|
Post by Vallar Bonod on Oct 15, 2010 23:38:24 GMT 1
A halálistenek már érzékelték a lidérceket, és még valamit.. valamit amivel a leg tapasztaltabb shinigamik sem találkoztak talán csak Soifon kapitány, de ez a tudás nem nyugtatta meg. Tíz, húsz, negyven és több és egyre több alak érkezett a közeli háztetőkre. Nem lidércek voltak, hús vér emberek, kezükben íjak. A legidősebb fehér harciruhába öltözött alak kilépett társai közül, Ishida Uryuu mutatkozott be a quincik rendjének nagymestere, udvariassága eddig a szóig tartott, arca a szamurájok harcimaszkjaira hasonlított ahogy köpte a szavakat. -Shinigamik, hát persze gondoltam előbb de inkább utóbb visszataláltok ide. Miért jöttetek, nem hagyott este aludni a lelkiismeret, hogy mi lesz szegény emberkékkel? -Hol voltatok amikor szükség lett volna rátok, amikor a lidércek naponta ezresével falták a lelkeket, amikor Gargatuan megjött. De most már semmi keresnivalótok itt mehettek, ez már a mi dolgunk. Mindig mi segítünk azokon akiken ti nem mertek vagy nem akartok. A bejelentést döbbent csend fogadta a shinigamik egymásra sandítottak fogalmuk sem volt róla hogy a felsorolt bűnökhöz hogyan lehet közük, egyáltalán arról hogy megtörténtek. Az egyetlen akit nem fogott meg a quinci kemény beszéde Hakkari kapitány volt leereszkedő tekintettel nézte a pusztítót. -Küldetésen járunk a főkapitány utasítására, mondanom sem kell hogy bármit megteszünk ennek érdekében. Szavait kardjának markolatára kulcsolódó keze húzta alá. Megdermedt a levegő ahogy a két csapat egymásra nézett a kezek lassan a fegyverekre kúsztak, lassan de megállíthatatlanul. -Hát jó! Engedett végül Ishida. Hirtelen felszólalására a zöldfülűek majdnem kardot rántottak. -Rontani már úgysem nem tudtok a helyzeten, de szólok ha az utunkba álltok nem fogunk megállni. -Mindíg örülök a diplomácia diadalának. Kontrázott Hakkari, bár volt valami a hangjában ami ezt igencsak megcáfolta.
|
|
|
Post by Vallar Bonod on Oct 16, 2010 0:26:47 GMT 1
A két csapat szó nélkül vált el. Mindkettő eredt a maga útjára a halálistenekre fontos feladat várt, a quincikre még inkább, sok lidércnek kell még megtanítaniuk hogy az embertől is félni kellene. Az éjszakát Soifon erélyes hangja töltötte meg. -Figyelem! Bárki bármit lát bármit észlel, addíg nem hagyhatja el a csapatot amíg meg nem érkezünk a menedékbe, még egyszer mondom semmilyen okkal! -Utána szabadon kereshetik a nyomokat de amíg nem tudják hol van addig csak elkavarodnának. Ha valaki mégis megkísérli, én magam rángatom vissza, ha szerencséje van élve. Mindenki ismerete annyira a kapitányt hogy komolyan vegyék ígéreteit, senkinek meg se fordult a fejében hogy ez még gondot is okozhat. A hogy a csapat ismét nekivágott a városnak egyre nőtt a nyugtalanságuk is egyre közelebb egyre több lidércet érzékeltek, először 3-4 majd 30-40 a hollowok mikor látták hogy a shinigamik nem erednek utánuk egyre nagyobb érdeklődéssel gyülekeztek, míg végül... -Ott! Kiáltott fel az egyik szélső. Két lidércet látok egy ebert üldöznek, indult is volna mikor erős kezek ragadták meg a vállát, tisztje