrancart. Az ordítva repült hátra, bele a mögötte álló ház falába, majd teste por formájában távozott a széllel. -Segíts Naginak! -kiáltotta Benkei. -Nem áll túl jól, úgy nézem.
|
|
|
Post by Masashiro Kazuma on Jan 23, 2011 23:54:53 GMT 1
~Vak vagy te eszetlen majom? Mindjárt bemondom az unalmast és így segítsek akárkinek?~ fortyogott magában Kazuma. ~Na mindegy, ennyi erővel akár meg is lehet próbálni.~ -Abareru, Behemoth- suttogta, karmai megjelentek. -Akkor te a kedves barátodon fogsz segíteni?- intézte eme kérdést Benkeihez, aki helyeslő választ adott és elindult a 11. osztagos és ellenfele felé. Kazuma nem volt benne biztos, hogy Naginak kell-e majd segítség, de biztos, ami biztos elindult felé...
|
|
|
Post by Toda Josinaka on Jan 26, 2011 19:35:30 GMT 1
Nagi nem volt elég gyors. A kígyószerû arrancar számíott a shunpóra és sajtát sebesség használva sikerült hkörülhurkolni a a lányt. A lidérc azonnal szörösra húzta a testé, majd összeroppantva Nagit. Egyik keze hihetetlenül megynyúlt és a kigyófej mohon belemart a lány vállába megmérgezve õt. Eközben a kígyó hatlamsara tátotta a száját, álkapcsait kiakasztva sikerült akkorára nyitnia, hogy egy megteremtt 11 osztagos lenyelése sem okozott volna neki gondot. Ám miközben áldozatát készült lenyleni szabad keze, mint egy önálló kígyó járt körbe figyleve a pár utcával arrébb zajló harc alakulását.
Eközben a harc nem alakúlt túl jól a 11 osztagos Oda számára. Már átválott shikaiba. És jókora rövid nyélen lógó láncos buzogányával támadt a kövér szumo bírkózó alkatú arrancarra. bevitt nemi jó pár ütés, ám alig karcolta meg a rohadt kemény börét. Már készült volna erõsebb támadásra mikor a lidérc kiengedte a kardját. Fehér füst ölelte körbe majd mikor eloszlott Oda tátot szájjal bámulta ellenfelét. A lidérc teste szinte teljesne gömbszerû lett. Maszkja is mint egy golyó ölelte körbe a fejét. Karjai lába meglehetõsen rövidek lettek, és a végükükön kis rövid karmok meredeztek. Ám ami igazán aggasztó volt hogy az átalakult arranca minden egyes porcikáját páncél védte. Vastag piszokosfehér csontpáncél ami csak az izületkenél volt vékony. - Most véged - Nevetett a lidérc. Azzal összegömbölyödött és villámgyorsan mint egy ágyúgólyó kilõtt oda fel. A 11 osztagosnak esélye sem volt kitérni. telibe találta az élõ ágyúgolyó é szinte teljesen összezúzta amikor átgurólt rajta és nekilökte a az egyik épület falának. Ekkor ért oda Benki. Kapásból lõni kezdett ám a csontgolyó forogni kezdett és a nyilvesszõk úgy pattogta kel mintha csak esõcseppek lettek volna.
- Ott van - Mutatta Munsu a feketemaszok lidércet aki igyekezett elsettenkedni a csatamezõrõl. - Ez egy qicimo - Döbbent meg Josinaka. - Az egy alakváltó. Csak tette, hogy végzett vele az a nyilveszõ. Alakot váltott és közben regenerálódott. Most kell elkapnunk, Mielött átalakulna. Josinak csak bólinott. rendben menjük. És a többiek? Munsu visszanézett. - Majd megoldják. ha nem - válat volt és megigazította a sálját, amit ar arcába fújt a szél. - A hadnagy úr biztos kisegíti õket.
|
|
|
Post by Masashiro Kazuma on Jan 26, 2011 21:46:43 GMT 1
Kazuma nem örült annak, amit látott. Maradék reiatsuja fellángolt, dühével igyekezett erősíteni azt, és kilőtt a cerberus kígyó felé. Annak ugyan el volt foglalva 2 testrésze, de a szabadban kószáló kéz észrevette a fiú szándékát és igyekezett útját állni. Kazuma gyorsan reagált: -Hadono 1: Sho!- kiáltotta. A kidó a kígyófejet ugyan nem tépte le, de kis híján föld körüli útra állította, olyan ereje volt. Kazuma látta, hogy a fej lecsapni készül, shunpózott, szinte a kígyó szájába, és előredöfött. Eredmény: a kígyó tarkóját tisztán átütötte, a hollow viszont ráharapott Kazuma testére. A kígyó diszkréten hamuvá lett, Kazuma meg elkezdett esni, a mély sötétségbe.
|
|
|
Post by Toda Josinaka on Jan 30, 2011 0:06:57 GMT 1
Munsu pontosan tudta merre, fog menekülni az alakváltó. - Nos Toda. Õ lesz a te ellenfeled. Én visszamegyek és megmentem a napot. - Azzal mielõtt josinaka bármit tehetett volna Munsu elshunpózott. Út közben nem kis zajt csapott ami felhívta a qicimo figyelmét josinakára. Most már nem volt más lehetõsge mint, hogy legyõzze a feketemaszkos szörnyet. Felrémlett neki egy régi emlékkép. Egy tengericsillag qicimo, és hogy milyen könnyen legyõzte. Egyedül Miharunak köszönhette, hogy nem halt meg. Most nem szándékozott hibázni. - Forgasd az idõ kerekét Tokiken - Sóhajotta és a kard kaszává alakult.
Kazuma ájultan rogyott össsze, és Nagi aggódva vetette rá magát. Nem tudta mitévõ legyen. Vigye biztonságba a fiút, vagy segítsen a közelben harcoló Benkinek és tárásának. Végül döntött, és fedezékbe vitte az ájult Kazumat. beki hiába nyilazta nem tudta megsebezni a lidércet. Csontpáncéja nagyon jó védelmet nyújtott neki, és sajnos úgy tûnt lecsökkenti a mágiák hatékonyságát is. Munsu hirtelen jelent meg Benki mellett. - Látom van egy kis próblémátok. - Mosolygott a 8. osztagos bájgúnár. Kiengedett kardja hatalmas kétekzes pallos volt, ám olyan könnyedén egyensúlyozta a vállán mintha nem is lenne súlya. - Együtt van esélyünk legyûrni. Megtámadom közelrõl, és rést nyitoka páncélján. Oda lõj egy jó kis robbano kidouval elbájolt nyilvesszõvel.
|
|