szomorúan nézett a lelkes újoncra. -A parancs az parancs. -Mi? Csak nem fogjuk otthagyni? Vagy igen? Az nem lehet? De kérdéseire senki sem felelt, Mi mondtak volna, mikor egyik társuk éppen most szembesült a hadvezérek kegyetlenségével, ami végül talán mégis győzelemre visz. A hollowok egy díszes kúria előtt rohantak el, 12 fákyla függött a kerítésen előttük skarlát köpenyes kardos alakok, ők is sustorgást váltottak ki, senki nem találkozott még hasonlókkal, csuklyájuk alól soha elő nem villanó tekintetük mintha rőt izzást árasztott volna ahogy közömbös szemmel nézték ahogy a 2 lidérc az orruk előtt teperi le a halandót majd röhögve osztozkodni kezdtek. A Segélykiáltások, messze szálltak az éjben, de senki sem válaszolt. És még több sikoly innen, onnan, és a hollowok röhögése vagy marakodása ahogy összekaptak a prédán, már egyáltalán nem tartottak a shinigmaiktól akik szemmel láthatóan nem avatkoztak közbe, pedig akartak, fogak csikorogtak, minden ököl megszorult, minden arc megkeményedett, volt akién undor játszott ahogy nem egy lidérc szeme láttukra koncolta fel áldozatát. De az éjszaka utolsó lidércnyomása még előttük állt. Már a régi romos hotelhez közeledtek, pókhálók enyhén lengedező régi függönyök és valami furcsa kísérteties aura tette a halandók számára kísértett hellyé, a halálistenek maguk is szellem lévén egész máshogy néztek az elhagyatott épületre, de mielőtt igazán szemügyre vehették volna üvöltést hallottak, valahonnan a város kellős közepéről jöhetett mély volt és öblös a föld megremegett, a csontok összekoccantak, és mindenki összerezzent, a hang iszonyatos erőt sugárzott és volt benne valami ami még ennél is érezhetőbb volt: az éhség, a mindent felfaló telhetetlen éhség ami az egész világot elnyeli anélkül hogy megelégedne vele. -Egy vasto lorde szaladt ki Himase kapitány száján. Őt magát is megviselte a földöntúli üvöltés fehér volt és reszketett. -Befelé! Ordította Soifon mielőtt túl vad találgatások kapnak szárnyra.
|
|
|
Post by Nauki Benkei on Oct 16, 2010 14:46:09 GMT 1
Benkei bólintott, majd elővette az íját, és egy nyílveszzőt illesztett a húrra, majd elindult Higa oldalán. Egy régi raktárépülethez értek, és beléptek az ajtón. Benkei vette észre gyorsabban a hollowokat. a zegyik hosszú kígyószerű, a másik meg inkább egy majomra emlékeztető volt. -Hadou 4: Byakuray. -suttofta, és a villámot beleirányította a nyílba. majd oldalba bökte Higát. -Nézzdd! Célzott, és lőtt. A majmot pont a fején találta el, és egy kék villanűs kíséretében az azonnal el is tűnt. A kígyó megindult feléjük. -Egy ide. -vigyorodott el Benkei, és már húzta is elő a másik nyílvesszőt, de addigra Higa már rohanva közeledett kihúzott karddal a hollow felé.
|
|
Daisetsu Higa
Magas lélekenergiájú
A 9. osztag 7. tisztje
Posts: 111
|
Post by Daisetsu Higa on Oct 16, 2010 20:31:14 GMT 1
- Kaisei Tsuinryuu- ordította Dai. Hihetetlen sebességgel a lidérc mögött termet és ketté vágta a maszkját.- 1-1. Ekkor hihetetlen lélekerő borította föl a város csendjét. Dai teljesen leblokkolt. Ilyet az előtt soha nem érzett.
|
|
|
Post by Butsuriteki Rippuku on Oct 16, 2010 23:07:37 GMT 1
Lépések, 3an közeledtek. Rippuku szép lassan megfordult. Kishíján szívrohamot kapott amikor először egy hollow maszkot látott meg. Csak egy század másodperccel később tudatosult benne hogy nem az ellenséget látja , hanem Kohakut. Azonnal feltűnt mellette Takeda és pár lépéssel lemaradva a híres neves Iku. Szembefordult velük majd egy kellemesnek szánt mosoly kíséretében üdvözölte őket. - Takeda-san , Kohaku örülök hogy látlak titeket, rég találkoztunk. Egy rideg pillantást vetett Ikura. - Ááá, Iku .. örülök hogy te is itt vagy. Úgy tudtam egy ideig nem kapunk erősítést... ti milyen ügyben jöttetek?
|
|
|
Post by Atsutane Takeda on Oct 17, 2010 16:45:09 GMT 1
- Azt, hogy milyen ügyben jöttem, csak rám tartozik illetve a hadnagyomra... Legkevésbé rátok... - villantotta szúrós tekintetét Iku Rippukura és Takedára. Rippuku meghökkenve bámult vissza a nõre, majd egy pillanattal késõbb utálat tükrözõdött szempárában. Takeda zavartan köhintett, majd javaslatot tett: - Most csak hárman vagyunk a 12. osztagból. Azt hiszem, kissé jobban össze kellene tartanunk. Nem gondolod, Iku? - kérdezte. - Felõlem... Csak ne kerüljetek az utamba. - válaszolta a nõ. - Másodszor... szerintem nem kellene beavatkoznunk a harcokba. Mi nem harcosok vagyunk elsõsorban. Csak ha nagyon muszáj. Rippuku bólintott. Lassan leguggolt, majd az egyenruha alatt megigazította a kötéseit, tekintetét mindvégig Ikura szegezve. A nõ viszonozta a férfi tekintetét, szája sarkában mosoly bujkált. Láthatóan élvezte a helyzetet. - Nos, hogyan tovább? - kérdezte Kohaku, tekintetét a Rippuku-Iku párosra szegezve.
|
|
Daisetsu Higa
Magas lélekenergiájú
A 9. osztag 7. tisztje
Posts: 111
|
Post by Daisetsu Higa on Oct 17, 2010 17:12:53 GMT 1
-Nauki, te is érezted? Jobb, ha elindulunk és megkeressük a tábort.- Elindultak, kiérve a gyülekező helyre, ahol imént még a 5 csapat pihent, most már nyugodt és csendes volt. Daisetsu nem érezte a többieket. Hirtelen megnyílt egy rés, amiből rengeteg Hollow kúszott elő. Megérezték a két shinigami lélekerejét: -Készen állsz, megjött az erősítés?!
|
|
|
Post by Nauki Benkei on Oct 18, 2010 15:43:09 GMT 1
Nauki elvigyorodott, amjd két nyílvesszőt helyezett az íjára, és az első kibukkanó hollow fejébe lőtte. -Szerinted? -vigyorgott még mindig Nauki, majd még egy nyilat vett elő.-Nah szedjük szét őket!
|
|
Daisetsu Higa
Magas lélekenergiájú
A 9. osztag 7. tisztje
Posts: 111
|
Post by Daisetsu Higa on Oct 19, 2010 16:42:12 GMT 1
Dai újra elővette az Ikersárkányt. Dai egy villany oszlopnak irányította kardját, mire felrobban és sárga villám csapódott Dai kardjába. Dai ereje 50%-t használhatta. Nem is kellet több. - 2 Csapás- kiáltotta, majd a kard a láncon keresztül áramot vezettet Dai-ba ezáltal Dai gyorsasága megnőtt. Dai tiszta fejjel belerohant a hollow csapatba, mire Nauki is irtani kezdte őket. A két shinigami hangosan üvöltötte a levágott ellenfelük sorszámát. A két shnigami a versenyen egymás fedezte. Nem lehetett tudni ki kinek az adósa.
|
|